Kérdés: 

Mit tehetnek azok a muszlim nők, akiket molesztáltak, és az erőszak után teherbe estek? Megengedett nekik, hogy elvetessék a magzatukat vagy nem?

Válasz:

Dicsőség Allahnak.

Mivel a muszlimok annyira meggyengültek és annyiszor megalázták őket a földjükkel és a becsületükkel kapcsolatban is, bárki játékszerévé váltak. A nemzetek egymást hívják, hogy minden oldalról támadják őket. Sok muszlim nő vált az emberiség ilyen söpredék farkasainak a játékszerévé, akik nem félik sem Istent, sem mást. Ahogy ez történt Bosznia-Hercegovinában, a Fülöp-szigeteken, Csecsniában vagy Eritreában, és az arab világ több elviselhetetlen rendszerének börtöneiben is.

Vegyük sorra a megerőszakolt asszonyt illető pontokat:

1. A megerőszakolt nő és sorstársai, akik mindent megtettek, hogy ellenálljanak, nem követtek el bűnt, mert erőszakkal kerültek a helyzetbe. És azok, akik erőszakot szenvednek el, még az istentagadás bűnében sem vétkesek, ami súlyosabb bűn, mint a zina (törvénytelen szexuális kapcsolat). Allah azt mondja: “...kivéve azt, akit kényszerítenek, de a szíve elégedett a hittel” [A méh szúra:106]. A Próféta (Isten békéje legyen vele) azt mondta: “Allah megbocsátott a népemnek a hibáiért, azért, amiket elfelejtettek, és amikbe kényszerítették őket.” (Ibn Madzsah, A válás könyve, 2043.). A megerőszakolt muszlim nő jutalmat fog kapni azért, hogy a csapást türelemmel viseli, ha Istennél keresi a jutalmat az őt ért kár miatt. “Nem éri a muszlimot sem nehézség, sem kimerültség, aggodalom vagy bánat, még egy tövisszúrás sem érheti, ami hibát Allah ne engesztelne majd ki.” (al-Bukhaari és Muszlim).
2. A muszlim fiatalemberek igyekezzenek az ilyen nőket feleségül venni, hogy megvigasztalják őket és csökkentsék a fájdalmukat, és hogy kárpótolják őket az értékes szüzességük elvesztéséért.
3. Ami az abortuszt illleti: az abortusszal kapcsolatos fő elv az, hogy haram (bűn) és ezért nem megengedett a megfoganás pillanatától, mikortól új élet keletkezik, “és aztán azt egy biztonságos helyre helyeztük” [Küldöttek szúra: 21], értsd, a méhbe. 
4. Vannak tudósok, akik szerint megengedett az abortusz a terhesség első negyven napjában. Néhány tudós egészen addig engedi, amíg a lelket az embrióba lehelik (azaz a terhesség első 120 napja alatt). Minél erősebb a kifogás, minél tisztább az abortusz szándékának az oka, és minél hamarabb történik meg, lehetőleg 40 napon belül, annál helyénvalóbb ez az engedmény.
5. Kétségkívül, ha gonosz ellenség tesz erőszakot, az erős ok arra, hogy a muszlim nő és a családja abortuszt kérjen. Hiszen ő gyűlölni fogja a magzatot, ennek a támadásnak az eredményét, és meg akar majd tőle szabadulni. Tehát szükségszerű, hogy engedményt kapjon, különösen a terhesség korai szakaszában.
6. Mindazonáltal semmi rossz nincs abban, ha a muszlim nő, aki ezt a katasztrófát elszenvedte, meg akarja tartani a magzatot, és nem kényszerítik arra, hogy elvetesse. Ha úgy rendeltetett, hogy a méhében maradjon a szokásos ideig, és megszüli, akkor a gyermek muszlim lesz, és a Próféta azt mondta, hogy minden újszülött a fitra állapotában (az ember természetes állapota) van (al-Bukhari). A fitra a tauhid (egyistenhit) állapota, azaz az iszlám. A vallásjog kimondja, hogy ha a szülők különböző vallásúak, akkor a gyerek a jobb vallást kövesse. Ez akkor érvényes, ha ismerjük az apát, de mi a helyzet akkor, ha az apa ismeretlen? A gyermek kétségkívül muszlim, így a muszlim társadalom kötelessége gondoskodni róla és felnevelni, költeni rá és jól tartani. Nem hagyhatják ezt a terhet a szegény szenvedő anyára.
7. Az iszlám egyik alapvető elve, hogy a stresszt és a nehézségeket el kell kerülni, tehát ha a muszlim lány, aki szeretne tiszta maradni, brutális agressziót szenvedett el, és fél annak következményeitől - a becsülete és a tekintélye elvesztésétől, hogy kiközösítik vagy egyéb kár éri, esetleg megölik, vagy fél a lelki és idegi betegségektől, esetleg attól, hogy elveszíti a józan eszét, vagy esetleg attól, hogy a családjára szégyent hoz egy olyan üggyel, amiben nem is bűnös, vagy hogy a gyerek nem talál biztonságos helyre -, én azt mondom, hogy ebben az esetben semmi rossz nincs abban, ha elveteti a magzatot, mielőtt a lelket belélehelik, különösen manapság, mikor könnyű a terhességet megállapítani. A fejlett orvosi eszközökkel a terhesség már az első héten kimutatható. Minél hamarabb kivitelezik az abortuszt, annál helyénvalóbb ez az engedmény.

És Allah tudja legjobban.

A fatva eredetije: https://islamqa.info/en/answers/13317/abortion-of-pregnancy-resulting-from-rape

Rövidített fordítás.

Hogyan lesz a privilégiumból tiltás? Nemcsak az iszlám vallásgyakorlatra jellemző, hogy a nőknek adott engedményeket a mindennapokban ellenük fordítják. Az elmúlt évben nagy port kavart fel, hogy sok mecsetbe - a járványra hivatkozva - nem engedték be a nőket imádkozni. Azaz a létszámkorlátnak úgy igyekeztek megfelelni a közösségek, hogy csak őket küldték haza. Más helyeken ez járvány nélkül is bevett gyakorlat volt, például sok helyen helyhiányra hivatkozva eleve csak a férfiak látogathatják a pénteki imát. Az Amaliah oldal egyik szerzőjének, Rumaysának a cikkét fordítottam le:

Beszéljünk arról, amit a Próféta ﷺ a mecsetben imádkozó nőkkel kapcsolatban mondott:

„Az imádkozás (szalah) számára a legjobb hely az otthon legbelső részén található” (Musznad Ahmad)

És:

"Ne tartsuk távol Allah női szolgáit Allah mecseteitől" (Szahih Muszlim)

A mecsetben tartózkodó nőkkel kapcsolatos hadíszt illetően a legjobb megjegyzést, amit eddig láttam, egy tudós mondta:

"Tegyék a férfiak, amit parancsoltak nekik, és a nők is tegyék azt, amit parancsoltak nekik."

Részletesebben: a férfiak ne akadályozzák meg a nőket, hogy a mecsetbe mehessenek. Gondoskodjanak arról, hogy a mecsetnek, amiért felelősek, legyen női részlege. És a nők gondoskodjanak arról, hogy inkább otthon imádkozzanak.

Úgyis fogalmazhatnánk: „Egyik nem sem parancsolhatja meg a másik nemnek, hogy ezen hadíszok szavai szerint cselekedjenek” - mindenki magáért felelős, nem igaz? Egyáltalán nem. Lássuk, miért.

 A hadiszok magyarázata

Az írás elején említett két hadísz közül az elsőben - az otthonának legbelső részében imádkozó nőkhöz címzettben - nincs parancs. Ez egyszerűen leírja, hogy jobb, ha a nők otthon imádkoznak. Ezzel szemben a férfiaknak címzett hadísz parancsot fejez ki - a férfiaknak nem szabad megakadályozniuk a nőket a mecsetbe járástól, ez egyértelmű tiltást jelent.

Ezenkívül az otthon imádkozó nőkkel kapcsolatos hadísz Allah jogaival függ össze. Tehát a hadíszban adott ajánlás a női szolga és Isten között magánjellegű. Senki, csupán Isten parancsolhatja meg egy nőnek, hogy cselekedjen ez alapján. A második hadísz a nők férfiakkal szemben fennálló jogaival kapcsolatos. A tudósok szerint azok a bűnök, amelyekkel az emberek egymás jogait sértik, súlyosabbak, mint azok, amelyek egy személy és Allah között vannak, mivel Allah végtelenül megbocsátó.

A férfiaknak tehát biztosítaniuk kell a nők jogait azzal, hogy nem akadályozzák őket Allah mecsetében.
Sőt, ha a nő joga nem teljesül, akkor kérheti azt.

 A hadísz kontextusa

Ha egy hadíszt vizsgálunk, fontos megérteni annak összefüggéseit: A Próféta ﷺ egyszer leírta a mecsetben való imádkozás előnyeit a szahaba egy csoportjának. A nők megszólaltak, és panaszkodtak, hogy mivel a kisgyerekekkel otthon töltötték az idejüket, nem mindig tudtak ellátogatni a mecsetbe, és ezért megfosztották őket ettől a jutalomtól. A Próféta ﷺ vigasztalásként mondta nekik, hogy ugyanolyan nagy jutalmat kapnak azért, ha otthon imádkoznak. A nőknek tett engedmény, miszerint nem kötelesek imádkozni a mecsetben, az iszlám bölcsességéből fakad; előfordulhat, hogy egy személynek otthon kell maradnia a gyermekek gondozásához. El tudod képzelni azokat a nehézségeket, amelyek akkor merülnének fel, ha mindenkinek el kellene mennie a mecsetbe, és mennyire mellőzötteknek éreznék magukat azok a nők, akik nem tudnak részt venni?

A második hadíszban kiadott tilalom szerint való cselekvés fontosságát kiemeli, hogy Umar ibn al-Khattab (a második kalifa) felesége annak ellenére is elment a mecsetbe, hogy Umar ezzel szemben kifejezte nemtetszését.
Beszámolók szerint ő ezt a Próféta ﷺ egy másik társával vitatta meg, amelyben megkérdezte ezt a társat, megértette-e, hogy Umar miért nem akadályozza meg őt abban, hogy a mecsetbe menjen. A másik társ azt válaszolja, Allah küldöttének kijelentése miatt:

" Ne akadályozzuk Allah női szolgáit abban, hogy Allah mecsetjébe menjenek" (Bukhari)

Egy nő kitiltása a mecsetből aláássa a nő azon képességét, hogy önállóan helyes döntéseket hozzon, abszurd módon azt mutatva, hogy a közösségnek kell meghoznia helyette a jó döntéseket. Mintha nem lehetne megbízni a nőkben, hogy hívő módjára helyesen választanak. Ez a szemlélet teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a nők Allah szolgái, és saját kapcsolatuk vannak Allahhal. Továbbá úgy tűnik, hogy ez a szemlélet egyértelműen elüt Allah többi igazságos parancsolatától; mintha valami szerencsétlen véletlen lenne, ami szép vallásunkra ragadt a történelem folyamán.

„A nőket képesek az élet minden területén önállóan működni a mecset kivételével” - ez egy olyan mondat, aminek nincs értelme, és egyáltalán nem kellene léteznie.

Összefoglalás

Ha egy nő nem veszi figyelembe az első hadísz ajánlását, ahhoz semmi köze senkihez, ez Isten és közte van. Ha egy férfi nem felel meg a második hadísz parancsának, akkor a muszlim közösségben mindenki ügyévé válik, hogy ezt a kérdést tiszteletteljesen felvesse, és biztosítsa, hogy a muszlim nők megkapják jogaikat.

Forrás:

https://www.amaliah.com/post/24725/sister-better-pray-home-response

​Az Hagia Sophia mecsetté alakítását jóval kisebb nemzetközi visszhang kísérte, mint mikor Isztambulban bő egy évvel korábban átadták Törökország valaha épült legnagyobb mecsetét. A Çamlıca-hegy tetejére épített, 63 000 hívőt befogadó épületet sokan Európa legnagyobb mecsetének tartják – annak ellenére, hogy az ázsiai kontinensen fekszik. A megaprojektet azzal harangozták be, hogy ott „pozitív diszkriminációban” részesítik az odalátogató nőket. Lássuk, mi valósult meg ebből.

Nyugati szemszögből nézve eredeti kezdeményezésnek hangzik, hogy az imahely hatalmas földalatti parkolóval, konferenciateremmel, könyvtárral, valamint múzeummal és műtermekkel egészült ki. Valójában a történelmi mecseteknek is természetes része az összetett kulturális-oktatási-kereskedelmi infrastruktúra. Ami már meglepőbb, hogy a Çamlıca-mecsetben a kétszintes, hatalmas női galériára automata liften lehet feljutni, és nem megszokott a mecsetben működő gyermekmegőrző sem.

Az elmúlt években a Recep Tayyip Erdoğan vezette AK Parti kormánya egyértelművé tette, hogy tovább kívánja erősíteni a vallási befolyást a szekuláris államban. A múzeumként működő, történelmi keleti keresztény templomok – a Khora és az Hagia Sophia – mecsetté alakítása nemzetközi hírré is vált. Az aktuális kultúrpolitika pedig sok más gesztussal is felidézi a dicsőséges oszmán birodalom időszakát, amikor az uralkodó szultán egy személyben volt állami és vallási vezető...

A cikk további része itt olvasható







IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!

Lénárd Anna                                
www.setamuhely.hu
anna@setamuhely.hu
+36203383350

A Man Up! egy New Yorkban élő muszlim férfi podcastja. Aymann Ismael tavaly házasodott, odavan a feleségéért, ami segített ráébreszteni, mennyire keveset tud arról, mire van szeretett társának szüksége, és arról is, mit jelent férfinak lenni. Úgy döntött, hogy elkezd új dolgokat megtanulni és még többet, amit eddig tudottnak vélt, elfelejteni. A podcast tele van érdekesebbnél érdekesebb témákkal. Miért szenvednek inkább csendben a férfiak ahelyett, hogy segítséget kérnének? Miért nem hajlandóak jógázni? Hogyan viszonyulnak a pornóhoz? És a melegekhez? És hogyan fognak megtanulni sírni?

(Az alábbi adást rövidítve lefordítottam, a teljes szöveget angolul ITT találod)

Miért nem imádkozhatok együtt a feleségemmel?

Ebben az adásban Aymann arról beszél, hogyan éli meg azt, hogy ő és a felesége nemcsak távol egymástól, de nagyon is különböző minőségű helyen imádkoznak a mecsetben. Ő mindig a főbejáraton keresztül lép be a hatalmas, gyönyörű mecsettérbe, és az imafülkéhez közel ül le. A feleségének azonban egészen más tapasztalatai vannak, és inkább hazamegy, mert már rég feladta, hogy izgassa magát ezek miatt. Aymann pedig muszlim feministaként igencsak kényelmetlenül érzi magát, hogy miközben ő az első sorokban ül, nem tudja, hol van a felesége, mi történik vele. 

Visszaemlékszik az iskolaévekre, amikor a medreszében tanulta, hogyan kell jó muszlimként viselkedni. Sok kérdésben különböző véleményen voltak,  de egy dologban szinte mindenki egyetértett: a nőknek külön kell imádkozniuk a férfiaktól. De ha a muszlimok olyan sok dologban eltérnek egymástól, miért egységesek ebben az egy kérdésben?

Mira, a felesége szerint a férfi rész az, ahol a valódi ima folyik, és csak az számít. A női rész pedig olyan, mintha találtak volna az épületben egy kis plusz helyet, ahol a nők vigyázhatnak a gyerekekre. Ők nem vehetnek részt közvetlenül abban, ami az ima valódi terében folyik, mert vagy van kivetítő vagy nincs, és nem is hallanak jól, mert a kihangosító vagy működik vagy nem. Amikor egy térben vannak a férfiakkal, akkor is hátul állnak, de legalább ilyenkor látják, mi történik. Mira járt már padláson, pincében. Hol fűtés nem volt, hol légkondicionálás, viszont a gyerekeket mnidig a nőkre hagyták. 

Aymann visszaemlékszik egy esetre, amikor a mecsetbe érkezve egy ott álló férfi - mintha az ő feladata lenne - rászólt a feleségére, hogy hé, a női bejárat a túlsó oldalon van, és egy lendülettel ki is kísérte Mirát a fő térből. Az egész hirtelen történt, és ő utána végig nagyon rosszul érezte magát az ima ideje alatt. Bűntudata volt, hogy a felesége hátul van a sötét részen, és ő nem is tudja, hogy biztonságban van-e. Emiatt nem tudott az imájára koncentrálni, és leginkább az a kérdés foglalkoztatta, nem becsüli-e őt most kevésbé a felesége, mert elfogadta ezt a helyzetet. De Mira nem rá haragudott, inkább azokon a férfiaon nevetett, akik annyira szeretnek rendezkedni a mecsetben, függönyöket elhúzogatni és az elválasztófalakról gondoskodni, mint akiknek az a legfontosabb, hogy ezt a szeparált helyzetet fenntartsák.

Aymannt leginkább az frusztrálja, hogy az évszázadok óta fennálló helyzeten nem tud változtatni. De Mira emlékezteti arra, hogy azért nem volt ez mindig így. Ott van Fatima bint al-Hasan al-Baghdadiyya, aki sejka volt és mufti, és rengetegen fordultak hozzá jogi és vallási tanácsért. És egy hadíszt idéz, ahol Mohamed próféta meghagyta, hogy bizonyos helyzetekben nők vezessék az imát. 

Aymann példákat hoz arra, hogy a mecseteket másképp is be lehet rendezni. Például New Yorkban van egy hely, ahol a női és férfi rész egymás helyezkedik el. A New York Egyetemen is  olyan a tér elrendezése, hogy egyaránt figyelembe veszik férfiak és nők igényeit. De sajnos máshol előfordult, hogy mikor Mira és Aymann részt akartak venni a programon, a férfiakat díszes, kivilágított kapu fogadta, miközben a hátsó női rész sötét volt, és az ajtajába még a szemetet is lerakták. Az is előfordult, hogy olyan imahelyre mentek, ahol a női részhez három emeletet kellett felgyalogolni úgy, hogy Mira várandós volt, és közben a másik gyerekét kézen vezette. Senki nem gondol arra a mecset tervezésekor, hogy egy nő terhes lehet? A mosdó pedig lent volt a földszinten, pedig hát éppen egy várandós nőnek kell gyakran odaszaladgálnia.

Aymann eldöntötte, hogy nem megy többet azokba a mecsetekbe, amik ilyen helyet adnak a feleségének. Amikor Jeruzsálemben meglátogatta az al-Aksza mecsetet, ami a muszlimok egyik hivatalos zarándokhelye, azt látta, hogy ott nők és férfiak együtt ülnek, és az ima végén a nők is ugyanúgy előremehetnek az imafülkéhez, és fotókat készíthetnek, ahogy a férfiak. Mindez azon a befogadó módon történt, ahogy az iszlámban lennie kellene.

Aymann édesanyja mindig talál különböző magyarázatokat arra, amivel igazolja ezeket a szokásokat, azt szokta mondogatni például, hogy a nőket meg kell óvni a férfiak tekintetétől. Aymann azonban nem elégedett ezekkel a válaszokkal. Azon szokott gondolkodni, hogy vajon mibe kerül ezeket a tereket jól kialakítani. Az kell hozzá, hogy a nők is vezető szerepbe kerüljenek?

Aymann számára az iszlám olyan vallás, amit a hívőnek muszáj belülről megértenie. Egy ideig lehet úgy imádkozni, úgy öltözködni, ahogy mások, de nem hihet valaki valamiben csak azért, mert más is azt hiszi. A hitnek belülről kell jönnie. És sokan azt hiszik, hogy az édesanyánk rosszul gondolja, amiről beszél, ha nekünk igazunk van. De az iszlámban éppen az a nagyszerű, hogy neki is igaza lehet, és nekem is igazam lehet. Ez a nézetkülönbözőség pedig szükségszerű, hiszen sokfélék vagyunk, és az iszlám tanítása sokféle kultúrájú és hátterű emberhez érkezik el, akik másképp fogják azt értelmezni.

Nekem ennyit sikerült összefoglalva lefordítani, de a podcast folytatódik tovább, hallgassátok....