Túsztárgyaló


Mecset a templomban - Büchel-pavilon, 2015

Mecset a templomban - Büchel-pavilon, 2015

szakrális tér a kortárs művészet és a valóság határán

A 2015-ös velencei biennálé ideje alatt egy mecsetté alakított használaton kívüli katolikus templomot valóban birtokba vettek a muszlim hívők - az volt az izlandi pavilon kiállítási anyaga, Christoph Büchel Svájcban élő kortárs művész alkotása.

Hat évvel ezelőtt a velencei biennálén egy több évtizede használaton kívüli, deszakralizált katolikus templom volt Izland nemzeti pavilonja. A Santa Maria della Misericordia belsejét a művész mecsetté alakította. A helyi muszlimok hamar használatba vették az installációt, amit a kiállítás látogatói a kordon mögül nézegettek. A hely gyorsan népszerűvé vált, mivel a közösségnek egyáltalán nem volt a városban mecsete, és a pénteki imához eddig egy órát kellett utazniuk Velence külvárosába. A város vezetősége azonban biztonsági kockázatnak tartotta a helyet, és két hét használat után a rendőrséggel kiüríttette és lezáratta.
buchel_2015_velencei_biennale_mecset.jpg

A biennálé hivatalos kiadványában az izlandi pavilonnal kapcsolatos egyetlen információ az imaidőpontok listája volt, ami egyértelműen a hívők számára hordozott üzenetet. A kortárs művészet fogyasztói semmilyen eligazítást nem kaptak azzal kapcsolatban, ki a művész, ki a kurátor és mit fognak látni.

A megnyitó előtti napon installálták a szervezők a mecset berendezését: az imaszőnyeget, a minbárt és a könyvtartókat. A mecset megnyitása pedig lényegében kiállítási anyaggá vált. Az összegyűlt közönség ugyanis nem a művet méltatta, hanem az új vallási központot ünnepelte, amit gyorsan birtokba is vett. Nők és férfiak vegyesen a szőnyegen ülve hallgatták a zenekarral is kísért megnyitót, amin többek között a pakisztáni nagykövet asszony, Tehmina Janjua és egy katolikus pap, Nandino Capovilla is felszólalt. "Minél nagyobbak a kulturális különbségek a városban, annál jobb a város" - nyilatkozta az utóbbi.

 

Forrás:

https://www.artnews.com/art-news/retrospective/breaking-the-mystique-of-the-mosque-chrisoph-buchels-icelandic-pavilion-opens-4104/#!

https://news.artnet.com/art-world/mosque-venice-icelandic-pavilion-295385

https://www.youtube.com/watch?v=VSBVwk1dQG4

Mecset a templomban - Büchel-pavilon, 2015 Tovább
Bogumil sírváros a Balkánon

Bogumil sírváros a Balkánon

cikk a Műértő - 2021. február-márciusi számában

Kik voltak a bogumilok? Miben hittek, és miért váltak tanításaik Európa-szerte népszerűvé a középkorban? Hogyan kerültek a Balkánra, mit hagytak hátra és miért tekinti őket ma sok bosnyák spirituális őseinek? - erről írtam a Műértő tavaszi számában...

Hiába UNESCO-világörökségi terület, nem özönlenek oda a turisták, és ezeknek a hatalmas sírköveknek a képei nem árasztják el az utazási magazinok borítóját. Pedig az egyiptomi piramisoktól a kínai agyaghadseregig számos példát látunk arra, hogy különböző temetkezési szokások tárgyi emlékei milyen karriert képesek befutni mind a művészettörténetben, mind a nemzetközi turizmusban.Azt hinnénk, hogy mintegy 70 ezer hatalmas, ráadásul művészien faragott, illetve vésett kőtömböt - ami négy ország területét borítja be a Balkánon mintegy 3300 helyszínen szétszórva - észre lehet venni. Az európai politikusok, művészeti és turisztikai szakemberek, valamint a nyaralni vágyó turisták azonban együttesen bebizonyítják, hogy ez nem feltétlenül így van.

muerto_bogumil_nekropolisz.jpg

Magát a monolitot a helyiek stećaknak hívják (ejtsd: sztecsak), ami valószínűsíthetően a délszláv stajati (állni) igéből ered, de nevezik alvó- vagy tanúköveknek is. A különböző méretű stećci (a stećak többesszáma, ejtsd: sztecsci) megjelenése meglepően antropomorf. Némelyik azt az illúziót kelti, hogy az elhunyt benne nyugszik - de valójában nem szarkofágok, hanem tömör sziklatömbök, amiket sírok fölé emeltek. Mellettük pedig megjelennek álló oszlopok is, sőt, kő-emberfigurák is, mintha a békében nyugvó nép néhány tagja éppen most támadna fel az utolsó ítéletre. És vannak köztük hatalmas kőfeszületek, amik egyértelművé teszik az itt nyugvók vallását. A kereszt egyben a leggyakoribb díszítőmotívum is a sírokon...

 A folytatáshoz vegyétek meg a lapot!

Bogumil sírváros a Balkánon Tovább
Weiss Leopold - a Monarchia oroszlánja

Weiss Leopold - a Monarchia oroszlánja

Muhammad Asadról röviden

muhammed_esed_bir_koca_kari_imani_uzerine_olmek_isterim_h30783_b9ffc.png

Újságíró, utazó, nyelvész, író, politológus, diplomata és iszlám tudós. A 20. század egyik legbefolyásosabb muszlimjaként tartják számon Európában.
Weiss a galíciai Lembergben született lengyel zsidó családban, az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Családja sok generáción át rabbikból állt, csak apja lett ügyvéd. Vallásos nevelést kapott, kiskorától tanulmányozta a zsidó Bibliát, a Talmudot, a Mishnát és a Gemarát. 13 éves korára a német és a lengyel mellett folyékonyan beszélte a héber és az arám nyelvet is. Huszonéves korára beszélt angolul, franciául, perzsául és arabul.
14 éves korában elszökött otthonról, és álnév alatt beállt az osztrák hadseregbe. Apja egy hét után találta meg rendőri segítséggel, és vitette haza, ezúttal már Bécsbe.Arról álmodott, hogy a fia doktorátust szerez. Azonban pár hétre rá, hogy az ifjú Leopold művészet- és filozófiatörténetet kezdett tanulni, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlott. Ő otthagyta a bécsi egyetemet, és Németországban kezdett csavargni. Rövid ideig az expresszionista filmrendezőnek, Fritz Langnak dolgozott, majd egy amerikai hírügynökségnél volt telefonos operátor. Itt interjút készített Makszim Gorkij feleségével úgy, hogy egyszerűen felhívta a hotelszobájában.
1922-ben Palesztínába utazott, és Jeruzsálemben nagybátyjánál, Dorian Feigenbaumnál vendégeskedett, aki pszichoanalitikus volt és Freud tanítványa. Itt eszmecserébe keveredett cionista vezetőkkel, például Chaim Weizmannal, akinek kifejezte a cionista mozgalommal kapcsolatos fenntartásait. A neves Frankfurter Zeitung újságírójaként számos cikket publikált a cionista mozgalomról, és 1924-ben egy kis könyvet is kiadott a témában. Ez annyira inspirálta a neves német újságot, hogy további két éves utazókörútját finanszírozták, hogy elég anyagot gyűjthessen egy nagyobb kötethez.
Arábiai utazásai során elmélyült az iszlám tanulmányozásában, és 1926-ban fel is vette a vallást Berlinben, nevét pedig Muhammad Asadra változtatta (Asad arabul oroszlánt jelent, mint nevének első tagja). Sok időt töltött Szaúdi Arábiában a beduinok között, teveháton bejárta az arab sivatagot, és hat évet töltött Mekkában, ahol öt zarándoklatot teljesített. Ezzel párhuzamosan a svájci Neue Zürcher Zeitung számára írt esszéket egészen 1934-ig. Találkozott Faysal herceggel és Abdulaziz királlyal, a modern Szaúdi Arábia megalapítójával. Mivel a király megkedvelte Asadot a tudásáért, a találkozók napi rendszerességűek lettek, és a királlyal még az idegenek számára tiltott Najd régiót is meglátogathatta.
A magas körökkel való kapcsolata miatt különböző politikai intrikákba és akciókba keveredett. Egy iraki feljelentette és azzal vádolta, hogy bolsevista ügynök. Ibn Szaúd (Abdulaziz) király pedig az ellene lázadó Ikhwan-vezetők pénzügyi és katonai forrásai után küldte nyomozni. Ő arra jutott, hogy a lázadókat a britek pénzelik abból a célból, hogy a király hatalmát gyengítsék.
1932-ben Arábiából Brit-Indiába vándorolt, ahol összebarátkozott a muszlim költő-filozófussal, Muhammad Iqballal. Iqbal kezdeményezte a független muszlim állam megalakulását Indiában, azaz Pakisztán megszületését, amiben Asad is segédkezett.
1939-ben Asad szüleit letartóztatták, és valószínűleg megölték a nácik. Asad már a háború előtt visszaadta német állampolgárságát, ennek ellenére egy nappal a háború kitörése után a britek letartóztatták mint veszélyes idegent, és három évet ült börtönben. Csak a háború után találkozott újra a családjával.
Mivel mindvégig támogatta Pakisztán megszületését 1947-ben állampolgárságot kapott az új országban, és fontos diplomáciai pozíciót töltött be többek között a pakisztáni Külügyminisztériumban.
Nyugaton írásaival vált ismertté, többek között "Az út Mekkába" című önéletrajzával. Tizenhét év kutatómunka utána publikálta főművét "A Korán üzenete" című angol nyelvű Korán-fordítást és magyarázatokat, amit a modern kor egyik legjelentősebb Korán-értelmezéseként tartanak számon. A könyvet azoknak ajánlotta, "akik gondolkodnak".
Élete vége felé a spanyolországi Granadába költözött harmadik feleségével, Polával. 91 éves korában itt hunyt el, és a granadai muszlim temetőben nyugszik.
2008-ban Bécsben az ENSZ hivatala előtti teret Muhammad Asad térnek nevezték el, hogy megemlékezzenek a vallások között hidat építő életművéről. Életrajzírói így beszélnek róla: "Európa ajándéka az iszlám számára" és "az iszlám és a nyugat közötti mediátor". Szülővárosának iszlám központját szintén róla nevezték el. A pakisztáni posta bélyeget adott ki a tiszteletére.
2008-ban Bécsben az ENSZ hivatala előtti teret Muhammad Asad térnek nevezték el, hogy megemlékezzenek a vallások között hidat építő életművéről. Életrajzírói így beszélnek róla: "Európa ajándéka az iszlám számára" és "az iszlám és a nyugat közötti mediátor". Szülővárosának iszlám központját szintén róla nevezték el. A pakisztáni posta bélyeget adott ki a tiszteletére.
Weiss Leopold - a Monarchia oroszlánja Tovább
süti beállítások módosítása