Kik voltak a bogumilok? Miben hittek, és miért váltak tanításaik Európa-szerte népszerűvé a középkorban? Hogyan kerültek a Balkánra, mit hagytak hátra és miért tekinti őket ma sok bosnyák spirituális őseinek? - erről írtam a Műértő tavaszi számában...

Hiába UNESCO-világörökségi terület, nem özönlenek oda a turisták, és ezeknek a hatalmas sírköveknek a képei nem árasztják el az utazási magazinok borítóját. Pedig az egyiptomi piramisoktól a kínai agyaghadseregig számos példát látunk arra, hogy különböző temetkezési szokások tárgyi emlékei milyen karriert képesek befutni mind a művészettörténetben, mind a nemzetközi turizmusban.Azt hinnénk, hogy mintegy 70 ezer hatalmas, ráadásul művészien faragott, illetve vésett kőtömböt - ami négy ország területét borítja be a Balkánon mintegy 3300 helyszínen szétszórva - észre lehet venni. Az európai politikusok, művészeti és turisztikai szakemberek, valamint a nyaralni vágyó turisták azonban együttesen bebizonyítják, hogy ez nem feltétlenül így van.

Magát a monolitot a helyiek stećaknak hívják (ejtsd: sztecsak), ami valószínűsíthetően a délszláv stajati (állni) igéből ered, de nevezik alvó- vagy tanúköveknek is. A különböző méretű stećci (a stećak többesszáma, ejtsd: sztecsci) megjelenése meglepően antropomorf. Némelyik azt az illúziót kelti, hogy az elhunyt benne nyugszik - de valójában nem szarkofágok, hanem tömör sziklatömbök, amiket sírok fölé emeltek. Mellettük pedig megjelennek álló oszlopok is, sőt, kő-emberfigurák is, mintha a békében nyugvó nép néhány tagja éppen most támadna fel az utolsó ítéletre. És vannak köztük hatalmas kőfeszületek, amik egyértelművé teszik az itt nyugvók vallását. A kereszt egyben a leggyakoribb díszítőmotívum is a sírokon...

 A folytatáshoz vegyétek meg a lapot!

A válasz röviden: a hanafi iskola követőit érdekli. A négy medheb közül ugyanis egyedül a hanafi az, ami egyértelműen az első feleség beleegyezéséhez köti a második házassági szerződés érvényességét. De hiába ez a domináns iskola Európa történelmi muszlim országaiban, a kontinensen működő mecsetekben gyakran távolabbi kultúrák elképzelései érvényesülnek.

Az új vallással más kultúrába is csöppenünk

Ha ma egy európai érdeklődő nő felveszi az iszlámot, az a legritkább, hogy saját kultúrkörén belül tudja majd az életét irányítani. Habár léteznek magyar, lengyel és román mecsetek, ráadásul Bosznia-Hercegovina és Albánia sincsen messze, sokan mégis hirtelen arab alapítású mecsetben találják magukat, és ott is fognak házasságot kötni.

Ezekben a mecsetekben ugyan hamar megbarátkoznak egyes európai szokásokkal az odajáró férfiak - például azzal, hogy lehet szűk farmerben is imádkozni, hogy lehet nőkkel közös térben időt tölteni, a mecset előtt beszélgetni velük. De körömszakadtáig védeni fogják azt az álláspontot, hogy egy férfi négy feleséget vehet magának, és ebbe senkinek nincs beleszólása. Ha ma egy európai nő ezzel kapcsolatban kérdéseket tesz fel, leggyakrabban azt a rövid választ kapja, hogy "nem tilthatjuk meg azt, amit Allah megengedett". Ha egy nőnek nem tetszik, hogy a férje új feleséget vett magához, legfeljebb elválhat (ha ezt előre beleíratta a házassági szerződésbe), de az új frigyet megakadályozni semmilyen eszközzel nem tudja.

Ezzel a logikával több probléma is van. Az külön cikk tárgya lesz, hogyan hangol össze a mecset egy ilyen házasságot az adott ország jogrendszerével, ami tiltja és büntetni a poligámiát. De már az iszlám keretein belül is gond adódik, hiszen a szabályok után érdeklődőt mindig fel kellene világosítani a valláson belüli véleménykülönbségekről, a különböző iskolák eltérő álláspontjáról, hogy a hívő szabadon választhasson. 

Mit mond a hanafi iskola?

A hanafi medheb a négy hagyományos iszlám iskola közül a legnagyobb, a világon élő összes muszlim több mint harmada követi. Ami az európaiak számára lényeges, hogy ez volt az oszmán birodalom vezető vallási iskolája is, ma pedig domináns többek között Törökországban, a balkáni országokban és a szláv muszlim közösségekben, azaz a hozzánk földrajzilag és kulturálisan legközelebb eső területen. Tehát ha az iszlámmal kapcsolatos gyökereinket keressük, érdemes ennek a medhebnek az álláspontjával megismerkednünk először.

Természetesen itt is kaphatunk különböző válaszokat attól függően, hogy melyik mecsethez fordulunk. Hiába domináns Egyiptomban is a hanafi iskola, a Dar al-Ifta honlapján található fatvában azt fogjuk olvasni, hogy a második házasság megkötéséhez nem szükséges az első feleség beleegyezése. Ha azonban betérünk szinte bármelyik bosnyák mecsetbe, vagy éppen a Magyar Iszlám Közösség valamelyik intézményébe, ott egyértelművé fogják tenni, hogy nincs második házasság az első feleség írásbeli, tanúkkal ellátott engedélye nélkül. Ezek az országok és mecsetek mind az 1917. évi Ottomán Családjogi Törvényre vezetik vissza az intézkedéseiket. Ez a törvény megengedte, hogy a feleség beiktasson egy olyan cikkelyt a házassági szerződésbe, ami megtiltja, hogy a férje második feleséget vegyen. 

Mi a megoldás?

Valójában sehol sem elegendő egyetlen mecset tanításaira, egyetlen tanító véleményére vakon hagyatkozni, de ma Magyarországon ez egyenesen életveszélyes. Hiszen jelenleg nálunk az iszlám nem rendelkezik olyan gyökerekkel, ami társadalmi normává tenné az iszlám életmódot. A vallást felvevő nőtől gyakran elhatárolódik a családja, elhagyják a barátai, így könnyen elszigetelődik eredeti közösségétől. Ilyen körülmények között rendkívül kiszolgáltatottá válik a legkülönbözőbb kultúrából ideszármazott tanításoknak, a különböző politikai csoportoknak, az önjelölt tanítóknak. Egyetlen vallási véleményt követve nem mindig fogja tudni időben megkülönböztetni, melyik vallási szabály lesz észszerű és működőképes saját, személyes életvezetésében, és abban a közösségben, amihez valójában tartozni szeretne. Tehát addig is, amíg új egyensúlyt talál, érdemes körülnézni, tájékozódni és megtalálni azt a forrást, aminek a tanításai leginkább megközelítik a társadalmi normáinkat.

Lénárd Anna

Még az Osztrák-Magyar Monarchia idején alapították az Iszlám Teológia és Vallásjog Iskoláját, amiből a későbbi egyetemi kar kifejlődött. Bár az osztrák-magyar birodalom túlnyomórészt katolikus volt, bizonyos vallási és kulturális autonómiát biztosított a boszniai muszlimoknak, az iskolát pedig az osztrák hatóságok jóváhagyták, sőt, részben finanszírozták. Az épületet a kor vezető osztrák építészei tervezték. Az eredmény mór stíluselemeket mutató, vonzó és színes épület lett.

Az első világháború után Bosznia a jugoszláv királyság részévé vált, és a kart átnevezték az Iszlám Teológia Iskolájává. A második világháború után Jugoszlávia a vallásokkal nem túl barátságos "kommunista köztársasággá" vált.  Az iskolát másik épületbe költöztették, az eredeti épületet pedig városi múzeummá alakították. Idővel azonban a kommunista Jugoszlávia konszolidálódott, és 1977-ben az iskolát Iszlám Teológiai Karrá nevezték át. 

A kommunizmus összeomlása és a boszniai háború után a Kar visszatért eredeti épületébe, ezúttal Iszlám Tudományok Kara néven. A háború alatt az épület károkat szenvedett, az eredeti állapotot nemzetközi adományokból állították helyre.

Az Kar mára a Szarajevói Egyetem többi karával egyenlő fontosságúvá, és az iszlám felsőoktatás legjelentősebb intézményévé vált Délkelet-Európában. Szarajevó több mint négy évszázadon át híres volt mint iszlám oktatására és tudására büszke város. Szarajevó a történelem bizonyos időszakaiban Bosznia 70 medreszéből tizenkettőnek, valamint több más iszlám oktatási intézménynek adott otthont. Ma az Iszlám Tudományok Kara biztosítja, hogy Szarajevó továbbra is fontos név az iszlám tudás és az akadémia nemzetközi térképén, különösen a Balkán régiójában.

Bosznia: kelet és nyugat kapuja

Az Iszlám tudományok Kara nemcsak a legidősebb ilyen intézmény Európában, de egyben a kontinens legfontosabb felsőfokú iszlám oktatási és kutatóintézete. A Kar teljesen megfelel az európai felsőoktatási normáknak, miközben hű marad a hagyományos iszlám oktatás eszméihez és céljaihoz. A karon végzettek felkészültek arra, hogy iszlám tudományokat oktassanak akár vallási, akár állami iskolában - miközben ők maguk egyszerre iszlám vallástudósok és európai értelmiségiek.

A boszniai muszlimok - akárcsak az albán muszlim közösség -. évszázadok óta hiteles, Európában élő muszlim nép, bár még nem váltak teljes mértékben híddá a nyugati és az iszlám érdekek között. A Kar éppen ezt a sokszínűséget és kihívást képviseli.

Alapfokú iszlám tanulmányok

Az Iszlám Tudományok Kara nemcsak Bosznia és a szomszédos országok hallgatóit vonzza, de egyre többen érkeznek ide a világ minden tájáról. A háború után a Kar iránt nem-muszlim látogatók is érdeklődni kezdtek, köztük amerikai nagykövetek, valamint diplomaták Törökországból, Iránból, Nagy-Britanniából, az EU-ból, Egyiptomból, Katarból, Oroszországból és más országokból. Az Iszlám Tudományok Kara kapcsolatot tart és együttműködik az Oxford Egyetemmel és a kairói Al-Azharral.

Ahogy az iszlamofóbia egyre nagyobb teret nyert az európai kontinensen, a Kar megnyitotta kapuit azok előtt, akik az alapfokú kurzus iránt érdeklődtek - benne olyan tárgyakkal, mint Az iszlám alapelvei vagy Oszmán kori történelem. Ezt a speciális tanfolyamot évente egyszer, három hónapig tartják. Ha van elég érdeklődő, a tanfolyamot bosnyák és angol nyelven is indítják. Szarajevóban egyre több külföldi él, köztük újságírók, külföldi hallgatók, turisták, nemzetközi diplomaták és családjaik, humanitárius dolgozók, az ENSZ civil szektorának munkatársai és békeaktivisták. Közülük is szeretnék sokan megismerni az iszlámot, nemcsak a helyi lakosok. Zbigniew Wojdyla lengyel állampolgár - aki a nemzetközi kapcsolatok terén végzett munkája miatt él Szarajevóban  - így magyarázza az alapfokú tanfolyam iránti érdeklődését: „Lengyelországban élnek tatár származású muszlimok, így bizonyos mértékig már ismertem az iszlám kultúrát. A Karon megismerhetem a szintén szláv háttérrel rendelkező itteni muszlimokat."

Vallásközi kapcsolatok és a megértés segítése

A kar jó kapcsolatot ápol a katolikus, keleti ortodox és zsidó középiskolákkal. Mivel Bosznia sok vallási hagyománynak ad otthont, a Kar fontosnak tartja a jó vallásközi kapcsolatok előmozdítását. Ahmed Alibašić a Kar rendes professzora, többek között az alap bevezető tanfolyam egyik oktatója. Szakterülete a nemzetközi politika, a diplomácia és az iszlám civilizáció története. Számos nyilvános vallásközi párbeszédben vett részt. Kijelentette: "Bár a boszniai muszlimok által gyakorolt megoldásokat nem lehet egyszerűen másolni máshol, a nyugat-európai muszlimoknak tanulmányozniuk kell intézményeinket és szellemi örökségünket, és le kell vonniuk a közelmúlt tanulságaiként, hogy az elszigeteltség egyenlő a pusztítással."

A boszniai muszlimok - valódi értelemben - hídnak számítanak Európa és az iszlám világa között. A Kar képviseli ezt a kapcsolatot, és továbbra is a jobb megértés elérésén fáradozik, nemcsak tudományos kurzusain keresztül, hanem a vallásközi párbeszéd iránti elkötelezettségével, valamint azzal, hogy örömmel lát minden vallású és nemzetiségű embert az iszlámról szóló bevezető tanfolyamon. Valamint továbbra is az iszlám tanulmányok elsőszámú felsőoktatási intézménye azok számára, akik ilyen irányú diplomát kívánnak szerezni.

A szerző: 

Amir Telibećirović Szarajevóban született és nevelkedett fel. Újságíró, a volt Jugoszlávok államok számos nyomtatott és online médiumának szerzője. Emellett idegenvezetőként dolgozik a Balkán régióban. A Szarajevó ostroma, 1992-1996 című könyv szerzője. 

Nem feltétlenül az az ország él leginkább az iszlám szerint, aminek sok muszlim polgára van, sőt....

2018-ban Új-Zéland végzett az első helyen, legalábbis abban a felmérésben, amit hosszú évek óta Hossein Askari és csapata vezet az Egyesület Államok-beli George Washington egyetemen. A politológusokból és közgazdászokból álló kutatócsapat több mint egy évtizede követi és pontozza a világ országainak gazdasági állapotát, jogrendszerét, politikai berendezkedését és nemzetközi kapcsolatait aszerint, hogy mennyire valósítják meg az iszlám alapelvei. Az értékelést végeredményét pedig - azaz a választ arra a kérdésre, melyik a "legiszlámabb" ország -, minden évben közzéteszik.

Ez az az Islamocity Indices program, amit Hossein Askari  indította útjára 2007-ben. Askari, a George Washington egyetem iráni születésű professzora. Egyetemi karrierje mellett a szaúdi gazdasági minisztérium különleges tanácsadójaként is dolgozott, illetve tagja volt a Nemzetközi Valutaalap igazgatótanácsának. 1990-91-ben Irán és Szaúd-Arábia diplomáciai kapcsolatainak helyreállítása érdekében mediált. 1992-ben pedig a kuwaiti emír kérte fel, hogy közbenjárjon Irán és az országa között.

Maga az Islamocity Indices célja, hogy az úgynevezett muszlim országok békés reformját segítse hatékony intézmények felállításával. A program mögött álló alapítvány népszerűsítő videókban ismerteti a program célját, és  azt, hogy miért valósítják meg ezeket a célokat könnyebben a nyugati országok. A projektet kiadványok és előadások sorozata kíséri, valamint két megjelent kötet is (Islamocity Indices: the Seed for changes, 2015) és (Reformation and Development in the Muslim World: Islamicity Indices as Benchmark, 2017).

A kutatás lényegében azt számszerűsíti, hogy egyes közösségek hogyan valósítják meg az iszlám értékeit a környezetükben gyakran függetlenül attól, hogy ezek a közösségek muszlim többségűek-e vagy nem. Askari érvelése szerint az iszlám alapvető tanításait már közvetlenül Mohamed próféta halála után eltérítették és kisajátították politikusok és uralkodók a saját céljaikra, akik a hatalomhoz lojális vallástudósokat juttattak tanító poziícióba. A jelen korban pedig ezek az úgynevezett muszlim uralkodók egyben gyakran külföldi hatalmak játékszerévé is válnak. Ezért a muszlimok gyakran eltorzítva ismerik meg a vallást, mechanikusan alkalmazzák a tanításokat és az öt pillért. Gyakran anélkül élik meg az iszlámot, hogy valóban megértenék a tanítások lényegét.

Az Islamocity Indices eredményei szerint olyan országok mint Új-Zéland, Írország vagy a skandináv országok jobban képviselik az iszlám alapvető értékeit mint sok muszlim többségű ország. Általában elmondható, hogy az európai országok jobb helyezést érnek el a skálán, sőt, a legjobb helyezést elérő Egyesült Arab Emírségek is csupán a 45. helyet érte el tavaly. Őket követi Albánia, Malájzia és Qatar a 46-48. helyen.