Túsztárgyaló

Mecset a templomban - Büchel-pavilon, 2015

Mecset a templomban - Büchel-pavilon, 2015

szakrális tér a kortárs művészet és a valóság határán

A 2015-ös velencei biennálé ideje alatt egy mecsetté alakított használaton kívüli katolikus templomot valóban birtokba vettek a muszlim hívők - az volt az izlandi pavilon kiállítási anyaga, Christoph Büchel Svájcban élő kortárs művész alkotása.

Hat évvel ezelőtt a velencei biennálén egy több évtizede használaton kívüli, deszakralizált katolikus templom volt Izland nemzeti pavilonja. A Santa Maria della Misericordia belsejét a művész mecsetté alakította. A helyi muszlimok hamar használatba vették az installációt, amit a kiállítás látogatói a kordon mögül nézegettek. A hely gyorsan népszerűvé vált, mivel a közösségnek egyáltalán nem volt a városban mecsete, és a pénteki imához eddig egy órát kellett utazniuk Velence külvárosába. A város vezetősége azonban biztonsági kockázatnak tartotta a helyet, és két hét használat után a rendőrséggel kiüríttette és lezáratta.
buchel_2015_velencei_biennale_mecset.jpg

A biennálé hivatalos kiadványában az izlandi pavilonnal kapcsolatos egyetlen információ az imaidőpontok listája volt, ami egyértelműen a hívők számára hordozott üzenetet. A kortárs művészet fogyasztói semmilyen eligazítást nem kaptak azzal kapcsolatban, ki a művész, ki a kurátor és mit fognak látni.

A megnyitó előtti napon installálták a szervezők a mecset berendezését: az imaszőnyeget, a minbárt és a könyvtartókat. A mecset megnyitása pedig lényegében kiállítási anyaggá vált. Az összegyűlt közönség ugyanis nem a művet méltatta, hanem az új vallási központot ünnepelte, amit gyorsan birtokba is vett. Nők és férfiak vegyesen a szőnyegen ülve hallgatták a zenekarral is kísért megnyitót, amin többek között a pakisztáni nagykövet asszony, Tehmina Janjua és egy katolikus pap, Nandino Capovilla is felszólalt. "Minél nagyobbak a kulturális különbségek a városban, annál jobb a város" - nyilatkozta az utóbbi.

 

Forrás:

https://www.artnews.com/art-news/retrospective/breaking-the-mystique-of-the-mosque-chrisoph-buchels-icelandic-pavilion-opens-4104/#!

https://news.artnet.com/art-world/mosque-venice-icelandic-pavilion-295385

https://www.youtube.com/watch?v=VSBVwk1dQG4

Mecset a templomban - Büchel-pavilon, 2015 Tovább
Timothy Winter - a cambridge-i Murad sejk

Timothy Winter - a cambridge-i Murad sejk

Európa első öko-mecsetét álmodta meg. Iszlám vallástudós, teológus és akadémikus. 2010-ben Nagy-Britannia legbefolyásosabb iszlám gondolkodójává választotta a jordániai Royal Islamic Strategic Studies Centre.

A művész és építész felmenőkkel rendelkező Timothy Winter 19 éves korában, 1979-ben vette fel az iszlámot. A kairói Al Azhar egyetemen folytatott tanulmányokat, amiket Jemenben és Szaúdi-Arábiában fejezett be magánúton. Hazájába visszatérve a University of London hallgatója lett, ahol török és perzsa nyelvet tanult.

az iszlám neo-tradicionalizmus kiemelkedő alakja. Fő kutatási területe a brit-muszlim kapcsolatok és az iszlám kapcsolódása a modernitáshoz. A Cambridge Muslim College alapítója és dékánja, ami fő intézményi profiljaként brit imámokat képez. Számos teológiai könyve jelent meg, valamint publikációi a London Evening Standard, a Daily Telegraph, The Times, The Independent, a Catholic Herald, Islamica, Zaman, a Times Literary Supplement és a Prospect folyóiratokban.
timothy_winter_muszlim_tudos.jpg

Ő volt az atyja és felelős vezetője a 2008-ban indított Cambridge Mosque Projectnek. Mikor Európa első öko-mecsetére négymillió font adományt sikerült összegyűjteni, megvalósítási fázisba lépett a tervezés. A végleges kötlségvetés 15 millió fontra rúgott, melynek kétharmada a török államtól származik. Magával a tervezéssel a híres London Eye-t is jegyző Marks Barfield Architects céget bízták meg. Az együttműködő partnerek Professzor Keith Critchlow, a szakrális építészet és az iszlám geometria szakértője valamint Emma Clark iszlámkert-építész voltak. A több mint 1000 főt befogadó épület 2019. április 24-én nyitotta meg kapuit. Ez ez első tervezetten épített mecset ebben a városban, ami ráadásul teljesen zöld elvek alapján készült el.

Murad sejk rendszeresen tart pénteki beszédet az általa megálmodott épületben, de ezenkívül Ausztrália, Malájzia, Szingapúr, Spanyolország és az Egyesült Államok számos prominens mecsetében is.
1440px-cmglee_cambridge_mosque_look_out.jpg

Kulcsfontosságú szövegeket fordított arabról angolra, közöttük al-Gazáli Ihya Ulum al-Din című művének két kötetét. Rendszeresen beválasztják a Royal Aal Al-Bayt Institute által vezetett "A világ 500 legbefolyásosabb muszlimja" listára. 2012-ben az 50., 2021-ben pedig a 48. helyre került.

Forrás:

https://en.wikipedia.org/wiki/Timothy_Winter

http://masud.co.uk/authors/abdal-hakim-murad

Timothy Winter - a cambridge-i Murad sejk Tovább
Halima Krausen - az első női imám Németországban

Halima Krausen - az első női imám Németországban

Az általa írt pénteki beszédeket mindig egy férfi olvasta fel, és nem vállalta a közös imák vezetését. Megosztás és konfliktusok nélkül volt 18 éven keresztül az egyik legrégebbi németországi mecset vezetője, ahol Korán-órákat is tartott és pasztorális tanácsadással is foglalkozott. 

Az 1985-ben a hamburgi egyetem teológiai karán megalakult Vallásközi Párbeszéd Központ alapítói között volt. Tudóstársakkal részt vett a Korán és hadíszgyűjtemények német nyelvre fordításában. Imámként 1996 és 2014 között tevékenykedett a hamburgi Iszlám Centrumban, amit még az 50-es években alapítottak eredetileg iráni egyetemisták, de mára a nyugati világ egyik vezető iszlám intézményévé nőtte ki magát.

Krausen korábban évtizedekig első számú segítője volt Imam Mehdi Razvinak, a német vallásközi párbeszéd kiemelkedő alakjának, aki az 1970-es évektől egészen haláláig vezette a hamburgi közösséget. Razvi még életében kinevezte Krausent utódjának, aki így zökkenés-, és feltűnésmentesen vette át a vezetést elődje halála után.  
halima_krausen_iszlam_nok.jpg

Mikor kollégája, Amina Wadud teológus 2005-ben nagy konfliktust generált hagyománytisztelő muszlimok között azzal, hogy férfiak előtt is vezetett imát - Krausen már 9 éve imám volt anélkül, hogy a nemzetközi hírekbe került volna. Szerénységből és békességszeretetből mindig kikerülte a vitát generáló érzékeny kérdéseket. Saját bevallása szerint mndig ez volt a stratégiája: pozitív cselekedetekkel olyan helyzetet teremteni, amit mire észrevesznek az emberek, már magától értetődővé válik.

Krausen vegyes protestáns-katolikus családba született, de már tinédzserként áttért az iszlámra. Nemcsak iszlám, de keresztény teológiát is végzett az egyetemen, valamint összehasonlító vallástudományt, így a vallásközi párbeszéd kiemelkedő alakjává vált Németországban

Krausen egy 2017-es interjúban elmondta, hogy nem tartja magát kifejezetten feministának. A nők, férfiak, gyermekek jogaival egyaránt foglalkozik, és ebbe a rendszerbe illik a nők emancipálása és bátorításuk, felhatalmazásuk arra, hogy őket kontrolláló intézmények keresése nélkül egyszerűen tegyék, amit szeretnének. Azokban a társadalmakban, ahol a nők helyzetén nem lehet változtatni, nem javasolja, hogy fő aktivitásukként ennek elérését tűzzék célul maguknak. Indirekt módon célravezetőbb, ha belső békét találva olyan fontosabb társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, mint például a radikalizáció fenyegető jelensége, ami szinte minden társadalmi csoportot egyaránt fenyeget.

Ugyanitt Krausen beszél a Korán szavainak, fogalmainak kevésbé ismert női vonatkozásairól is. Például arról, hogyan árnyalja a rahma (irgalom, könyörület) szó jelentését, ha tudjuk, hogy közös gyökerű a rahm (anyaméh) szóval. 

Egy másik elemzésében arról értekezik - éppen Amina Wadud tevékenysége kapcsán - hogy közös gyökerűek az umma (nemzet, közösség), az umm (édesanya, tágabb értelemben forrás, alap) szavak, valamint az amma (előre haladni) szó, amiből az imám (vezető) szó is származik.

Úgy tapasztalta, sosem váltott ki kritikát a személye. Ha ellenkezést tapasztalt, az teológiai meglátásaival kapcsolatban érkezett. Ellenérzést legtöbbször nem férfiakban, hanem azokban a nőkben váltott ki, akiket motiválni próbált, de akik gyakran aggodalmakkal és gátlásokkal érkeztek hozzá. Habár a legtöbb közösségben a munka javát nők végzik, ha arra került a sor, hogy nyilvánosan szerepeljenek, sokakat visszatartott a neveltetésük. Például annak ellenére, hogy rengeteg nő recitál Koránt világszerte, sőt, nagy nemzetközi versenyeken vesznek részt, sokakat tiltanak ettől. És nem férfiak, hanem legggyakrabban saját nőrokonaik.

 

Forrás:

https://en.qantara.de/content/analysis-halima-krausen-can-women-be-imams

https://www.academia.edu/11301629/Women_Imams._Discussion_Paper

https://nawaat.org/2005/06/03/can-women-be-imams/

Halima Krausen - az első női imám Németországban Tovább
A megerőszakolt nő magzatának elvetetése

A megerőszakolt nő magzatának elvetetése

Kérdés: 

Mit tehetnek azok a muszlim nők, akiket molesztáltak, és az erőszak után teherbe estek? Megengedett nekik, hogy elvetessék a magzatukat vagy nem?

diego-ph-bcuxvp5wesu-unsplash.jpg

Válasz:

Dicsőség Allahnak.

Mivel a muszlimok annyira meggyengültek és annyiszor megalázták őket a földjükkel és a becsületükkel kapcsolatban is, bárki játékszerévé váltak. A nemzetek egymást hívják, hogy minden oldalról támadják őket. Sok muszlim nő vált az emberiség ilyen söpredék farkasainak a játékszerévé, akik nem félik sem Istent, sem mást. Ahogy ez történt Bosznia-Hercegovinában, a Fülöp-szigeteken, Csecsniában vagy Eritreában, és az arab világ több elviselhetetlen rendszerének börtöneiben is.

Vegyük sorra a megerőszakolt asszonyt illető pontokat:

  1. A megerőszakolt nő és sorstársai, akik mindent megtettek, hogy ellenálljanak, nem követtek el bűnt, mert erőszakkal kerültek a helyzetbe. És azok, akik erőszakot szenvednek el, még az istentagadás bűnében sem vétkesek, ami súlyosabb bűn, mint a zina (törvénytelen szexuális kapcsolat). Allah azt mondja: “...kivéve azt, akit kényszerítenek, de a szíve elégedett a hittel” [A méh szúra:106]. A Próféta (Isten békéje legyen vele) azt mondta: “Allah megbocsátott a népemnek a hibáiért, azért, amiket elfelejtettek, és amikbe kényszerítették őket.” (Ibn Madzsah, A válás könyve, 2043.). A megerőszakolt muszlim nő jutalmat fog kapni azért, hogy a csapást türelemmel viseli, ha Istennél keresi a jutalmat az őt ért kár miatt. “Nem éri a muszlimot sem nehézség, sem kimerültség, aggodalom vagy bánat, még egy tövisszúrás sem érheti, ami hibát Allah ne engesztelne majd ki.” (al-Bukhaari és Muszlim).
  2. A muszlim fiatalemberek igyekezzenek az ilyen nőket feleségül venni, hogy megvigasztalják őket és csökkentsék a fájdalmukat, és hogy kárpótolják őket az értékes szüzességük elvesztéséért.
  3. Ami az abortuszt illleti: az abortusszal kapcsolatos fő elv az, hogy haram (bűn) és ezért nem megengedett a megfoganás pillanatától, mikortól új élet keletkezik, “és aztán azt egy biztonságos helyre helyeztük” [Küldöttek szúra: 21], értsd, a méhbe. 
  4. Vannak tudósok, akik szerint megengedett az abortusz a terhesség első negyven napjában. Néhány tudós egészen addig engedi, amíg a lelket az embrióba lehelik (azaz a terhesség első 120 napja alatt). Minél erősebb a kifogás, minél tisztább az abortusz szándékának az oka, és minél hamarabb történik meg, lehetőleg 40 napon belül, annál helyénvalóbb ez az engedmény.
  5. Kétségkívül, ha gonosz ellenség tesz erőszakot, az erős ok arra, hogy a muszlim nő és a családja abortuszt kérjen. Hiszen ő gyűlölni fogja a magzatot, ennek a támadásnak az eredményét, és meg akar majd tőle szabadulni. Tehát szükségszerű, hogy engedményt kapjon, különösen a terhesség korai szakaszában.
  6. Mindazonáltal semmi rossz nincs abban, ha a muszlim nő, aki ezt a katasztrófát elszenvedte, meg akarja tartani a magzatot, és nem kényszerítik arra, hogy elvetesse. Ha úgy rendeltetett, hogy a méhében maradjon a szokásos ideig, és megszüli, akkor a gyermek muszlim lesz, és a Próféta azt mondta, hogy minden újszülött a fitra állapotában (az ember természetes állapota) van (al-Bukhari). A fitra a tauhid (egyistenhit) állapota, azaz az iszlám. A vallásjog kimondja, hogy ha a szülők különböző vallásúak, akkor a gyerek a jobb vallást kövesse. Ez akkor érvényes, ha ismerjük az apát, de mi a helyzet akkor, ha az apa ismeretlen? A gyermek kétségkívül muszlim, így a muszlim társadalom kötelessége gondoskodni róla és felnevelni, költeni rá és jól tartani. Nem hagyhatják ezt a terhet a szegény szenvedő anyára.
  7. Az iszlám egyik alapvető elve, hogy a stresszt és a nehézségeket el kell kerülni, tehát ha a muszlim lány, aki szeretne tiszta maradni, brutális agressziót szenvedett el, és fél annak következményeitől - a becsülete és a tekintélye elvesztésétől, hogy kiközösítik vagy egyéb kár éri, esetleg megölik, vagy fél a lelki és idegi betegségektől, esetleg attól, hogy elveszíti a józan eszét, vagy esetleg attól, hogy a családjára szégyent hoz egy olyan üggyel, amiben nem is bűnös, vagy hogy a gyerek nem talál biztonságos helyre -, én azt mondom, hogy ebben az esetben semmi rossz nincs abban, ha elveteti a magzatot, mielőtt a lelket belélehelik, különösen manapság, mikor könnyű a terhességet megállapítani. A fejlett orvosi eszközökkel a terhesség már az első héten kimutatható. Minél hamarabb kivitelezik az abortuszt, annál helyénvalóbb ez az engedmény.

És Allah tudja legjobban.

A fatva eredetije: https://islamqa.info/en/answers/13317/abortion-of-pregnancy-resulting-from-rape

Rövidített fordítás.

 

A megerőszakolt nő magzatának elvetetése Tovább
Bosznia-Hercegovina pavilonja a párizsi világkiállításon

Bosznia-Hercegovina pavilonja a párizsi világkiállításon

Alphonse Mucha korai műve a Szláv eposz előképe

Az 1900-as párizsi világkiállításon az Osztrák-Magyar Monarchia három épülettel képviseltette magát. Az úgynevezett Nemzetek Útján a Szajna-parton Bosznia-Hercegovina pavilonját az osztrák és a magyar történelmi pavilon közé helyezték.
Pap Henrik beszámolója szerint "a Rue de Nations a Szajna partján, az idegen hatalmak pavilonjai, tizenöt egész, húsz többé kevésbé sikerült palota sora, a part felé egy összefüggő terasszal egyesítve, a paloták pincéiben nemzeti vendéglőkkel".
bosznia_pavilon.jpgAz osztrákok reprezentatív épületét Ludwig Baumann tervezte, aki Fischer von Erlach stílusát idézve az osztrák uralom fénykorát elevenítette fel. A magyar pavilon a négy évvel korábbi Millenniumi Világkiállítás Történelmi Főcsoportjának szellemiségét folytatta. (Ennek újra felépített verziója ma is látható, ez a Vajdahunyad Vára).
A Városligetben hatalmas sikert aratott a magyarok ezeréves történelmét, európai jelenlétét tematizáló műemlékek és történelmi alakok felidézése. A párizsi kiállítás megkötései azonban ezt a historizáló megközelítést hivatalosan meg sem engedték.
alphonse_maria_mucha_study_bosnia_pavilion_master.jpg
Bosznia-Hercegovina pavilonja mindkét szomszédjánál frissebbnek hatott. Itt ugyanis a szláv nemzeti és a helyi iszlámra jellemző építészeti motívumokat modern elemekkel egészítették ki. Az épületbelső dekorálására pedig a szecesszió egyik úttörőjét, az akkor már nemzetközi ismertségre szert tett Alphonse Muchát kérték fel. A Monarchia hivatalos megbízottjaként kiemelt honoráriumot kapott azért, hogy a párizsi világkiállítás mintegy 48 millió látogatójának méltóképpen mutassa be a birodalom példaértékű tartományát, Bosznia-Hercegovinát.
Bosznia-Hercegovina pavilonja a párizsi világkiállításon Tovább
Aida Šehović nyílt levele a Nobel-díj bizottsághoz

Aida Šehović nyílt levele a Nobel-díj bizottsághoz

New York City, 2019. október 13.

A Svéd Akadémia Tisztelt Tagjai!

New Yorkban élő boszniai művész vagyok, munkásságom fókuszában a népirtás, a kollektív emlékezet és a trauma áll. Azzal kapcsolatban írok önöknek, hogy 2019-ben az irodalmi Nobel-díjat Peter Handkének ítélték, és arról írok, hogy ez a döntés milyen hatást gyakorolt rám és a többi túlélőre az október 10-i bejelentés óta. Miután teljes sokkban és hitetlenkedésben számos cikket elolvastam a döntésről, hálásan és megkönnyebbülve láttam, hogy újságírók, írók és közéleti személyiségek világszerte nem feledkeztek meg arról, hogyan tagadta Handke nyilvánosan a srebrenicai népirtást, és milyen lelkes támogatója volt Slobodan Miloševićnek,  Ratko Mladicnak, és Radovan Karadžićnak (utóbbi kettőt a Hágai Nemzetközi Törvényszék elítélte háborús bűnök, emberiség ellen elkövetett bűncselekmények és népirtás miatt, amit a kilencvenes években Bosznia-Hercegovinában követtek el). A sok publikált válasz aláhúzza azt az erős érzelmi, pszichológiai és fizikai reakciót, amit az önök meghökkentő ünneplése kiváltott.

Azonban ezekből a cikkekből hiányzik, hogyan éreznek ténylegesen azok az emberek Handke Nobel-díjával kapcsolatban, akik hazánkban túlélték a népirtást és a tömeges kivégzéseket, amiket ő tagad. Ezért következzék itt rövid magyarázata annak, mennyire fájdalmas és támadó az önök választása az én közösségem számára mind Boszniában, mind a diaszpórában.
aidasehovic_02.jpg

Könnyedén elővehetnénk a közhelyet, hogy egy művész politikai és erkölcsi alapállását válasszuk el a munkásságától, de én amellett érvelnék, hogy ilyet várni a mai politikai klímában észszerűtlenségre és szándékolt tudatlanságra vall. És mindez különösen veszélyes ebben az esetben, mikor a szerző a szavakat arra használja, hogy történelmi tényeket torzítson és erodáljon velük. Máris nagy közönsége van, akik hisznek neki vagy szimpatizálnak vele - önök most ezt a közönséget exponenciálisan megnövelték. Sőt, csak azok a kiváltságosok, akiknek az életét nem érinti vagy veszélyezteti Handke működése, csak ők ragaszkodhatnak ahhoz, hogy műveit azok mérgező hatása nélkül értékeljék. Még akkor is, ha önök kizárólag az irodalmi teljesítményét jutalmazzák, felfoghatatlannak tartom, hogy figyelmen kívül hagyják késői műveit, amik őt népirtók szövetségeseként állítják be, és Szerbia nacionalista ideológiáját elferdítve mutatják. Tudatában vannak annak, hogy az önök téves döntése relativizálja és legitimálja a legnagyobb kegyetlenségeket, amit európai földön elkövettek a 2. világháború óta? Tudatában vannak annak, hogy az önök döntése, és az azzal kapcsolatos elszámoltatás hiánya hogyan hat bosznia-hercegovinai túlélőkre, sőt, azok millióira világszerte, akiknek hasonló kínokat kellett átélniük?

Az elmúlt tizenöt évben - számos önkéntes közreműködésével - befogadó tereket alkottam és fejlesztettem mintegy válaszképpen a szenvedéseinkre, hogy emlékezzünk, gyászoljunk és gyógyuljunk. Ezek közé tartozik a ŠTO TE NEMA - a srebrenicai népirtás évente felállított nomád emlékműve. Az emlékmű ötödik bemutatására éppen Stockholmban került sor 2010. július 11-én. Olyan mélyen megrázott az önök döntése, hogy amióta bejelentették, képtelen vagyok aludni. Minden nap erőfeszítés, hogy a munkámban jelen legyek, és a másokkal való interakciókra összpontosítani tudjak. Bármilyen ételt veszek magamhoz, az hasmenés formájában távozik. Gyakran összeomlok és sírok. Nehezemre esik a többi bosnyák barátomra figyelni és segíteni azokat, akik hasonló tünetektől szenvednek. Azt kérdezem magamtól, valóban jelen tudunk-e lenni egymás számára, ha egyszerre szenvedünk hasonló tünetektől.

A mellkasomban állandó a fájdalom annak ellenére, hogy mély levegőket veszek. A szorongás állandósult a gyomromban. Napokba telt, amíg ráébredtem, hogy minden, amit tapasztalok, az a testemben hordozott trauma megjelenése. Legyengít, mintha félig ébren lennék és félig álmodnék. Az a helyzet pedig, amit önök létrehoztak, testi újratraumatizálódást okoz. Ráébredek, hogy minden traumának, amit a túlélők hordoznak, saját kiváltó pontja van. Az enyém nyilvánvalóan ez. Sebezhető pillanatban érkezett, akkor, mikor épp nagy munkában voltam különböző civil szerb szervezetekkel, hogy a ŠTO TE NEMA tizenötödik bemutatóját megszervezzem Belgrádban 2020. július 11-én. Ez az ideiglenes emlékmű tizennégy különböző városba utazott 2006 óta - ironikus módon azóta, amióta Handke dicshimnuszt zengett Milošević sírjánál Szerbiában. Belgrádi partnereimmel a legtöbb beszélgetés arról folyt, hogy kitaláljuk, hogyan tudjuk ezt az efemer emlékművet biztonságosan felállítani. Hogyan tudjuk az installációt alkotó adományozott csészék ezreit megóvni -  egyet-egyet a srebrenicai népirtás mind a 8372 áldozata számára? Hogyan biztosítsuk, hogy egyik önkéntesünket vagy a járókelőket - aki részt vesznek a műben azzal, hogy egy csészét a földre helyeznek és megtöltik bosnyák kávéval azok számára, akik már sosem térnek vissza, hogy igyanak belőle - nem fogják bántani a nacionalisták? Testőrökre lesz szükségünk végül, és a testőrök meg fognak-e tudni védeni minket a fizikai bántalmazástól?

sto_te_nema.jpg

A családomat elüldözték szülővárosomból, Banja Lukából, mikor tizenöt éves voltam. A százezres lakosság túl nagy volt ahhoz, hogy egyszerre végezzenek velünk. Tehát, miután arra kényszerítettek, hogy mindent magunk mögött hagyjunk, az elkövetők nemcsak az otthonainkat és a tulajdonainkat foglalták el, de időt szakítottak arra is, hogy városunk kulturális műtárgyait is megsemmisítsék. Mind a tizenhat mecsetet, amit a 16-17. században építettek, amik túléltek két világháborút, felrobbantották. Az utcák és közterek neveit megváltoztatták, és ez mai napig úgy maradt a nacionalista propagandának köszönetően, ami megsemmisítette a város multikulturális örökségét, ahol születtem és felnőttem. 

Külföldi barátaim, szeretetük és szimpátiájuk ellenére nem érthetik meg teljesen a dühömet és csalódottságomat. Frusztrál, hogy nem képesek megérteni a félelmet a teljes megsemmisüléstől, de hogy is tudnák? Képzeljék el, hogy Handke írott szavai az önök megsemmisítéséhez járulnak hozzá - az önök családja, az önök városa, az önök lányai és fiai megsemmisítéséhez. Akkor is kitüntetnék?

Peter Handke nem az első és nem is az utolsó népirtás-tagadó. Nem is ez az első hallatlan hibája az önök titkos szavazóbizottságának, aminek választottja valójában nem érdemli meg ezt a nagytekintélyű elismerést. Talán egyszerűbb lenne apátiába esni, figyelmen kívül hagyni a Nobel-díj fontosságát annak ellenére, hogy mostantól Handke minden könyvborítója és minden róla írt cikke Nobel-díjasként fogja őt feltüntetni. A Nobel-díja örökre az övé, ezt a történelembe írják. Ezért fogják dicsőíteni, és ezért fognak rá emlékezni a múló felhördülés ellenére, amit az önök döntése okozott. Ez az önök célja, hogy behunyják a szemüket, hogy csöndben maradjanak, amíg mindez elül? Nem gondolják, hogy a szavai bátorítani fogják a nacionalizmus szégyenletes növekedését mindenütt a régióban?

Az önök döntése, hogy egy népirtás-tagadót, egy háborús bűnöket pártolót ünnepelnek, hogy egymillió dollárral küldik haza, megbocsáthatatlan gonoszság, arrogancia és rombolás. Direkt módon részesévé teszi önöket a trauma és az erőszak folytatásában és elmélyülésében, amit a túlélők elszenvedtek. Handke tagadása újra láthatatlanná és jelentéktelenné tesz minket, mintha az életünknek nem lenne értéke vagy jelentése. Az önök gesztusa mint bizottság gyilkosságot, kínzásokat és népirtást tagadókká teszi önöket. Ez az örökség, amiről emlékezni fognak önökre.

Őszinte tisztelettel:

Aida Šehović 

 

Fordította: Lénárd Anna

Aida Šehović New York-ban élő, Boszniában született művész. Ő az alapítója és a gondozója a ŠTO TE NEMA nomád emlékműnek. 

A levél eredetije itt olvasható.

Aida Šehović nyílt levele a Nobel-díj bizottsághoz Tovább
Srebrenica tizenegy szirmú virága

Srebrenica tizenegy szirmú virága

Boszniában járva sok helyen látjuk megjelenni ezt a fehér tizenegy szirmú virágot. Legtöbbször vékony fehér fonalból horgolják, a közepe zöld. A horgolt virágot aztán lehet kitűzőként vagy hajdíszként használni. A nyomott verzióját láttam T-shirtön, kulacson, táskán, könyv borítóján, és természetesen az utóbbi egy évben megjelent szájmaszkon is. 

srebrenica_flower.jpg

Az utcán is gyakran szembejön velünk. A főváros Tito marsallról elnevezett fő sugárútján egy egész túzfalat beborító legális graffiti hirdeti angolul, hogy az itt élők nem felejtik el Srebrenicát. 

srebrenica_virag_graffiti_1.jpg

De megjelenik sok helyen spontán falfestésként, kovácsoltvas rács motívumaként, magánházak ablakkereteibe tűzve, de néha még baklavákból is kirakják a formáját a cukrászda kirakatában. A külföldiek gyakran nem is tudják mit jelent, a helybéliek számára azonban az éppen ma 26 évvel ezelőtt elkezdődött népirtás fájdalmas emléke.

És hogy miért tizenegy szirma van ennek a fehér virágnak? A legtöbben azzal magyarázzák, hogy július 11-én kezdődtek a mészárlások. Mások utalnak arra, hogy korábban is voltak népirtások a Balkánon, és néhányan azt állítják, hogy éppen tizenegyszer. Maga a fehér szín az áldozatok ártatlanságára utal, míg a virág zöld közepe egyszerre az iszlám és a remény hagyományos színe.

srebrenica_virag.jpg

1995. július 11-én kezdődött a srebrenciai vérengzés, melynek során több mint 8700 férfit, köztük számos idős embert és kisfiút mészároltak le a Ratko Mladić vezette boszniai szerb nacionalista csapatok. Addigra az ország számos pontjáról menekültek ide családok azt remélve, hogy az ENSZ békefenntartói által "biztonságos zónává" nyilvánított faluban menedéket találnak. 

A békefenntartók azonban átengedték a Szerb Köztársasági Hadsereg katonáit, akik a kiszolgáltatott civileket ölni, kínozni és erőszakolni kezdték. Átvéve a kontrollt, a tisztek különválogatták a férfiakat és a nőket azt igérve, hogy busszal fogják őket bosnyákok által felügyelt területre szállítani. A nőkkel valóban ezt tették, a férfiakat azonban a falun kívüli üres területekre vitték, ahol kivégezték és tömegsírokba temették őket. 

Később a tömegsírokat többször megbolygatták, és a holttestek más helyekre újratemették, hogy a nyomokat eltüntessék a merénylők. Emiatt ma egyes eltűnt áldozatok megtalálása rendkívüli nehézségekbe ütközik. 

Minden évben új és új áldozatokat azonosítanak be, és helyeznek végső nyugalomra a Potočari temetőben és emlékhelyen. 2020-ban 33 holttestet temettek újra. Jelenleg összesen 8372 sírhelyet tartanak itt számon. Az egyszerű sírkövek ugyanúgy fehérlenek a zöld mezőben, ahogy a horgolt virágok színei illeszkednek egymáshoz.

srebrenica-6185274_1920.jpg

Gyakran azonosítják a virág színeit a koporsók hagyományos zöld színével, ami körül általában nők siratják az áldozatot, a gyász hagyományos fehér színébe öltözve. A legyilkolt férfiak hozzátartozói fájdalmasan magukra maradnak a gyászban még évtizedekkel később is hurcolva életükben a merénylet következményeit

És valóban magukra maradnak, hiszen Srebrenica a daytoni békeszerződés megkötése után a boszniai Szerb Köztársaság területére került, és ma már szerb többségű település. 2016 óta pedig a szerb nacionalista politikus, Mladen Grujičić a polgármestere. A helybéli születésű Grujičić szerint a hágai Nemzetközi Bíróság nem bizonyította be, hogy népirtás történt 26 évvel ezelőtt, ezért a megemlékezéseket is szükségtelennek tartja

A helybéli imám pedig szintén itt született, még gyerekként szállították el a többiekkel együtt Srebrenicából, de felnőttként visszatért, ahogy sokan mások, és ma ő vezeti az egyre kisebb létszámú iszlámot követő közösséget. Gyerekeivel gyakran kimegy a temetőbe, hogy apjával beszélgessen, aki szintén az áldozatok között nyugszik.

srebrenica_nepirtas.jpg

A gyász és a feldolgozás nagy része azonban a nőkre marad. A virág alkotója, Jasmina Čamdžić egyéves volt a tragédia idején. Felnőttkorában sok helybéli nőhöz hasonlóan ő is kézimunkával tartotta fent magát, és egy gračanicai egyesülettel együttműködésben tervezte meg a népirtás emlékjelét. Számos verzió elkészítése után a tervezők olyan motívum mellett döntöttek, ami békét ad az áldozatoknak, vigasztalást a családoknak, figyelmeztetést jelent az elkövetőknek, és tükrözi a reményt, hogy ez soha nem fog újra megtörténni. 

 

 

 

Srebrenica tizenegy szirmú virága Tovább
Bogumil sírváros a Balkánon

Bogumil sírváros a Balkánon

cikk a Műértő - 2021. február-márciusi számában

Kik voltak a bogumilok? Miben hittek, és miért váltak tanításaik Európa-szerte népszerűvé a középkorban? Hogyan kerültek a Balkánra, mit hagytak hátra és miért tekinti őket ma sok bosnyák spirituális őseinek? - erről írtam a Műértő tavaszi számában...

Hiába UNESCO-világörökségi terület, nem özönlenek oda a turisták, és ezeknek a hatalmas sírköveknek a képei nem árasztják el az utazási magazinok borítóját. Pedig az egyiptomi piramisoktól a kínai agyaghadseregig számos példát látunk arra, hogy különböző temetkezési szokások tárgyi emlékei milyen karriert képesek befutni mind a művészettörténetben, mind a nemzetközi turizmusban.Azt hinnénk, hogy mintegy 70 ezer hatalmas, ráadásul művészien faragott, illetve vésett kőtömböt - ami négy ország területét borítja be a Balkánon mintegy 3300 helyszínen szétszórva - észre lehet venni. Az európai politikusok, művészeti és turisztikai szakemberek, valamint a nyaralni vágyó turisták azonban együttesen bebizonyítják, hogy ez nem feltétlenül így van.

muerto_bogumil_nekropolisz.jpg

Magát a monolitot a helyiek stećaknak hívják (ejtsd: sztecsak), ami valószínűsíthetően a délszláv stajati (állni) igéből ered, de nevezik alvó- vagy tanúköveknek is. A különböző méretű stećci (a stećak többesszáma, ejtsd: sztecsci) megjelenése meglepően antropomorf. Némelyik azt az illúziót kelti, hogy az elhunyt benne nyugszik - de valójában nem szarkofágok, hanem tömör sziklatömbök, amiket sírok fölé emeltek. Mellettük pedig megjelennek álló oszlopok is, sőt, kő-emberfigurák is, mintha a békében nyugvó nép néhány tagja éppen most támadna fel az utolsó ítéletre. És vannak köztük hatalmas kőfeszületek, amik egyértelművé teszik az itt nyugvók vallását. A kereszt egyben a leggyakoribb díszítőmotívum is a sírokon...

 A folytatáshoz vegyétek meg a lapot!

Bogumil sírváros a Balkánon Tovább
Poligámia Európában - avagy kit érdekel, mit gondol az első feleség?

Poligámia Európában - avagy kit érdekel, mit gondol az első feleség?

A válasz röviden: a hanafi iskola követőit érdekli. A négy medheb közül ugyanis egyedül a hanafi az, ami egyértelműen az első feleség beleegyezéséhez köti a második házassági szerződés érvényességét. De hiába ez a domináns iskola Európa történelmi muszlim országaiban, a kontinensen működő mecsetekben gyakran távolabbi kultúrák elképzelései érvényesülnek.

Az új vallással más kultúrába is csöppenünk

Ha ma egy európai érdeklődő nő felveszi az iszlámot, az a legritkább, hogy saját kultúrkörén belül tudja majd az életét irányítani. Habár léteznek magyar, lengyel és román mecsetek, ráadásul Bosznia-Hercegovina és Albánia sincsen messze, sokan mégis hirtelen arab alapítású mecsetben találják magukat, és ott is fognak házasságot kötni.

Ezekben a mecsetekben ugyan hamar megbarátkoznak egyes európai szokásokkal az odajáró férfiak - például azzal, hogy lehet szűk farmerben is imádkozni, hogy lehet nőkkel közös térben időt tölteni, a mecset előtt beszélgetni velük. De körömszakadtáig védeni fogják azt az álláspontot, hogy egy férfi négy feleséget vehet magának, és ebbe senkinek nincs beleszólása. Ha ma egy európai nő ezzel kapcsolatban kérdéseket tesz fel, leggyakrabban azt a rövid választ kapja, hogy "nem tilthatjuk meg azt, amit Allah megengedett". Ha egy nőnek nem tetszik, hogy a férje új feleséget vett magához, legfeljebb elválhat (ha ezt előre beleíratta a házassági szerződésbe), de az új frigyet megakadályozni semmilyen eszközzel nem tudja.

joshua-hoehne-0f4dubpwlcw-unsplash_1.jpg

Ezzel a logikával több probléma is van. Az külön cikk tárgya lesz, hogyan hangol össze a mecset egy ilyen házasságot az adott ország jogrendszerével, ami tiltja és büntetni a poligámiát. De már az iszlám keretein belül is gond adódik, hiszen a szabályok után érdeklődőt mindig fel kellene világosítani a valláson belüli véleménykülönbségekről, a különböző iskolák eltérő álláspontjáról, hogy a hívő szabadon választhasson. 

Mit mond a hanafi iskola?

A hanafi medheb a négy hagyományos iszlám iskola közül a legnagyobb, a világon élő összes muszlim több mint harmada követi. Ami az európaiak számára lényeges, hogy ez volt az oszmán birodalom vezető vallási iskolája is, ma pedig domináns többek között Törökországban, a balkáni országokban és a szláv muszlim közösségekben, azaz a hozzánk földrajzilag és kulturálisan legközelebb eső területen. Tehát ha az iszlámmal kapcsolatos gyökereinket keressük, érdemes ennek a medhebnek az álláspontjával megismerkednünk először.

Természetesen itt is kaphatunk különböző válaszokat attól függően, hogy melyik mecsethez fordulunk. Hiába domináns Egyiptomban is a hanafi iskola, a Dar al-Ifta honlapján található fatvában azt fogjuk olvasni, hogy a második házasság megkötéséhez nem szükséges az első feleség beleegyezése. Ha azonban betérünk szinte bármelyik bosnyák mecsetbe, vagy éppen a Magyar Iszlám Közösség valamelyik intézményébe, ott egyértelművé fogják tenni, hogy nincs második házasság az első feleség írásbeli, tanúkkal ellátott engedélye nélkül. Ezek az országok és mecsetek mind az 1917. évi Ottomán Családjogi Törvényre vezetik vissza az intézkedéseiket. Ez a törvény megengedte, hogy a feleség beiktasson egy olyan cikkelyt a házassági szerződésbe, ami megtiltja, hogy a férje második feleséget vegyen. 

Mi a megoldás?

Valójában sehol sem elegendő egyetlen mecset tanításaira, egyetlen tanító véleményére vakon hagyatkozni, de ma Magyarországon ez egyenesen életveszélyes. Hiszen jelenleg nálunk az iszlám nem rendelkezik olyan gyökerekkel, ami társadalmi normává tenné az iszlám életmódot. A vallást felvevő nőtől gyakran elhatárolódik a családja, elhagyják a barátai, így könnyen elszigetelődik eredeti közösségétől. Ilyen körülmények között rendkívül kiszolgáltatottá válik a legkülönbözőbb kultúrából ideszármazott tanításoknak, a különböző politikai csoportoknak, az önjelölt tanítóknak. Egyetlen vallási véleményt követve nem mindig fogja tudni időben megkülönböztetni, melyik vallási szabály lesz észszerű és működőképes saját, személyes életvezetésében, és abban a közösségben, amihez valójában tartozni szeretne. Tehát addig is, amíg új egyensúlyt talál, érdemes körülnézni, tájékozódni és megtalálni azt a forrást, aminek a tanításai leginkább megközelítik a társadalmi normáinkat.

Lénárd Anna

Poligámia Európában - avagy kit érdekel, mit gondol az első feleség? Tovább
Remove kebab - a  fehér szupremácia indulója

Remove kebab - a fehér szupremácia indulója

avagy kicsoda Dat Face, és mit hallgatott a christchurchi merénylő, mielőtt lőni kezdett

Történet egy harmincéves nótáról, amire ma is örömmel gyilkolnak sokan - és az internetes közegről, amiben terjed.​

 

Novislav Đjajićot 1997-ben öt év börtönre ítélték Németországban, mivel tizenöt ember meggyilkolásában találták bűnrészesnek. A vád szerint Đjajic a jugoszláv háború idején társaival civil bosnyák muszlimokat lőtt bele a Drina folyóba egy hídról Faco városának közelében, hogy így bosszulják ​​meg egy társukat, aki aknára lépett. A nürnbergi per óta ez volt az első olyan tárgyalás Németországban, ami során háborús bűnért ítéltek el valakit. A vádlott fellebbezett az ítélet ellen, a fellebbezésnek nem adtak helyet.
Đjajic nevét azonban nem a bűne vagy az ítélet tette ismertté, hanem az az 1995-ben, az ő szereplésével készült videó, ami először az ARHIVISTA nevű horvát youtube-csatornára töltve került fel a netre 2006-ban. A videón ő kíséri harmonikán a Szerbia erős című indulót éneklő társát.

A háború idején a szerbeket lelkesítő induló mérsékelten vált népszerűvé a Balkánon, ráadásul az eredeti verzió el is veszett. Arra azonban senki nem számított akkoriban, hogy a szám ekkora karriert fog befutni évtizedekkel később a cybertérben, aminek köszönhetően a Karadžić, vezesd a néped kezdetű ének ma már öt kontinensen vált a fehér szélsőjobb lelkesítő internetes mémjévé. A digitális közeg még a mű címét is megváltoztatta, az ének ma Remove Kebab néven híresült el.
132442937_10223459210089531_8125764907988056516_n.jpg
A videónak elképesztően sok verziója készült el, amik a szalonképes fórumokról kiszorulva olyan terekben hódítottak, mint az alt-right paradicsomaként ismert gab.com. Ez az oldal nemcsak az iszlámellenes indulatok gyűjtőhelye. A rasszista és antiszemita fórum akkor vált világszerte ismertté, mikor a pittsburgh-i zsinagóga ellen elkövetett merénylet kitervelője, Robert Gregory Bowers közvetlenül az akció előtt itt publikálta tervét.

A "remove kebab" szóösszetétel a Donald Trump támogatására létrehozott r/The_Donald című subredditben összesen 800 threadben szerepelt, és rendkívül népszerű a 4chain nevű fringe képgyűjtő oldalon is. A Know Your Meme weboldal jelenleg 127 erre a témára készített videót és 144 képet tart számon. A mémek leginkább a harmonikán játszó Đjajicra fókuszálnak, aki "Dat Face Soldier" néven híresült el a virtuális térben. A figura korábban meghódította az offline világot is. Róla mintázta meg Handke az 1999-ben színpadra állított Die Fahrt im Einbaum oder Das Stück zum Film vom Krieg (Dugout útja) című darabjának egyik főszereplőjét is. Mind a darab, mint Handke 2015-ös Ibsen-díja, és leginkább tavalyi Nobel-díja heves tiltakozást váltott ki mind muszlim, mind vezető értelmiségi körökben. A Nagyszerbiát éltető írót, aki beszédet mondott Milošević temetésén, nemkívánatos polgárnak nyilvánították mind Szarajevóban, mind Koszovóban.
pouze-lusa-serbia-strong-accordion-player-identified-novislav-djajic-52165394.jpg
Rengetegen választják a Dat Face Soldiert profilképüknek számos fórumon. És bár a Facebookon szemmel láthatóan tiltott dolog “remove kebab” név alatt szerepelni, de sokan egy-két betű megváltoztatásával játsszák ki a keresőprogramokat, így számos “Removee Kebbabi”, "Remo Veke Bab" és más hasonlóan torzított névvel találkozunk a legnagyobb közösségi fórumon Đjajic portréja mellett.

Azt hinnénk, ezek a nevek és címek főleg férfiakat rejtenek, de azért tapasztaljuk, hogy számos nő ultranacionalista megnyilvánulását is elbírja az internet. Egy fiatal lány videója - aki szintén harmonikán játssza a Szerbia erős című dalt -, jelenleg 1 millió körüli nézettségnél tart, és az elismerő kommentek között számos házassági ajánlat is szerepel.

A kreatív mémek között rengeteg rajzfilm és animáció is van, legérdekesebbek pedig a videójátékokra hasonlító, a nemkívánatos ellenség kilövésén munkálkodó kis rajzfilmes akciók. Nagy gondba került például a svéd Paradox Interactive játékkészítő cég, aminek egyik sikerterméke, a Crusader Kings 2 illetve 3 - bár nem nekik szánták - megtalálta a maga alt-right közönségét. A játék segítségével a középkori Európában lehet birodalmat építeni, hódítani és harcolni az ellenség ellen. A Paradox Interactive hamarosan arra kényszerült, hogy átdolgozza a játékot, és az új verzió már ne legyen alkalmas arra, amire sokan használták: a kontinens muszlimtalanításának szimulálására, és az azzal kapcsolatos indulatok kiélésére.

Jelenleg minden hiteles felmérés és riport szerint a legtöbb terrortámadást fehér szélsőjobbos, ultranacionalista indíttatásból követik el merénylők szerte a világon. És bár a merényleteket triggerelő indulatok közel sem egységesek, a "remove kebab" keresőszó számos ilyen alt-right fórumnak és júzernek segít a nyomára jutni az interneten.

A kilencvenes években a Balkánon végrehajtott etnikai tisztogatás pedig a legnagyobb terrorista merényletek ihlető forrásává vált. Anders Behring Breivik például egy szigeten a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezetének 77 tagját gyilkolta le azért, mert bűnösnek találta őket "a multikulturalizmus fenntartásában". Ő 1500 oldalas manifesztójában a szerb haderők misszióját élteti, és Karadžićot tiszteletreméltő keresztes lovagnak nevezi.

A legmegdöbbentőbb azonban annak a Tarrant Brendonnak az akciója volt, aki tavaly két új-zélandi mecsetben összesen 54 muszlimot gyilkolt meg. Nemcsak azért, mert az egész akciót a homlokára rögzített kamerával élőben közvetítette az interneten, és a filmmel nyilvánvalóvá tette, hogy egyfajta digitális játékként éli meg, amit csinál. De a filmen jól látszik az is, hogy a merénylő fegyveren szereplő számos - törökök és muszlimok ellen harcoló - európai hős neve között szerepel a "remove kebab" feszólítás is. Brenton azt is élőben közvetítette, hogy a merénylet előtt autójában a "Szerbia erős" című dalt énekelte, manifesztójában pedig egyszerűen "part time kebab removalist"-ként utalt saját magára.
132253453_10223459417174708_5465087161429128643_n.jpgÉs a történet nem ért véget. #removekebab hashtag máig az egyik legnépszerűbb hashtag Szerbiában. A google keresések száma pedig drámaian megemlkedett ebben az évben május 25-én, mikor a ramadánt lezáró ünnep egybeesett a tuzlai tömegmészárlás 25. évfordulójának ünneplésével. Ami érdekesség, hogy a keresések nagy része angol nyelvű, ami internetes elemzők szerint egyértelmű jele annak, hogy a dal nemzetközi népszerűsége, és a nyugati ultranacionalista tendenciák visszahatnak a balkáni régióra mintegy legitimálva és megerősítve az ottani indulatokat.

Lénárd Anna
Remove kebab - a fehér szupremácia indulója Tovább
Válasz a „Nővérem, jobb, ha otthon imádkozol... ” kéretlen tanácsra

Válasz a „Nővérem, jobb, ha otthon imádkozol... ” kéretlen tanácsra

Hogyan lesz a privilégiumból tiltás? Nemcsak az iszlám vallásgyakorlatra jellemző, hogy a nőknek adott engedményeket a mindennapokban ellenük fordítják. Az elmúlt évben nagy port kavart fel, hogy sok mecsetbe - a járványra hivatkozva - nem engedték be a nőket imádkozni. Azaz a létszámkorlátnak úgy igyekeztek megfelelni a közösségek, hogy csak őket küldték haza. Más helyeken ez járvány nélkül is bevett gyakorlat volt, például sok helyen helyhiányra hivatkozva eleve csak a férfiak látogathatják a pénteki imát. Az Amaliah oldal egyik szerzőjének, Rumaysának a cikkét fordítottam le:

Beszéljünk arról, amit a Próféta ﷺ a mecsetben imádkozó nőkkel kapcsolatban mondott:

„Az imádkozás (szalah) számára a legjobb hely az otthon legbelső részén található” (Musznad Ahmad)

És:

"Ne tartsuk távol Allah női szolgáit Allah mecseteitől" (Szahih Muszlim)

A mecsetben tartózkodó nőkkel kapcsolatos hadíszt illetően a legjobb megjegyzést, amit eddig láttam, egy tudós mondta:

"Tegyék a férfiak, amit parancsoltak nekik, és a nők is tegyék azt, amit parancsoltak nekik."

Részletesebben: a férfiak ne akadályozzák meg a nőket, hogy a mecsetbe mehessenek. Gondoskodjanak arról, hogy a mecsetnek, amiért felelősek, legyen női részlege. És a nők gondoskodjanak arról, hogy inkább otthon imádkozzanak.

Úgyis fogalmazhatnánk: „Egyik nem sem parancsolhatja meg a másik nemnek, hogy ezen hadíszok szavai szerint cselekedjenek” - mindenki magáért felelős, nem igaz? Egyáltalán nem. Lássuk, miért.

 A hadiszok magyarázata

Az írás elején említett két hadísz közül az elsőben - az otthonának legbelső részében imádkozó nőkhöz címzettben - nincs parancs. Ez egyszerűen leírja, hogy jobb, ha a nők otthon imádkoznak. Ezzel szemben a férfiaknak címzett hadísz parancsot fejez ki - a férfiaknak nem szabad megakadályozniuk a nőket a mecsetbe járástól, ez egyértelmű tiltást jelent.

olivia-snow-cppftchy6mo-unsplash_3.jpg

Ezenkívül az otthon imádkozó nőkkel kapcsolatos hadísz Allah jogaival függ össze. Tehát a hadíszban adott ajánlás a női szolga és Isten között magánjellegű. Senki, csupán Isten parancsolhatja meg egy nőnek, hogy cselekedjen ez alapján. A második hadísz a nők férfiakkal szemben fennálló jogaival kapcsolatos. A tudósok szerint azok a bűnök, amelyekkel az emberek egymás jogait sértik, súlyosabbak, mint azok, amelyek egy személy és Allah között vannak, mivel Allah végtelenül megbocsátó.

A férfiaknak tehát biztosítaniuk kell a nők jogait azzal, hogy nem akadályozzák őket Allah mecsetében.
Sőt, ha a nő joga nem teljesül, akkor kérheti azt.

 A hadísz kontextusa

Ha egy hadíszt vizsgálunk, fontos megérteni annak összefüggéseit: A Próféta ﷺ egyszer leírta a mecsetben való imádkozás előnyeit a szahaba egy csoportjának. A nők megszólaltak, és panaszkodtak, hogy mivel a kisgyerekekkel otthon töltötték az idejüket, nem mindig tudtak ellátogatni a mecsetbe, és ezért megfosztották őket ettől a jutalomtól. A Próféta ﷺ vigasztalásként mondta nekik, hogy ugyanolyan nagy jutalmat kapnak azért, ha otthon imádkoznak. A nőknek tett engedmény, miszerint nem kötelesek imádkozni a mecsetben, az iszlám bölcsességéből fakad; előfordulhat, hogy egy személynek otthon kell maradnia a gyermekek gondozásához. El tudod képzelni azokat a nehézségeket, amelyek akkor merülnének fel, ha mindenkinek el kellene mennie a mecsetbe, és mennyire mellőzötteknek éreznék magukat azok a nők, akik nem tudnak részt venni?

A második hadíszban kiadott tilalom szerint való cselekvés fontosságát kiemeli, hogy Umar ibn al-Khattab (a második kalifa) felesége annak ellenére is elment a mecsetbe, hogy Umar ezzel szemben kifejezte nemtetszését.
Beszámolók szerint ő ezt a Próféta ﷺ egy másik társával vitatta meg, amelyben megkérdezte ezt a társat, megértette-e, hogy Umar miért nem akadályozza meg őt abban, hogy a mecsetbe menjen. A másik társ azt válaszolja, Allah küldöttének kijelentése miatt:

" Ne akadályozzuk Allah női szolgáit abban, hogy Allah mecsetjébe menjenek" (Bukhari)

Egy nő kitiltása a mecsetből aláássa a nő azon képességét, hogy önállóan helyes döntéseket hozzon, abszurd módon azt mutatva, hogy a közösségnek kell meghoznia helyette a jó döntéseket. Mintha nem lehetne megbízni a nőkben, hogy hívő módjára helyesen választanak. Ez a szemlélet teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a nők Allah szolgái, és saját kapcsolatuk vannak Allahhal. Továbbá úgy tűnik, hogy ez a szemlélet egyértelműen elüt Allah többi igazságos parancsolatától; mintha valami szerencsétlen véletlen lenne, ami szép vallásunkra ragadt a történelem folyamán.

„A nőket képesek az élet minden területén önállóan működni a mecset kivételével” - ez egy olyan mondat, aminek nincs értelme, és egyáltalán nem kellene léteznie.

Összefoglalás

Ha egy nő nem veszi figyelembe az első hadísz ajánlását, ahhoz semmi köze senkihez, ez Isten és közte van. Ha egy férfi nem felel meg a második hadísz parancsának, akkor a muszlim közösségben mindenki ügyévé válik, hogy ezt a kérdést tiszteletteljesen felvesse, és biztosítsa, hogy a muszlim nők megkapják jogaikat.

Forrás:

https://www.amaliah.com/post/24725/sister-better-pray-home-response

Válasz a „Nővérem, jobb, ha otthon imádkozol... ” kéretlen tanácsra Tovább
Európa legrégebbi iszlám kara közelebb van, mint gondolnánk

Európa legrégebbi iszlám kara közelebb van, mint gondolnánk

Ferenc József császár alapította, cseh építész tervezte - ez a szarajevói Iszlám Tudományok Kara

Még az Osztrák-Magyar Monarchia idején alapították az Iszlám Teológia és Vallásjog Iskoláját, amiből a későbbi egyetemi kar kifejlődött. Bár az osztrák-magyar birodalom túlnyomórészt katolikus volt, bizonyos vallási és kulturális autonómiát biztosított a boszniai muszlimoknak, az iskolát pedig az osztrák hatóságok jóváhagyták, sőt, részben finanszírozták. Az épületet a kor vezető osztrák építészei tervezték. Az eredmény mór stíluselemeket mutató, vonzó és színes épület lett.

Az első világháború után Bosznia a jugoszláv királyság részévé vált, és a kart átnevezték az Iszlám Teológia Iskolájává. A második világháború után Jugoszlávia a vallásokkal nem túl barátságos "kommunista köztársasággá" vált.  Az iskolát másik épületbe költöztették, az eredeti épületet pedig városi múzeummá alakították. Idővel azonban a kommunista Jugoszlávia konszolidálódott, és 1977-ben az iskolát Iszlám Teológiai Karrá nevezték át. 

sarajevo_hrgica_2011-11-08_5.jpg

A kommunizmus összeomlása és a boszniai háború után a Kar visszatért eredeti épületébe, ezúttal Iszlám Tudományok Kara néven. A háború alatt az épület károkat szenvedett, az eredeti állapotot nemzetközi adományokból állították helyre.

Az Kar mára a Szarajevói Egyetem többi karával egyenlő fontosságúvá, és az iszlám felsőoktatás legjelentősebb intézményévé vált Délkelet-Európában. Szarajevó több mint négy évszázadon át híres volt mint iszlám oktatására és tudására büszke város. Szarajevó a történelem bizonyos időszakaiban Bosznia 70 medreszéből tizenkettőnek, valamint több más iszlám oktatási intézménynek adott otthont. Ma az Iszlám Tudományok Kara biztosítja, hogy Szarajevó továbbra is fontos név az iszlám tudás és az akadémia nemzetközi térképén, különösen a Balkán régiójában.

Bosznia: kelet és nyugat kapuja

Az Iszlám tudományok Kara nemcsak a legidősebb ilyen intézmény Európában, de egyben a kontinens legfontosabb felsőfokú iszlám oktatási és kutatóintézete. A Kar teljesen megfelel az európai felsőoktatási normáknak, miközben hű marad a hagyományos iszlám oktatás eszméihez és céljaihoz. A karon végzettek felkészültek arra, hogy iszlám tudományokat oktassanak akár vallási, akár állami iskolában - miközben ők maguk egyszerre iszlám vallástudósok és európai értelmiségiek.

sarajevo_hrgica_2011-11-08_6.jpg
A boszniai muszlimok - akárcsak az albán muszlim közösség -. évszázadok óta hiteles, Európában élő muszlim nép, bár még nem váltak teljes mértékben híddá a nyugati és az iszlám érdekek között. A Kar éppen ezt a sokszínűséget és kihívást képviseli.

Alapfokú iszlám tanulmányok

Az Iszlám Tudományok Kara nemcsak Bosznia és a szomszédos országok hallgatóit vonzza, de egyre többen érkeznek ide a világ minden tájáról. A háború után a Kar iránt nem-muszlim látogatók is érdeklődni kezdtek, köztük amerikai nagykövetek, valamint diplomaták Törökországból, Iránból, Nagy-Britanniából, az EU-ból, Egyiptomból, Katarból, Oroszországból és más országokból. Az Iszlám Tudományok Kara kapcsolatot tart és együttműködik az Oxford Egyetemmel és a kairói Al-Azharral.

sarajevo_hrgica_2011-11-08_3_1.jpg
Ahogy az iszlamofóbia egyre nagyobb teret nyert az európai kontinensen, a Kar megnyitotta kapuit azok előtt, akik az alapfokú kurzus iránt érdeklődtek - benne olyan tárgyakkal, mint Az iszlám alapelvei vagy Oszmán kori történelemEzt a speciális tanfolyamot évente egyszer, három hónapig tartják. Ha van elég érdeklődő, a tanfolyamot bosnyák és angol nyelven is indítják. Szarajevóban egyre több külföldi él, köztük újságírók, külföldi hallgatók, turisták, nemzetközi diplomaták és családjaik, humanitárius dolgozók, az ENSZ civil szektorának munkatársai és békeaktivisták. Közülük is szeretnék sokan megismerni az iszlámot, nemcsak a helyi lakosok. Zbigniew Wojdyla lengyel állampolgár - aki a nemzetközi kapcsolatok terén végzett munkája miatt él Szarajevóban  - így magyarázza az alapfokú tanfolyam iránti érdeklődését: „Lengyelországban élnek tatár származású muszlimok, így bizonyos mértékig már ismertem az iszlám kultúrát. A Karon megismerhetem a szintén szláv háttérrel rendelkező itteni muszlimokat."

Vallásközi kapcsolatok és a megértés segítése

A kar jó kapcsolatot ápol a katolikus, keleti ortodox és zsidó középiskolákkal. Mivel Bosznia sok vallási hagyománynak ad otthont, a Kar fontosnak tartja a jó vallásközi kapcsolatok előmozdítását. Ahmed Alibašić a Kar rendes professzora, többek között az alap bevezető tanfolyam egyik oktatója. Szakterülete a nemzetközi politika, a diplomácia és az iszlám civilizáció története. Számos nyilvános vallásközi párbeszédben vett részt. Kijelentette: "Bár a boszniai muszlimok által gyakorolt megoldásokat nem lehet egyszerűen másolni máshol, a nyugat-európai muszlimoknak tanulmányozniuk kell intézményeinket és szellemi örökségünket, és le kell vonniuk a közelmúlt tanulságaiként, hogy az elszigeteltség egyenlő a pusztítással."


A boszniai muszlimok - valódi értelemben - hídnak számítanak Európa és az iszlám világa között. A Kar képviseli ezt a kapcsolatot, és továbbra is a jobb megértés elérésén fáradozik, nemcsak tudományos kurzusain keresztül, hanem a vallásközi párbeszéd iránti elkötelezettségével, valamint azzal, hogy örömmel lát minden vallású és nemzetiségű embert az iszlámról szóló bevezető tanfolyamon. Valamint továbbra is az iszlám tanulmányok elsőszámú felsőoktatási intézménye azok számára, akik ilyen irányú diplomát kívánnak szerezni.

 

A szerző: 

Amir Telibećirović Szarajevóban született és nevelkedett fel. Újságíró, a volt Jugoszlávok államok számos nyomtatott és online médiumának szerzője. Emellett idegenvezetőként dolgozik a Balkán régióban. A Szarajevó ostroma, 1992-1996 című könyv szerzője. 

Európa legrégebbi iszlám kara közelebb van, mint gondolnánk Tovább
Fatva egy algériai interszex lány részére

Fatva egy algériai interszex lány részére

A külső megjelenése olyan mint egy nőé, de nem női, hanem férfi nemiszerve van. Mit tegyen?

A világ legnépszerűbb szalafi weboldalán találtam az alábbi vallási állásfoglalást. Azért kaptam fel rá a fejemet, mert a világ legkonzervatívabb irányzatát követő szemlélet is foglalkozik az interszexuális emberekkel, miközben a hazai mecsetekben ez a téma teljes tabu. A szerző Szaúdi-Arábiában él:
KÉRDÉS:

Algériai lány vagyok. Egész életemben nőként éltem, bár egyáltalán nem érzem magamat annak. Fiúkkal játszottam, úgy viselkedtem, ahogy ők, és egész fiatal koromtól a lányok vonzottak szexuálisan, de amennyire lehet, ellenálltam a késztetésnek, különösen az egyetemen, és a barátaim között. Nem értem meg úgy, ahogy más lányok, nem kezdtem menstruálni. A testem olyan, mint más lányé, és a családom nem vette észre a problémámat, mikor megszülettem. A nemiszervem rendellenes: heréim vannak, és nincs hüvelyem. Attól féltem, esetleg homoszexuális vagyok (leszbikus), amit Allah tilt, ezért haboztam orvoshoz fordulni. Végül kivizsgáltattam magamat. Csináltak sok tesztet, ami kimutatta, hogy nincs méhem és petefészkeim, és a genotípusom 46xy, azaz férfi vagyok, és minden férfias jellegzetességem és vonásom teljesen normális. Az egyetlen probléma fizikai szinten, hogy a testem nem reagál tesztoszteronra, ami a testnek és a hangnak férfias jelleget adna. A vizsgálatok után reménytelenül érzem magamat, és nem tudom, mit tegyek. Nagyon kényelmetlenül érzem magamat vallási szempontból. Mit tegyek, hiszen a barátnőimmel keveredem, a bátyáim feleségeivel, látom az awrájukat, ahogy a kolléganőimét is a munkahelyemen?

algeria_taj.jpg

VÁLASZ:

Dicsőség Allahnak! Azt tanácsoljuk neked ebben a helyzetben, hogy mutasd meg a teszteredményeidet megbízható orvosoknak. Ha ezt teszed, és az orvosok úgy találják, hogy a férfi jelleg dominál nálad, akkor semmi rossz nincs abban, ha aláveted magadat a szükséges műtéteknek, ami javít a helyzeteden, és kiemeli a valódi nemedet. A Muszlim Világligához tartozó Iszlám Fikh Tanács által 1989-ben, a 11. ülésükön kiadott 6. határozat kimondja:

"Abban az esetben ha valakinek a testi felépítésében mind női, mind férfi jelleg megtalálható, meg kell vizsgálnunk, melyik a domináns. Ha a férfi jelleg dominál, akkor megengedett, hogy orvosilag kezeljék, hogy az ellentmondásosság megszűnjön a férfiasságával kapcsolatban. Ha a női jelleg dominál, akkor megengedett az orvosi kezelés, hogy az ellentmondásosság megszűnjön a nőiességével kapcsolatban. Mindez megtehető, akár sebészi, akár hormonális beavatkozásról van szó, mert ez betegség, és a beavatkozás célja a betegség meggyógyítása, és nem Allah teremtésének megváltoztatása, dicsőség Allahnak."

Amit tenned kell: minél sürgősebben megoldani a helyzetedet és a családoddal megértetni az ügy súlyosságát. Különösen azt, hogy nem mahram nőkkel keveredsz, miközben férfi vágyaid vannak. Nem megengedett számodra, hogy lásd a nők awráját, vagy hogy egyedül maradj velük. De nem maradhatsz egyedül a nem mahram férfiakkal sem, hiszen kísértést jelenthetsz számukra, amíg a kezelésed nem ér véget, és orvosilag nem határozzák meg a valódi természeted.

In al-Iqnaa‘ fi Hill Alfaaz Abi Shujaa‘ (2/407) szerint az interszexuális embert - akinek az esete ellentmondásos vagy nem tiszta - különös óvatossággal kell kezelni, és a nők szempontjából férfinak kell tekinteni, a férfiak szempontjából pedig nőnek. Tehát semmilyen nem mahram nővel vagy férfival nem maradhat kettesben.

És Allahu alem.

Forrás: https://islamqa.info/en/answers/193236/her-outward-appearance-is-like-other-girls-but-she-does-not-have-female-organs-she-has-male-organs-what-should-she-do

 

 

Fatva egy algériai interszex lány részére Tovább
Koncentrációs tábor a címlapon

Koncentrációs tábor a címlapon

A civilizált Európa túlságosan is jóhiszeműen gondolkodik magáról, hogy negyven éven át Adorno híressé vált üzenetével foglalkozott. Művészek, művelt értelmiségiek írtak rengeteget arról, lehet-e Auschwitz után verset írni. Kicsit fejlettebb önreflexióval pedig sort lehetne keríteni a lényegesen prózaibb kérdésre: lehet-e a Föld legirigyeltebb, leghaladóbbnak tartott kontinensén újabb koncentrációs tábort működtetni.
Ezt a képet Fikret Alićról Prijedorban készítette Ed Vulliamy újságíró, ahol 1992 és 1993 között összesen 4868 embert gyilkoltak meg. Prijedor a második legnagyobb tömegmészárlás helye volt Srebrenica után. 2013. októberében 96 tömegsírt tártak fel itt, és mintegy 2100 áldozatot azonosítottak jórészt DNS-analízis segítségével. A kép 1992. augusztusában került a Time magazin címoldalára, és úgy tartják számon, ez a fotó irányította a nemzetközi figyelmet a Balkánon zajló embertelenségekre - ami azért nem akadályozta meg a srebrenicai mészárlást 1995. júliusában.
Nem megnyugtató, hogy bár Srebrenica nevét ismerjük, Prijedor, Trnopolje, Manjača, Keraterm, Dretelj, Čelebići, Sušica, Uzamnica és a többi sokmássalhangzós szláv helységnév ma is ismeretlenül cseng Európában. A kontinens szeret úgy gondolni magára, mint a civilizáció és béke szigetére, ahol a 2. világháború után már jobb élet kezdődött, és múzeumba helyezhetővé váltak a szégyenteljes történelmi pillanatok.
Az európai kollektív emlékezet rendkívül slendrián, mikor a szögesdrót mögül bádogbögrét nyújtogató, csonttá aszott figurákat csak fekete-fehérben jegyzi. Nem szeret tudomást venni arról, hogy ezek a fotók színesben is léteznek, sőt, mind térben, mind időben hozzánk egészen közel készültek vallásuk és etnikai hovatartozásuk - sőt, gyakran csak vezetéknevük - miatt koncentrációs táborba zárt emberekről.
prijedor-times-magazin.jpg
Koncentrációs tábor a címlapon Tovább
ELLENTMONDÁSOK A ÇAMLICA HEGYÉN

ELLENTMONDÁSOK A ÇAMLICA HEGYÉN

AVAGY MENNYIRE NŐBARÁT TÖRÖKORSZÁG LEGNAGYOBB MECSETE?

Az Hagia Sophia mecsetté alakítását jóval kisebb nemzetközi visszhang kísérte, mint mikor Isztambulban bő egy évvel korábban átadták Törökország valaha épült legnagyobb mecsetét. A Çamlıca-hegy tetejére épített, 63 000 hívőt befogadó épületet sokan Európa legnagyobb mecsetének tartják – annak ellenére, hogy az ázsiai kontinensen fekszik. A megaprojektet azzal harangozták be, hogy ott „pozitív diszkriminációban” részesítik az odalátogató nőket. Lássuk, mi valósult meg ebből.

Nyugati szemszögből nézve eredeti kezdeményezésnek hangzik, hogy az imahely hatalmas földalatti parkolóval, konferenciateremmel, könyvtárral, valamint múzeummal és műtermekkel egészült ki. Valójában a történelmi mecseteknek is természetes része az összetett kulturális-oktatási-kereskedelmi infrastruktúra. Ami már meglepőbb, hogy a Çamlıca-mecsetben a kétszintes, hatalmas női galériára automata liften lehet feljutni, és nem megszokott a mecsetben működő gyermekmegőrző sem.

camlica-2018-06-14_ha_kan_henriksson_wikimedia.jpg

Az elmúlt években a Recep Tayyip Erdoğan vezette AK Parti kormánya egyértelművé tette, hogy tovább kívánja erősíteni a vallási befolyást a szekuláris államban. A múzeumként működő, történelmi keleti keresztény templomok – a Khora és az Hagia Sophia – mecsetté alakítása nemzetközi hírré is vált. Az aktuális kultúrpolitika pedig sok más gesztussal is felidézi a dicsőséges oszmán birodalom időszakát, amikor az uralkodó szultán egy személyben volt állami és vallási vezető...

 

A cikk további része itt olvasható







IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!

Lénárd Anna                                
www.setamuhely.hu
anna@setamuhely.hu
+36203383350

ELLENTMONDÁSOK A ÇAMLICA HEGYÉN Tovább
Kié a Szent Bölcsesség?

Kié a Szent Bölcsesség?

Szakrális terek és tulajdonosaik

Bő egy hónappal a Hagia Sophia mecsetté alakítása után egy másik egykori ortodox keresztény templom is hasonló sorsra jutott Isztambulban. A Szent Megváltó Temploma - közismert nevén Khôra - ezután a Karye mecset nevet fogja viselni. Az átalakításról szóló bírósági határozat egyébként már tavaly megszületett, még a Hagia Sophia átalakítása előtt, és mintegy precedensként szolgált ez utóbbihoz.

muerto_lenard_anna.jpeg

A Khôra név “városon kívülit” jelent, és a 4. századi épület valóban csak a városfal áthelyezésekor került Konstantinápolyon belülre. A templomot a 13. század elején nyugati keresztények dúlták fel. Később újjáépítették, kibővítették, és a 14. században ismeretlen művész különleges programot valósított meg a belső terében: freskók és nedves falra applikált mozaikok sorozatát Giotto padovai Aréna kápolnájához hasonlatos minőségben.

A művész neve a legenda szerint szándékosan merült feledésbe bizonyos magánéleti botrányai miatt. E főműve kapcsán azonban néha “Bizánc Giottójaként” emlegetik...

 

A cikk folytatása a Műértő 2020. téli tripla számában olvasható.

 

Kié a Szent Bölcsesség? Tovább
Van hozzá arca...

Van hozzá arca...

Három hónap kihagyás után megjelent újra a Műértő, a HVG művészeti és kereskedelmi melléklete. A vezércikket én írtam a maszkviselés kultúrájáról. A cikk kapott egy szép vírusjelet, és az amerikai és európai művészeti elit mellett végre lehetett írni afrikai maszkokról, szaúdi kortárs művészekről és marseille-i bevándorlókról is:

A cikk így kezdődik:

A maszkok a karneválokat juttatják eszünkbe, az afrikai törzsek rituáléit, a halotti maszkokat, a színházat, filmet és divatot, csakúgy mint a szerepjátékot, az álruhát és a védelmet. A maszkok ősi, gyakran ellentmondásos tárgyai az emberi kultúrtörténetnek. A maszkoknak régi hagyománya van a vizuális művészetekben. De vajon hogy jelenik meg a kortárs művészetben? - olvashatjuk az Aargauer Kunsthausban (Svájc) tavaly megrendezett csoportos kiállítás bevezetőjében...

És így végződik:

A digitális azonosítás és az internetes közösségi média korában pedig még a hagyományos arctakarás is más megvilágítást kap. “Vajon az a maszk, ami az internet nyitott kultúrájában építünk magunknak, ugyanaz, mint a szaúdi társadalom burkája? Miért tűnik úgy, hogy a burka az integráció és a kommunikáció útjába áll, mikor naponta emberek milliói kreálnak maszkot maguknak az interneten világszerte?” - teszi fel a kérdést Ahaad Al Amoudi szaúdi-arábiai kortárs művész 2014-es Open Culture című installációja kapcsán. Európában a nikábbal kapcsolatos ellenérzések és sztereotípiák a járvány ellenére sem változtak. Al Amoudi azonban Rijádban székelve készítette el lézervágással az arab kalligráfia és a digitális chipek ihlette rajzolatú akrilmaszkjait. A fiatal művész London és Rijád között ingázva gondolja újra az arctakarás és az intim szféra fogalmát a hagyományőrző szaúdi társadalom és az internetes közösségi média világában...

Ami a kettő között van, azt olvassátok el a lapban!

img_20200924_180141.jpg

 

Van hozzá arca... Tovább
Ma van a Mecsetek Napja

Ma van a Mecsetek Napja

2018-ban Bosznia a Mecsetek Napjává nyilvánította május 7-ét. A Ferhadija mecsetet, az ország egyik legnevezetesebb emlékművét 1993-ban ezen a napon rombolták le Banja Lukában az úgynevezett Harmadik Jugoszlávia haderői. Az 1572-ben épített mecset az ország kulturális szimbóluma volt.

Bosznia az 1990-es években súlyos veszteségeket szenvedett az évekig tartó jugoszláv háborúban. A Boszniai Iszlám Unió adatai szerint összesen 614 mecsetet, 218 imahelyiséget, 69 Korán-iskolát, 37 sírt és négy dervispihenőt romboltak le. A mecsetek közül 534-et a szerb haderők pusztítottak el, míg 80-at a horvátok. Közülük legjelentősebb a Ferhadija mecset, más néven Ferhat Pasa mecset volt, ami a jelenlegi boszniai Szerb Köztársaság fővárosában, Banja Lukában található.

15 évnyi restaurálás után a Ferhadija mecset is megnyílt, mégpedig ugyanazon a napon, amelyiken lerombolták: május 7-én. A helyreállítási munkákat a Boszniai Iszlám Unió kezdte el, majd anyagi erőforrások híján 2014-től a TIKA (Török Együttműködési és Koordiánációs Ügynökség) vette át. Az új mecset alapkövének lehelyezésekor a szerb szélsőségesek tüntetést szerveztek.

ferhadija_mecset_2.jpg

A Ferhadija Mecset romjait nézik a helybéliek néhány nappal a lerombolása után. Jobbra a mecset alapítójának Ferhat Szokolovics pasának a síremléke látható.

Az 1579-ben épült Ferhadija Mecset az oszmán kori iszlám építészet európai szinten is kiemelkedő alkotása, építtetője után Ferhát Pasa Mecsetnek is nevezik. Ferhat Szokolovics pasa neves katonai vezető és államférfi volt, Bosznia első beglerbége. Az épületet Mimar Sinan, az Oszmán Birodalom vezető építészének egyik tanítványa tervezte. Az épületegyütteshez a mecseten kívül udvar, temető és három türbe is tartozott. Az udvar közepén álló rituális mosakodásra is szolgáló kút a közeli Šadrvan nevű forrásból kapta a vizet.

ferhadija_mecset3.jpg

Az eredeti mecsetet 1950-ben Bosznia világöröksége részének nyilvánították és egészen lerombolásáig az UNESCO védelme alatt állt.

Forrás:

 

 

Ma van a Mecsetek Napja Tovább
Mit mondott a 2. vatikáni zsinat a muszlimokról?

Mit mondott a 2. vatikáni zsinat a muszlimokról?

A 2. vatikáni zsinat szelleme alapjaiban megváltoztatta a 20. század katolikus egyházának képét, a nyugati keresztények vallásgyakorlatát és hitéletét. A magyar hívők nagy része nagy része azonban nem értesült erről, az 1962 és 1965 között ülésező zsinat eredményei ugyanis csak töredékesen jutottak el a vasfüggöny mögé. És a hiányosságok pótlására a rendszerváltás után sem került sor, mivel a katolikus hit hamarabb vált újra politikai játszmák áldozatává, mint hogy megtisztult volna mindattól, amivel az előző rendszer korrumpálta. 

Az államszocialista rendszer ateista ideológiája nem engedte meg, hogy a vallásos élet megújítását célzó reformokat megismerjék a hívők. Természetesen néhány formai kérdés közülük nálunk is megvalósult, bár sokszor évtizedes késéssel. Míg viszonylag hamar, már 1966-ban elkezdtek a papok magyar nyelven misézni, viszont húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kézbeáldozást 1986-ban engedélyezze a Magyar Katolikus Püspöki Kar.

Ami azonban leglényegesebb lett volna - például az egyház új, befogadóbb szellemiségének gyakorlása, nyitás a többi keresztény felekezet és a más vallásokat követők iránt -, nem jutott el hozzánk. Nem is csoda, hiszen néhány évvel az 56-os forradalom után a Kádár-korszak átpolitizált ateizmusa legkevésbé sem kedvezett a kereszténység spirituális megújulásának, és általában a liberális nyitottságot hirdető gondolatoknak.

A 2. vatikáni zsinat összehívását XXIII. János pápa jelentette be 1959. január 8-án sokak megrökönyödésére, hiszen elődje, XII. Piusz szinte egy személyben irányította az egyházat a világ többezer püspökének bevonása nélkül. A pápai tévedhetetlenség dogmájának elfogadása után ez akár általános gyakorlattá is válhatott volna. Az új pápa azonban nem így gondolkodott. „A zsinattól azt várom, hogy friss levegő áradjon be az egyházba. Le kell végre rázni a császári idők porát, ami Szt. Péter trónjára Nagy Konstantin óta lerakódott.” - nyilatkozta.

XXIII. János pápának már az első pillanatoktól meg kellett küzdenie a teológusok konzervatív, reformokat ellenző csoportjával. Mikor a zsinat megnyitása után nyolc hónappal elhunyt, utódjának, VI. Pál pápának lehetősége lett volna arra, hogy a zsinatot megszüntesse, ám sokak meglepetésére ehelyett ő is hivatása legfontosabb kötelességeként jelölte meg annak folytatását.

2_vatikani_zsinat_iszlam.png

Öt kontinensről több mint 2500 püspök érkezett a világtörténelem legnagyobb egyházi döntéshozó gyűlésére. A pápa mindvégig kitartott a hármas cél mellett: a zsinat legfőbb küldetése az egyház belső lelki életének megújítása és szorosabb kapcsolat építése a modern világgal, valamint az egyháztól elszakadt keresztény testvérek megszólítása és visszahívása.

A zsinat hároméves munkáját a főpapok 3 határozatban, 9 rendelkezésben és  3 nyilatkozatban foglalták össze. Utóbbiak egyike a híres Nostra Aetate, ami a katolikus egyháznak más vallásokhoz - többek között a hinduizmushoz és a buddhizmushoz - való viszonyát határozza meg. 

Nyilatkozik arról is, hogyan látják az iszlám hitrendszerét, és hogyan kell ahhoz a hívő katolikusoknak viszonyulniuk.

...Az Egyház megbecsüléssel tekint az iszlám követőire is, akik az egy élő és önmagában létező, irgalmas és mindenható Istent imádják, ki a mennynek és a földnek Teremtője, ki szólt az emberekhez, s kinek még rejtett határozatait is teljes szívből engedelmeskedve akarják követni, miként Ábrahám -- kinek hitére az iszlám szívesen hivatkozik -- engedelmeskedett Istennek. Jézus istenségét ugyan nem ismerik el, de prófétaként tisztelik, szűz anyjaként becsülik Máriát, s olykor áhítattal segítségül is hívják. Várják az ítélet napját, amikor Isten minden embert föltámaszt és megfizet mindenkinek. Ezért értékelik az erkölcsi életet és Istent leginkább imádsággal, alamizsnával és böjtöléssel tisztelik.

Bár a századok folyamán a keresztények és a muszlimok között nem kevés nézeteltérés és ellenségeskedés támadt, a Szentséges Zsinat mindenkit arra buzdít, hogy a múltat feledvén, őszintén törekedjen a kölcsönös megértésre és mindenki számára közösen gyarapítsák és óvják a társadalmi igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot.

A Nostra Aetate leszámol számos antiszemita tanítással és vallásgyakorlattal, és felhívja a figyelmet az ábrahámi kötelékre, ami a zsidósággal összeköti a keresztényeket. Kölcsönös megértésre és elismerésre szólít fel a zsidókkal, és a következő cikkelyben minden emberrel. Arra hívja a keresztényeket, hogy minden embert tekintsenek testvérnek megkülönböztetés nélkül. Elítéli a rasszizmust és a megkülönböztetés más formáját is.

Nincs tehát alapja semmiféle elméletnek vagy gyakorlatnak, mely ember és ember, nép és nép között diszkriminál az emberi méltóság és a belőle fakadó jogok tekintetében.

Ezért az Egyház -- mint Krisztus lelkületétől idegen dolgot -- elítéli az emberek faj, bőrszín, társadalmi helyzet vagy vallás alapján történő bármilyen diszkriminációját.

Hazánkban azonban mindezek a gondolatok nem váltak közismertté, és csak elvétve idézik a Nostra Aetate vonatkozó bekezdéseit. Pedig az elmúlt években igencsak sokszor nyilatkoztak a keresztények és muszlimok közötti viszonyról politikusok, közéleti személyiségekk és egyházi vezetők is, de közel sem a zsinat szellemében. 2016-ban Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester hivatkozott ezekre a Nostra Aetate soraira, mikor az ásotthalmi botrányra reagált, 2012-ben pedig az azóta elhunyt pálos szerzetes, Zsongor atya. "Nem azt keressük, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt!" - idézi prédikációjában Jézust. A hívők nagy része azonban nem ismer rá ezekre a szavakra, és még kevésbé tudja, hogy a zsinaton született dokumentumok tartalma kötelező érvényű minden katolikus hívő számára

Mit mondott a 2. vatikáni zsinat a muszlimokról? Tovább
Bogumilok sírfeliratai Boszniában

Bogumilok sírfeliratai Boszniában

Ezek a hatalmas középkori faragott kőtömbök – úgynevezett stećakok – 2016 óta a UNESCO világörökség részét képezik. Alattuk egykor azok a bogumilok nyugodtak, akik bár egyistenhívő keresztények voltak, sem a pápa, sem az ortodox pátriárkák fennhatóságát nem fogadták el, és többségük tagadta a szentháromságot is. Emiatt aztán mind a nyugati, mind a keleti keresztény egyház üldözte őket, és bár az oszmán birodalom terjeszkedése idején sokan közülük muszlimmá váltak, más csoportjaik a török uralomnak és az iszlám felvételének is ellenálltak. A későbbi keresztény protestáns mozgalmakban sem találtak pártfogóra, hiszen az újonnan születő egyházak ugyanúgy eretnekséggel vádolták őket. 

Boszniában közel 60 ezer hatalmas síremlék áll szabadon a meredek hegyoldalakkal egészen egyedülálló tájképet alkotva. A kőtömbök rendkívüli változatosságot mutatnak. A bogumilok többsége elutasította a szoborábrázolást, és a keresztek és kegytárgyak használatát bálványimádásnak tekintették. De mivel ebben a kérdésben - ahogy sok másban - nem voltak egységesek, a sírok között elvétve hatalmas kőkereszteket is találunk. Illetve sok helyen látunk kifaragott emberalakokat is. Legtöbbjükön azonban pusztán geometrikus díszítés és sírfeliratok vannak.

A bogumilokról kevés írásos emlék maradt fent. Leginkább a tiltott könyvek listájából tudunk következni a hittételeikre, illetve azokból a levélváltásokból, amik a különböző országok utalkodói és egyházi elöljárók között zajlottak. Személyes gondolataikat leginkább ezek a sírfeliratok őrzik:

Itt nyugszik Borko Mitos, az ő nemes földjén.

Ha át szeretnéd fordítani a sírkövemet, csak rajta, de ügyelj a lábaidra és a karodra. Egyedül nehéz megfordítani ezt a követ. A súlya nyomja a csontjaimat.

Ha be is akarsz jutni a csontjaimba, csak csináld, mert Isten és én megbocsátunk neked. Csak ne csókold meg Bakula lányát. Ő volt az, aki összetörte a szívemet. 

De ha megcsókolod, akkor Isten is csókoljon meg téged, és legyen ugyanaz a végzeted, mint az enyém.

stecak.jpg

Ez Trtis sírköve.

Békében éltem, Istenhez imádkoztam, nem gondoltam rosszat.

Itt, ahol a sírkövem fekszik, vihar sújtott le.

Miért, ó, Úr?

Legyen átkozott az a kéz, ami megfordítja a sírkövemet, mielőtt választ kapok.

Az Úr 1174. évében

stecak_3.png

Itt nyugszik Hval Radohtic Tanorovnából.

Régen feküdtem le ide, és még sokáig itt fogok feküdni. Könyörgöm nektek, fivéreim és nővéreim, ne tapodjatok rám a lábatokkal. Ne tapodjatok rám, és ne rázzátok fel a csontjaimat. 

Egész életemet másoknak adtam, Istenemnek, Nespin úrnak, Vukava úrnőmnek és a birtokomnak. Most egyedül akarok lenni a földemen, csak magamban. 

Legyetek átkozottak mind, ha meg akartok mozdítani engem.

1183 szeptember harmadik hetének második napja.

stecak2.jpg

Itt nyugszik Ceprnja Dobrogost Hotjanából, Zuno unokája.

Amit tudok, te holnap meg fogod tudni.

Ezért nem kellene a holnap felé sietned. Vándorolj az égen keresztül a holdhoz és a csillagokhoz.

Sokáig fogunk együtt gyalogolni a földön és a föld alatt.

És ha te nem mész a csillagokhoz, akkor megyünk az örökkévalóságba miközben együtt beszélgetünk. És ne kérdezd magadtól, hogy meg tudod-e ezt tenni.

Tudod, menj... vándorolj.

Azok, akik megfordítják a kövemet és a csontjaimra lépnek, Isten lépjen rájuk és az apáik és fiaik csontjaira.

Urunk 1328. évében a decemberi vihar ideje alatt

Bogumilok sírfeliratai Boszniában Tovább
28 éve kezdődött Szarajevó ostroma, a koronavírus-járvány pedig újra elhozta a kijárási tilalmat

28 éve kezdődött Szarajevó ostroma, a koronavírus-járvány pedig újra elhozta a kijárási tilalmat

1992. április 6-tól kezdődően a bosnyák fővárost négy évig tartották folyamatosan ostrom alatt a szerbek. Hogyan vészelték át Szarajevó lakói a mindennapokat, az izoláltságot, az élelmiszerhiányt és a különböző járványokat? És mi a helyzet most, hogy a koronavírus miatt újra kijárási tilalom van?

A híres Maršala Tita, azaz Tito sugárút Szarajevó fő közlekedési ütőere, egyben a város legfontosabb történelmi eseményeinek színtere. Az itt álló Nemzeti Múzeum körül olyan sírkövek találhatók a kertben és a kerten kívül is, amik Európában egyedülállóak. Ezek a hatalmas középkori faragott kőtömbök – úgynevezett stećakok – 2016 óta a UNESCO világörökség részét képezik. Alattuk egykor azok a bogumilok nyugodtak, akik bár egyistenhívő keresztények voltak, sem a pápa, sem az ortodox pátriárkák fennhatóságát nem fogadták el, és többségük tagadta a szentháromságot is. Emiatt aztán mind a nyugati, mind a keleti keresztény egyház üldözte őket, és bár az oszmán birodalom terjeszkedése idején sokan közülük muszlimmá váltak, más csoportjaik a török uralomnak és az iszlám felvételének is ellenálltak.
szarajevo_temeto.jpg
Boszniában közel 60 ezer ilyen hatalmas síremlék áll szabadon a meredek hegyoldalakkal egészen egyedülálló tájképet alkotva, egy részüket régészek gyűjtötték össze a múzeum épülete köré. A sírkövek tanúi voltak annak, hogy a második világháború idején horvát nacionalisták itt akasztották fel a fasiszta rezsim politikai ellenfeleit. A sugárút akkor még Ante Pavelićnak, a horvát usztasamozgalom megalapítójának, a náci Németország által fenntartott Független Hor​​vát Állam vezetőjének nevét viselte. 1945. április 6-án aztán Tito nevét kapta meg a főút, és azt viseli mind a mai napig. A név túlélte Jugoszlávia széthullását, a rendszerváltást és Szarajevó ostromát is 1992-96 között.
A cikk teljes egészében itt olvasható.

28 éve kezdődött Szarajevó ostroma, a koronavírus-járvány pedig újra elhozta a kijárási tilalmat Tovább
Ma 28 éve kezdődött Szarajevó ostroma

Ma 28 éve kezdődött Szarajevó ostroma

1992. április 6-tól kezdődően a bosnyák fővárost négy évig tartották folyamatosan ostrom alatt a szerbek. Hogyan vészelték át Szarajevó lakói a mindennapokat, az izoláltságot, az élelmiszerhiányt és a különböző járványokat? És mi a helyzet most, hogy a koronavírus miatt újra kijárási tilalom van?

szarajevo_temeto.jpg

"1990-ben a kommunista párt elvesztette a választásokat Jugoszlávia mindegyik, egyre inkább függetlenségre törekvő utódállamában, kivéve Szerbia-Montenegróban, ahol Slobodan Milošević sikeresen hangolta át a kommunizmus híveit a szerb nacionalista eszmékre. Boszniában abból a célból indított háborút, hogy az ország nagy részét a születőfélben lévő Szerb Köztársasághoz csatolhassa, és ezzel Szerbia-Montenegró területét és politikai hatalmát növelje. Fő politikai szövetségese ehhez a vegyes etnikumú Bosznia-Hercegovinában a boszniai szerbek vezetője, Radovan Karadžić volt, vele szervezte meg Szarajevó ostromát. Mindehhez Európa egyik legjobban szervezett hadereje állt a rendelkezésére: a volt kommunista Jugoszlávia hadserege. Ahhoz, hogy a várost és a területet Szerbiához csatolhassák, etnikai tisztogatással kellett megszabadulniuk a nem szerb lakosságtól.

Az Európa Jeruzsálemének is nevezett Szarajevó részben azért vált célponttá, mert Mostarral és Tuzlával együtt a multikulturalitás szimbóluma volt a régióban. Ezekben a városokban ma is együtt állnak a katolikus és ortodox keresztény templomok a mecsetekkel és zsinagógákkal."

A cikk teljes egészében az azonnali.hu-n olvasható: https://azonnali.hu/cikk/20200406_28-eve-kezdodott-szarajevo-ostroma-a-koronavirus-jarvany-pedig-ujra-elhozta-a-kijarasi-tilalmat

 

Ma 28 éve kezdődött Szarajevó ostroma Tovább
Kényszerítő kontroll és vallásos mindennapok

Kényszerítő kontroll és vallásos mindennapok

Ha az iszlám szerint szeretnénk élni, általában igyekszünk betartani a vallási előírásokat, és egyidejűleg az országunk törvényeit is. Szeretnénk megfelelni a család elvárásainak, és a környezetünket sem akarjuk szükségtelenül irritálni. A társadalom pedig, ahol élünk, sok évszázados történelmi múlttal, kultúrával rendelkezik, amire természetesen hat a globalizáció, azaz nemes egyszerűséggel minden, ami a különböző médiumokon keresztül eljuthat az adott közösségbe.

Azonban ha valaki ma Magyarországon felveszi az iszlámot, akkor nagy valószínűséggel idegen kultúrák szokásainak sorával találja magát szembe, amit egy csomagban kap a vallási tanításokkal. Ennek fő oka, hogy a nálunk élő muszlimoknak csak elenyésző hányada született a mi országunkban. Az iszlám pedig rendkívül változatos társadalmi képet mutat öt kontinensen. Léteznek iszlám köztársaságok és királyságok, szegény és gazdag országok. Északon és délen, ipari és mezőgazdasági területeken, tenger mellett és a sivatagban a legkülönbözőbb társadalmi berendezkedésekkel találkozunk, ahol mind mind az iszlám a domináns vallás csak éppen másképpen. Érdekesség, hogy a világ legszélsőségesebben patriarchális és legszélsőségesebben matriarchális társadalma egyaránt muszlim. A nők és férfiak szerepe és az ehhez kapcsolódó társadalmi elvárások pedig mindenütt másképp formálódnak.

Ha egy magyar muszlim nő férjhez megy, kicsi a valószínűsége, hogy magyar muszlim lesz a férje. A vegyes házasságok mindennapjait pedig - tisztelet a kivételnek - a férfi családi hátterének kulturális szokásai fogják meghatározni, amik nagy részéről a feleség azt fogja tanulni, hogy az vallási előírás. 

Számos olyan szabállyal fog szembesülni, ami társadalmi normának számít ott, ahol a férje él, de Európában egészen más elbírálás alá esik. Ezek közül néhány társadalmi norma volt a Próféta idejében is, és mint ilyen beleivódott a vallási előírásokba. Az pedig, hogy ezek a szabályok kötelezően betartandó vallási előírások vagy pusztán a hadíszok történelmi kontextusát képezik... hát, teológus legyen a talpán, aki ezt a vitát eldönti.

Egy házasság mindennapjainak alakítását azonban csak részben dönti el a teológia. Gyakran rendkívül praktikus okok, beidegződések és tévhitek vezetnek a családi rend sikeres kialakításához, ennek kudarca esetén pedig a boldogtalansághoz vagy a váláshoz. Itthon sok gondot tud okozni, hogy ami arab vagy pakisztáni területen kvázi normálisnak számít, Európában simán beleesik a kényszerítő kontroll kategóriájába. A kényszerítő kontroll pedig a családi bántalmazás egy speciális formája.

Ma már szinte minden női magazinban találunk ismeretterjesztő cikket arról, mi számít kényszerítő kontrollnak. És ez a felvilágosítás indokolt, hiszen míg a nők vagy gyerekek veréséről vagy a családi vagyon szerencsejátékon  való elveréséről mindenki tudja, hogy az nem istenfélő cselekedet, addig vannak olyan esetek, amikről ez messze nem egyértelmű. Sőt, a vallásos hétköznapok azt gyakran szentesítik és egyfajta követendő mintaként mutatják be. Számos olyan muszlim feleséggel beszéltem, aki teljesen normálisnak gondolja azt, hogy ő nem mehet ki a házból vagy nem dolgozhat, és sosem tette fel magának a kérdést, hogy ezek a megszorítások a szívéből jönnek-e vagy külső kényszer hatására él úgy, ahogy él.

A kérdést az is komplikálja, hogy a miénktől nagyon eltérő társadalmakban bizonyos kényszerek teljesen indokoltak. Jómagam éltem olyan arab kisvárosban, ahol a család teljesen egyetértett abban, hogy a helybéli szokások szerint egy nő nem hagyhatja el egyedül a házat. De itt nem volt közbiztonság, nem volt rendőrség és nem volt ingyenes egészségügyi ellátás. A biztonsági intézkedések alapja nem az agresszió, hanem a körülményekhez való józan alkalmazkodás volt. Egyszerűen nem volt annyira magától értetődő, hogy ha valaki kisétál az ajtón egyedül, az pár óra múlva haza is fog érkezni, ahogy mi ezt Európában nap mint nap átéljük.

Mi történik azonban, ha egy férfi magával hozza a szokásait Budapestre? Meddig hisszük el neki, hogy a neveltetése és a családi beidegződések alakítják a hétköznapjait? Mikor kezdjük azt gondolni, hogy az az életrend, amit a rábízott családtagok számára kialakít, valóban az ő érdekeit szolgálja? Az iszlám egyik legfontosabb tanítása, hogy minden cselekedet a szándék szerint ítéltetik meg, amiben gyökerezik. Azt pedig néha nem egyszerű eldönteni, hogy egy férfi döntéseit a szeretteiért való aggódás vagy pedig kényelmi megfontolások, esetleges féltékenység és a magabiztosság hiánya vezeti.  

Miközben rengeteg kiegyensúlyozott és boldog muszlim házasságot ismerek, lehetetlen nem észrevenni azokat, ahol igenis adódnak gondok. Ha ezek a gondok nem túl súlyosak, és a házasságban sok olyan érték is van, ami miatt nem érdemes felrúgni, akkor a kényszerítő kontroll belépül a hétköznapokba, és a nő gyakran azt a megoldási stratégiát választja, hogy vallási értékké próbálja fordítani a helyzetéből adódó áldozatokat. Ha van ideje a mecsetben vagy az interneten aktív közösségi munkát vállalni, akkor a vallási tanításokba is be fogja építeni az életmódját mint jó példát. Ennek pedig azok fogják meginni a levét, akik nem szeretnének együttélni ilyen kényszerekkel.

Az is gondot okoz, hogy a nő, aki szenvedő alanya a házassági abúzusnak, gyakran nem kér külső segítséget. Részben előfordulhat, hogy már akkor megromlott a kapcsolata a családjával és környezetével, mikor egy muszlimhoz merészelt feleségül menni, és most nincsen szüksége arra, hogy valaki megmondja neki, hogy ezt ő megmondta. Másrészt sokan attól félnek, hogy az esetüket fel fogják használni a muszlimok általános megbélyegzésére, ezért inkább mosolyogva együttélnek a problémával, és a helyzetből adódó lehetőségeken belül próbálják abból a legjobbat kihozni. Ha pedig ez a helyzet élhető, akkor jobban működhet az új kapcsolatokkal járó teljes értékrendet átvenni, mint harcot folytatni régi és új életünk értékeinek összehangolásáért. Pedig ez utóbbi a muszlim gondolkodás alapja kellene, hogy legyen.

De pontosan mik ezek a jelenségek? Nem sorolom most fel a kényszerítő kontroll minden olyan megjelenési formáját, amit a pszichológiakönyvek leírnak, csak azokat, amik időnként követendő példává válnak iszlám vallásos környezetben, és fennáll a veszélye, hogy az elszenvedője nem tud a közösség tagjainak panaszkodni, mert esetleg azt a választ kapja, hogy ez így van jól. Sosem találkoztam azzal a mecsetben, hogy valaki helyeselné, hogy a feleséget kizárják a lakásból, azzal viszont igen, hogy mennyire dicséretes, ha az illető nő nem mehet el otthonról.

Az európai társadalmak azonban nem szokták díjazni az alábbi viselkedésformákat, ezért minimum fontos lenne, hogy beszéljünk róluk, mert ha nem, az nem fogja a muszlimok társadalmi megítélését kedvezően befolyásolni.

Ha van kedvetek, egészítsétek ki:

A szabadság és az autonómia megvonása:

  • a férj nem engedi meg, hogy a felesége egyedül autózzon, sétáljon, barátnőivel találkozzon - "mert veszélyes, és én szeretnék rád vigyázni"
  • nem engedi, hogy a felesége biciklizzen, rollerezzen, autót vezessen - "mert nem illendő, mit fognak gondolni az emberek rólunk"
  • nem engedi, hogy a felesége tanuljon - "mert akkor sosincs otthon, és nem törődik velem"
  • nem engedi, hogy a felesége dolgozzon - "mert akkor ki vezeti a háztartást, és ki vigyáz a gyerekekre"
  • nem engedi, hogy a felesége mecsetbe járjon - "mert csak"
  • megengedi, hogy mecsetbe járjon, de meghatározza, hogy melyikbe mehet - "mert a másik mecsetben dohányoznak, férfiak vannak, nem megfelelően tanítanak"

Izolálás:

  • a férj olyan helyre költözteti a családot, ahol a feleségnek nincs a közelben rokona, barátja, szociális hálója - "mert a jó a levegő jobb a gyerekeknek"
  • azt javasolja, hogy közös telefont, közösségi médiát használjanak - "hiszen mi egyek vagyunk"
  • nem engedi a négyszemközti beszélgetéseket, látogatásokat, ragaszkodik ahhoz, hogy jelen legyen - "nekünk nincs titkunk egymás előtt"
  • elmagyarázza, hogy a feleség családja, a közeli mecset, a barátok, miért nem megfelelő társaság - "ők nem elég jók neked, el fognak rontani"
  • esetleg másoknak elmagyarázza, hogy a felesége beteg, nem ér rá, nem akar részt venni a programokon - "majd én vigyázok rád"

Pénzügyi visszaélések:

  • a férj eltitkolja a család teljes bevételét, feleségének pusztán "háztartási pénzt" ad - "a többi miatt nem kell aggódnod, majd én gondoskodom rólad"
  • lecsökkenti a feleség ellátását, ha arra gyanakszik, hogy a felesége el akarja hagyni vagy a saját lábára akar állni - "mert most rosszabbul keresek"
  • megvonja a pénzt, ha megharagszik valamiért - "ha így viselkedsz, minek fizessek"
  • nem ad hozzáférést a családi bankszámlához, a feleségnek nincsen bankkártyája - "mert ez a világ rendje"
  • a feleséget elszámoltatja a költéseivel, ez azonban nem kölcsönös - "hiszen én vagyok a család feje"

Gazdasági visszaélések:

  • pazarolja a felesége idejét, nem mondja meg neki, mikor jön haza, mikor mehet el, így nem tud tervezni - "nem tudom, drágám, mikor jövök, a családért dolgozom, várjál meg"
  • a férj általában megakadályozza, hogy a felesége előbbre lépjen az életben - "hiszen akkor nem tudod ellátni az otthoni feladataidat"
  • megakadályozza, hogy tanulmányokat folytasson, képezze magát, szakmai kapcsolatokat építsen - "inkább fogalkozz velem"

A feleség képességeinek lekicsinylése:

  • a férj vallási kérdésekben is több tekintéllyel rendelkezik, mint a felesége - "ő jobban tudja, mert ő a férfi"
  • egyedül gazdálkodik a vagyonnal, nem kéri ki a feleség véleményét - "én kerestem ezt a pénzt"
  • egyedül dönt a gyerekeket érintő kérdésekben - "a gyereknek a férfi hitét kell követnie"
  • általában egyedül hozza a családi döntéseket - "csak"

Féltékenység:

  • a férj nem engedi a feleségét vegyes- vagy férfitársaságba, miközben ő maga eljár nők közé, hiszen dolgoznia kell, társadalmi életet kell élnie - "nehogy bajod legyen"
  • kontrollálja a felesége öltözködését - "ez Isten parancsa"
  • nehezményezi, hogy a felesége nincsen otthon, időt tölt másokkal - "hol vagy?"

 

 

Kényszerítő kontroll és vallásos mindennapok Tovább
FRANCIAORSZÁG BETILTOTTA AZ ARCTAKARÁST – MOST PEDIG DIVATTRENDET CSINÁL BELŐLE?

FRANCIAORSZÁG BETILTOTTA AZ ARCTAKARÁST – MOST PEDIG DIVATTRENDET CSINÁL BELŐLE?

A koronavírus-járványnak köszönhetően egyre-másra jelennek meg maszkot viselő emberek az európai városok utcáin. Olyan helyeken is, ahol az arctakarás nemcsak társadalmilag elfogadhatatlan, de törvényellenes is. Franciaország a világon elsőként 2011. április 11-étől tiltotta be az arcot fedő fátyol viseletét köztereken. A rendelet biztonsági szempontokra hivatkozott, arra, hogy minden személynek felismerhetőnek kell lennie a térfigyelő kamerák és egymás előtt.

Az intézkedés elsősorban a muszlimokat érintette érzékenyen. Bár a mintegy 5 milliós vallási kisebbségnek csak elenyésző hányada – körülbelül kétezer fő – takarja az arcát, sokan iszlamofób lépésként értelmezték a törvényt. A törvény életbe lépése után néhány órával pedig már őrizetbe is vettek két muszlim nőt, akik az arcot fedő, csak a szemet szabadon hagyó nikábban demonstráltak a Notre Dame előtt a mindennapjaikat ellehetetlenítő szabályozás ellen....

Így kezdődik a cikk, amit az Azonnali.hu-nak írtam. Van benne párizsi divathét, modellek és divattervezők, valamint árendőrök, akik szájmaszkos kínai turistákat büntetnek Párizs utcáin. A folytatásért kattints ide:

https://azonnali.hu/cikk/20200325_franciaorszag-betiltotta-az-arctakarast-most-pedig-divattrendet-csinal-belole

 

 

FRANCIAORSZÁG BETILTOTTA AZ ARCTAKARÁST – MOST PEDIG DIVATTRENDET CSINÁL BELŐLE? Tovább
Ezt láttam a boncasztalon

Ezt láttam a boncasztalon

A rendszerváltás után néhány évvel jártam az orvosira. De míg mások a praktizálásra készülődtek céltudatosan, én sokáig csak nézegettem, hová is csöppentem, és kifejezetten sok időt szöszöltem olyan hiábavaló elméleti tantárgyak könyveinek olvasgatásával, mint például bioetika. A legtöbb évfolyamtársam akkor már mentőzött, a hétvégéket és a nyarakat a műtőben töltötték, készültek a "valódi életre", mindenkinek az számított, ami az "arcvonalban", azaz a kórházakban vagy a terepen, a mentőautóban történik. Persze időről-időre be kellett ülni az elméleti tömbbe, de a medikusok-medikák többsége ezeken a "bölcsész" meg "töltelék" órákon a gyógyszertant tanulta vagy éppen vágta a körmét.

Ha én döntenék, nem engednék gimnáziumból egyenesen orvosira senkit. Sok évfolyamtársam dolgozott több éve nővérként, műtősként, mielőtt felvették, és ők már tudták, mibe vágnak bele, tudták, hogyan fogják mindazt elviselni, ami következik, és el is sajátították már a megfelelő túlélési stratégiát. Tudták, hogy az orvostársadalom félmilitarista szervezet, és azt is, hogy nekik hol a helyük benne. Mi viszont a friss érettséginkkel meg a gondosan begyakorolt vizsgaválaszainkkal csak azt tudtuk, hogy a szüleink nagyon örülnek a sikeres felvételinek, és esetleg azt, hogy jól fogunk majd mutatni a fehér köpenyben, csak még a kis névtáblácskánk nincs rajta. 

A posztszocialista Magyarországon, fővárosi életformában felnövekedve fogalmam sem volt születésről, sem  halálról. Pedig érdekelt volna már kiskoromban is, hogyan lesz a baba és hogy néz ki a halott. Míg sok civilizációban ezek természetes életélmények, nekem lényegében fel kellett magamat vetetni egy felsőoktatási intézménybe ahhoz, hogy szülést és holttestet lássak. Hát az egyetemen megkaptam mindkettőt. Az elsőt már a nyári gyakorlaton, és nem volt jó élmény, mert már öt perccel a baba megszületése után toltuk a kismamát a műtőbe, akiből ömlött a vér, ki is kellett kapni a méhét szegénynek. Aztán persze jött sok jó élmény, problémamentes, szép szülés egészséges babákkal, csak néha csúszott be közé egy-egy abortusz, vagy olyan tizennyolc éves görcsölő lány, akiről az orvos csak nehezen derítette ki, hogy  nem méhen kívüli terhessége van, csak hisztériás rohama.

A halott látványára viszont sokat kellett várni. Első két évben heti háromszor jártunk anatómia órára, ahol rendszeresen boncoltuk a formalinban ázó testrészeket. De rosszul titkolt izgalommal mindenki azt várta, mikor fogunk végre "igazi" holttestet látni. Meg is kaptuk harmadévben a patológián. Ráadásul nem valamelyik elegánsabbnak számító belklinikára kerültem, hanem egy körzeti elfekvőbe, ahol hamarosan találkoztam a magyar néppel a boncasztalon. 

dead_feet_after_being_hanged_by_mrsection_d5l5brz.jpg

Mindez 1995-ben kezdődött, amikor a posztdiktatoriális káoszban fel sem vetődött, hogy a halottnak bármilyen személyiségi jogai lennének, hiszen a beteg már életében teljesen kiszolgáltatottá vált a rendszerben. A betegek szertartás nélkül, gyakran magányosan haltak meg anélkül, hogy bárkivel tudtak volna néhány szót váltani arról, mi történik velük. Halála után pedig mindenki megkapta a kis cédulát a nagylába ujjára, és a holttesteket egymásra tornyozva tolták abba a terembe, ahol én a tanév patológia óráit töltöttem hetente kétszer. Fel sem vetődött, hogy a hozzátartozók utolsó pillantást vethessenek szeretteikre, vagy esetleg bármilyen kapcsolatot tartsanak fent a távozóval. Ezt sem a jogi rendszer, sem a mindennapi gyakorlat nem tette lehetővé. 

A legelső, amit húszévesen megtanultunk, az a szótár volt, aminek segítségével megfosztottuk az előttünk fekvő embertársunkat minden emberi vonatkozásától. Megtanultuk, hogy nem használjuk a "halott" és az "elhunyt" kifejezéseket, mert az nem szakszerű, ott van helyette a "holttest", de legjobb a latin "corpus". A corpus pedig munkatárgy, anyag, ami arra való, hogy mi, orvostanhallgatók tökéletesen elsajátítsuk, hogyan fogunk majd később az emberekkel életükben bánni, ha kikerülünk az egyetemről.

Az órára érkezve már a folyosó végéről érezni lehetett a jellegzetes bűzt. A bejáratnál a boncmesterek tologatták a frissen elhunytakat, rutinosak voltak és gyorsak, pontosan tudták, egy nap hány boncolást kell a főorvosnak elvégeznie és abból hányat kell az orvostanhallgatóknak végignézniük. Azt is tudták, hogyan könnyítsék meg a saját munkájukat, ha időben haza akarnak menni. Ezért egy tolóágyra gyakran öt-hat holttestet is feltornyoztak, néha tizet is egymás hegyére-hátára. És hogy véletlenül se csúszkáljanak le, az anyaszült meztelen halottakat fejtől lábig fektették úgy, hogy  a felül fekvő fejét beakasztották az alatta fekvő széttárt lábai közé. Szinte versenyeztek, és az volt a legügyesebb, aki a legtöbb testet tudta így egymásra tornyozni, minket pedig húsz-huszonkét évesen minden reggel ezek a hullákból formázott tömegpornójelenetek fogadtak a kórház büdös és villogó neonnal világított folyosóján. 

A nagy súlytól persze torzultak a "corpusok", különösen a legalul lévő, és préselődött ki belőlük a testfolyadék. A boncolás előtt álló halomban a testek csak lilultak, sárgultak. A boncolás utáni testek között viszont már jóval nagyobb volt a káosz. Az egyes testrészek összekeveredtek egymással, sok testnek a boncolás után fel volt vágva a hasa, a koponyája, és a boncmesterek a folyosón cigarettaszünetet tartva hamutartónak használták embertársaik nyitott testüregeit.

Persze felmerült a kérdés, miért nem szól rájuk a patológus osztályt vezető főorvos. Hát azért, mert ő meg a boncolást szakszerűen elvégezve és nekünk elmagyarázva az óra végén laza mozdulattal levette a gumikesztyűjét és beledobta a nyitott emberi testbe. Ha volt az asztalon egyéb szemét, azt is, és igen praktikusan csak ezután varrta össze fölötte az izmot és a bőrt. Gyakorlatilag szemétládának használta a halottakat, és mi ezt húszévesen úgy néztük végig mint követendő protokollt. Tulajdonképpen csak homályosan rémlett, hogy itt valami nagyon nem stimmel, de nyilván nem tudtuk szavakba önteni, hogy mi. A fehér köpeny tekintélye töretlen volt, és mi azért jöttünk ide, hogy tanuljunk, ugye, ezektől az emberektől.

De valahogy ekkor kezdtünk el inni és trágár módon beszélni. Volt köztünk egy évfolyamtársunk, aki - mielőtt felvették - évekig boncmester volt és 25 évesen masszív alkoholista. Nagyon büszke volt arra, milyen ügyesen dobálja a halottakat, és közben úgymond tabu nélkül jöttek ki belőle a legdurvább mondatok mindenfajta testi működéssel kapcsolatban. Szeretett cowboy-csizmában és kalapban mászkálni, és valahogy mindez együtt őt tette a csoportban a vezérbikává. Nem tudom, ma mi a helyzet az orvosin, de akkor egy posztkommunista-materialista társadalomban mindez teljesen normálisnak tűnt. És nyilván ezek után a markáns élmények után tökmindegy volt, mit magyaráz az etikatanár. Csak éppen mind a mai napig nem bírok szabadulni attól a képtől, hogy ha bárki meghal a családunkban, tuti, hogy van a hasában egy beledobott gumikesztyű, és mi úgy temetjük el. Azt is tudom, hogy Magyarországon, ahol a társadalom harmada idült alkoholistaként hal meg, az orvosok még az átlagnál is többet isznak. Közben meg mászkálok a harmadik világba, és látom, hogy ott milyen gonddal mosdatják a halottakat a saját hozzátartozóik, és hogyan van jelen a család végig a temetésig tartó folyamatnál. Biztos vagyok benne, hogy az élőkre nagyon mélyen hat a halottakkal való bánásmód, és ahhoz, hogy az élő emberek testéhez tisztelettel viszonyuljunk, elengedhetetlen, hogy a halál után is ezt megtegyük. Legelképesztőbb egyébként az a számomra, hogy ez a téma a mi társadalmunkban nemcsak tabu, de teljes érdektelenség is övezi, és még a jogvédő szervezetek protokolljában sem szerepel a halottgyalázás mint jogsértés, a civil emberek fejéből pedig az ezzel kapcsolatos jogok teljesen hiányoznak. Tulajdonképpen én is most írom le először ezeket a gondolatokat, pedig igazából a húszévesen belém rögzült képektől még sok-sok év után is hányingerem van.

Ezt láttam a boncasztalon Tovább
Itt egy férfi, aki tudja, hogy érzi magát a felesége a mecsetben...

Itt egy férfi, aki tudja, hogy érzi magát a felesége a mecsetben...

A Man Up! egy New Yorkban élő muszlim férfi podcastja. Aymann Ismael tavaly házasodott, odavan a feleségéért, ami segített ráébreszteni, mennyire keveset tud arról, mire van szeretett társának szüksége, és arról is, mit jelent férfinak lenni. Úgy döntött, hogy elkezd új dolgokat megtanulni és még többet, amit eddig tudottnak vélt, elfelejteni. A podcast tele van érdekesebbnél érdekesebb témákkal. Miért szenvednek inkább csendben a férfiak ahelyett, hogy segítséget kérnének? Miért nem hajlandóak jógázni? Hogyan viszonyulnak a pornóhoz? És a melegekhez? És hogyan fognak megtanulni sírni?

(Az alábbi adást rövidítve lefordítottam, a teljes szöveget angolul ITT találod)

Miért nem imádkozhatok együtt a feleségemmel?

Ebben az adásban Aymann arról beszél, hogyan éli meg azt, hogy ő és a felesége nemcsak távol egymástól, de nagyon is különböző minőségű helyen imádkoznak a mecsetben. Ő mindig a főbejáraton keresztül lép be a hatalmas, gyönyörű mecsettérbe, és az imafülkéhez közel ül le. A feleségének azonban egészen más tapasztalatai vannak, és inkább hazamegy, mert már rég feladta, hogy izgassa magát ezek miatt. Aymann pedig muszlim feministaként igencsak kényelmetlenül érzi magát, hogy miközben ő az első sorokban ül, nem tudja, hol van a felesége, mi történik vele. 

Visszaemlékszik az iskolaévekre, amikor a medreszében tanulta, hogyan kell jó muszlimként viselkedni. Sok kérdésben különböző véleményen voltak,  de egy dologban szinte mindenki egyetértett: a nőknek külön kell imádkozniuk a férfiaktól. De ha a muszlimok olyan sok dologban eltérnek egymástól, miért egységesek ebben az egy kérdésben?

Mira, a felesége szerint a férfi rész az, ahol a valódi ima folyik, és csak az számít. A női rész pedig olyan, mintha találtak volna az épületben egy kis plusz helyet, ahol a nők vigyázhatnak a gyerekekre. Ők nem vehetnek részt közvetlenül abban, ami az ima valódi terében folyik, mert vagy van kivetítő vagy nincs, és nem is hallanak jól, mert a kihangosító vagy működik vagy nem. Amikor egy térben vannak a férfiakkal, akkor is hátul állnak, de legalább ilyenkor látják, mi történik. Mira járt már padláson, pincében. Hol fűtés nem volt, hol légkondicionálás, viszont a gyerekeket mnidig a nőkre hagyták. 

original.jpg

Aymann visszaemlékszik egy esetre, amikor a mecsetbe érkezve egy ott álló férfi - mintha az ő feladata lenne - rászólt a feleségére, hogy hé, a női bejárat a túlsó oldalon van, és egy lendülettel ki is kísérte Mirát a fő térből. Az egész hirtelen történt, és ő utána végig nagyon rosszul érezte magát az ima ideje alatt. Bűntudata volt, hogy a felesége hátul van a sötét részen, és ő nem is tudja, hogy biztonságban van-e. Emiatt nem tudott az imájára koncentrálni, és leginkább az a kérdés foglalkoztatta, nem becsüli-e őt most kevésbé a felesége, mert elfogadta ezt a helyzetet. De Mira nem rá haragudott, inkább azokon a férfiaon nevetett, akik annyira szeretnek rendezkedni a mecsetben, függönyöket elhúzogatni és az elválasztófalakról gondoskodni, mint akiknek az a legfontosabb, hogy ezt a szeparált helyzetet fenntartsák.

Aymannt leginkább az frusztrálja, hogy az évszázadok óta fennálló helyzeten nem tud változtatni. De Mira emlékezteti arra, hogy azért nem volt ez mindig így. Ott van Fatima bint al-Hasan al-Baghdadiyya, aki sejka volt és mufti, és rengetegen fordultak hozzá jogi és vallási tanácsért. És egy hadíszt idéz, ahol Mohamed próféta meghagyta, hogy bizonyos helyzetekben nők vezessék az imát. 

Aymann példákat hoz arra, hogy a mecseteket másképp is be lehet rendezni. Például New Yorkban van egy hely, ahol a női és férfi rész egymás helyezkedik el. A New York Egyetemen is  olyan a tér elrendezése, hogy egyaránt figyelembe veszik férfiak és nők igényeit. De sajnos máshol előfordult, hogy mikor Mira és Aymann részt akartak venni a programon, a férfiakat díszes, kivilágított kapu fogadta, miközben a hátsó női rész sötét volt, és az ajtajába még a szemetet is lerakták. Az is előfordult, hogy olyan imahelyre mentek, ahol a női részhez három emeletet kellett felgyalogolni úgy, hogy Mira várandós volt, és közben a másik gyerekét kézen vezette. Senki nem gondol arra a mecset tervezésekor, hogy egy nő terhes lehet? A mosdó pedig lent volt a földszinten, pedig hát éppen egy várandós nőnek kell gyakran odaszaladgálnia.

Aymann eldöntötte, hogy nem megy többet azokba a mecsetekbe, amik ilyen helyet adnak a feleségének. Amikor Jeruzsálemben meglátogatta az al-Aksza mecsetet, ami a muszlimok egyik hivatalos zarándokhelye, azt látta, hogy ott nők és férfiak együtt ülnek, és az ima végén a nők is ugyanúgy előremehetnek az imafülkéhez, és fotókat készíthetnek, ahogy a férfiak. Mindez azon a befogadó módon történt, ahogy az iszlámban lennie kellene.

Aymann édesanyja mindig talál különböző magyarázatokat arra, amivel igazolja ezeket a szokásokat, azt szokta mondogatni például, hogy a nőket meg kell óvni a férfiak tekintetétől. Aymann azonban nem elégedett ezekkel a válaszokkal. Azon szokott gondolkodni, hogy vajon mibe kerül ezeket a tereket jól kialakítani. Az kell hozzá, hogy a nők is vezető szerepbe kerüljenek?

Aymann számára az iszlám olyan vallás, amit a hívőnek muszáj belülről megértenie. Egy ideig lehet úgy imádkozni, úgy öltözködni, ahogy mások, de nem hihet valaki valamiben csak azért, mert más is azt hiszi. A hitnek belülről kell jönnie. És sokan azt hiszik, hogy az édesanyánk rosszul gondolja, amiről beszél, ha nekünk igazunk van. De az iszlámban éppen az a nagyszerű, hogy neki is igaza lehet, és nekem is igazam lehet. Ez a nézetkülönbözőség pedig szükségszerű, hiszen sokfélék vagyunk, és az iszlám tanítása sokféle kultúrájú és hátterű emberhez érkezik el, akik másképp fogják azt értelmezni.

Nekem ennyit sikerült összefoglalva lefordítani, de a podcast folytatódik tovább, hallgassátok....

 

 

Itt egy férfi, aki tudja, hogy érzi magát a felesége a mecsetben... Tovább
Az első nő, aki biciklivel zarándokolt Mekkába

Az első nő, aki biciklivel zarándokolt Mekkába

Sara Haba Tunéziából indult útnak, és 53 napig tartott az utazása, amit mindvégig dokumentált. Ő lett a világon az első nő, aki kerékpáron érkezett meg a muszlimok zarándoklatának színhelyére. Utazásának részletei a közösségi médiában osztotta meg, elsősorban Instagram-oldalán #cyclingtomakkah hashtaggel ellátva.

sara-haba-first-woman-reach-makkah.jpg

A szudáni és az egyiptomi sivatagon utazott keresztül, ahol saját beszámolója szerint gyakran túlságosan félt ahhoz, hogy megálljon és szünetet tartson a tekerésben. Nem volt teljesen egyedül, mert már utazása közben elterjedt a híre a közösségi médiában, és így többen csatlakoztak hozzá rövidebb szakaszokra. Utazása 16. napján például Port Sudanba érkezve találkozott egy másik nővel, aki 200 kilométert utazott, csak azért, hogy őt láthassa. Az is előfordult, hogy az út mentén dinnyével és datolyával várták, hogy felfrissüljön. Az Instagram-oldalát ezrek követték, és rengeteg üzenetet kapott az interneten keresztül, többen kérték arra is, hogy imádkozzon és könyörögjön értük Mekkában. Sara a kerékpárját Merzougának nevezte el, ami Nyugat-Arábiában annyit tesz: kegyelem áldása

sara-haba.jpg

Mivel egyedül utazott, akkor sem volt mellette senki, amikor a kerékpárja elromlott, így egyedül kellett megjavítania a sivatag közepén. Attól is tartott, hogy célba érve sem érnek véget a viszontagságok, mert esetleg nem engedik majd be Mekka városába. A szigorú szaúdi törvények szerint minden 45 év alatti nőnek vízumra van szüksége, és ahhoz, hogy a mekkai zarándoklatot elvégezze, hozzá közel álló férfi rokon kísérőre, azaz mahramra. Haba nem a zarándoklat idejében érkezett, ennek ellenére félt, hogy fel fogják tartóztatni. Végül nem ez történt, hanem gond nélkül megérkezett Mekkába, ahol találkozott a bátyjával, akivel együtt végezték el az umrát (az umra az úgynevezett kis zarándoklat, amit az előírt zarándoklati időn kívül végeznek, és nem tartalmazza a nagy zarándoklat, a hadzs minden elemét.)

 

 

Az első nő, aki biciklivel zarándokolt Mekkába Tovább
Seattle törzsfőnök hagyatéka

Seattle törzsfőnök hagyatéka

Kevesen tudják, hogy Washington állam legnagyobb városát egy olyan indiánról nevezték el, aki két törzsnek is főnöke volt egyszerre. Édesanyja, Solica, a dukuvamisok tagja volt, míg édesapja a szukuvamisoké. Mindkét csoport a szelis indiánok törzséhez tartozik. Mivel a hatalom öröklése az anyai ágon erősebb volt, Seattle az előbbi törzs főnökévé vált. Eredeti neve sokféle átiratban maradt fent - Sealth, See-ahth -, de ezek mindegyike kiejthetetlen volt az angolok számára.

chiefseattle.jpg

Kifejezetten magas, közel hat lábnyi termete kiemelte a többiek közül, a területre érkező fehér telepesek egyszerűen csak ilyen neveket adtak neki: Le Gros, The Big Guy... De kitűnt a kortársai közül harcosként és vezetőként, sőt, tehetséges szónokként is.

Két felesége volt, az első legidősebb lányának, a később híressé vált Angelina hercegnőnek a születésekor hunyt el. Második felesége három fiút és négy lányt szült a számára. A sokgyerekes apa1848-ban francia misszionáriusok hatására felvette a római katolikus vallást, és a keresztségben a Noah nevet kapta. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy Seattle legrégebbi terén, a Pioneer Square-en emeltek neki később szobrot. A szobor mögött két hatalmas tábla áll angol és bennszülött feliratokkal, amikhez dollár- és keresztjelek adják az ironikus hátteret.

És hogy mi van ezekre a táblákra írva? Nézzük meg:

1850 körül már egyre több fehér telepes érkezett a területre, akik közül az indián törzsfőnök barátságot formált David Swinson "Doc" Maynarddal. Ez az orvos és üzletember egyike volt az első letelepedőknek, és a nyomában érkezőkhöz képest sokkal inkább figyelembe vette a helyiek jogait. Kettejük barátsága a békés együttélés útját egyengette, és hatására Seattle távolt tartotta népét az 1856-os seattle-i csatából. Honfitársai közül emiatt sokan hazaárulónak tartották. 

"Seattle beszédeként" elhíresült levele a bennszülött indiánok jogainak és az őket körülvevő természet védelmében mondott híres szónoklat volt, amit azonban többször átírtak, és eredetije nem maradt fent.

Az indiánok és az ideérkező misszionáriusok találkozásaival kapcsolatban több legenda is fennmaradt. Utóbbiak a keresztény tanokat próbálták a bennszülöttekkel megszerettetni több-kevesebb sikerrel. Az egyik történet szerint az indiánok, akik sokat hallottak Jézusról, kérték a misszionáriusokat, beszéljenek nekik többet arról, hogyan élt a kereszténység alapítója. "Nagyon szerény, alázatos ember volt, aki mindig a sivatagban járt, ott imádkozott, segítette a szegényeket, és azt ette, amit a természetben talált. A keresztényeknek az ő példáját kell követniük..." Az indiánok, mikor ezt hallották, nagyon elcsodálkoztak, és azt mondták. "De hiszen, a mi életünk már most is ilyen, minek kell ehhez megkeresztelkednünk?" 

Seattle lánya, Angelika hercegnő apjához hasonlóan katolikusként élt, és új nevét Maynard második feleségétől kapta. Eredetileg Kikisoublunak nevezték. Mikor az 1855-ös Point Elliot-i egyezmény értelmében törzsének tagjai rezervátumba vonultak, ő ezt visszautasította, és haláláig kis egyszobás lakásában maradt a Pike Place Market közelében, ahol kosárfonásból tartotta fent magát:

angeline_daughter_of_chief_seattle_4951162943.jpg

Seattle törzsfőnök hagyatéka Tovább
Templom Seattle-ben: muszlimok, indiánok és melegek számára is nyitva

Templom Seattle-ben: muszlimok, indiánok és melegek számára is nyitva

Mikor megérkeztünk Seattle-be, úgy döntöttünk, hogy keresünk egy mecsetet, ahol a déli imát el tudjuk végezni. Természetesen ezt megtehettük volna az egyik parkban vagy bármelyik félreeső sarokban is, hiszen imádkozni bárhol lehet. De úticélt kitűzni mindig jó, és ha már erre járunk, miért ne nézzük meg, hogyan élnek a muszlimok - Trump-éra ide vagy oda - az USA legliberálisabb államának legnagyobb városában, Jimmy Hendrix, Bill Gates és a Starbucks szülőföldjén. No, és persze az sem baj, ha úgy tudunk lábat mosni, hogy közben nem néznek ránk furcsán.

Hamar kitaláltuk, hogy legkönnyebben a "Downtown Muslim Association" érhető el a Hatodik sugárúton, közvetlenül a Hilton Hotel szomszédságában. Elegáns környék, el is kezdtünk kombinálni azonnal, honnan a támogatás, amivel az amúgy sem olcsó város egyik legdrágább környékén testvéreink meg tudták vetni a lábukat. A megadott címen azonban nem találtunk mecsetet. Vajon hová esik a 1217. szám? Kétszer is körbejártuk a hatalmas háztömböt, ami - szemmel láthatóan keresztény - templomból és a hozzátartozó háromemeletes közösségi épületből állt, utóbbi homlokzatán számos színes molinóval.

A legelsőn Jézus szavai voltak olvashatóak Máté evangéliumából: "Idegen voltam és befogadtatok". Hogy kiket kell befogadni, azt a másik hatalmas felirat pontosította: "Szeresd szomszédodat mentális állapotától és fogyatékosságaitól, bevándorlási státuszától, szexuális orientációjától és nemi identitásától, vagyoni állapotától, vallási csoporthoz vagy rasszhoz tartozásától függetlenül ..." Egy harmadik molinón pedig fontosnak érezte a közösség külön kiemelni, hogy mindez a muszlim szomszédra is vonatkozik. A kompozíciót kiegészítette egy hatalmas "Black Lives Matter" felirat és az LMBTQI-mozgalom szivárványos zászlója. Középen pedig egy jóval ritkábban látható szöveget betűzhettünk ki, aminek értelmezéséhez első körben internet kellett, mert bevallom, a látogatás előtt fogalmam sem volt arról, kik a duwamishok. A molinó - "We humbly stand on Duwamish land" - azt jelezte, hogy ez a keresztény közösség tisztában vannak azzal, kik ennek a földnek az eredeti tulajdonosai, és annak a városnak, ami egyébként az utolsó duwamish törzsfőnökről, Seattle-ről kapta a nevét. 

Ritkán tudatosul bennem, mennyire fárasztó az a nem elfogadás, ami körülvesz minket. Utazás közben pedig ez a fáradtság megsokszorozódik, hiszen bizonytalansággal járnak a váratlan helyzetek, az ismeretlentől való félelem, az állandó kérdés, hogy elfogadnak-e az új helyen vagy nem. Ugyanerről a folytonos stresszről számol be szinte minden kisebbséghez tartozó ember, legyen az vallási, etnikai vagy gender alapon megkülönböztetés elszenvedője. Nem véletlenül ad minden vallás számos segítséget és könnyebbítést az utazóknak.

Ez a rengeteg bátorító felirat viszont elég volt ahhoz, hogy a nagy ismeretlenben be merjünk menni és meg merjük kérdezni, mégis, hol az a mecset, amit már egy fél órája keresünk. Magyarországon egy ilyen kérdést fel sem tennék az utca emberének egy idegen városban, de eddig az USA többi városában sem akarózott ilyesmi. Itt azonban bementünk, és meg is szólítottuk az első szembejövőt.

Ennyire kedvező válaszra viszont nem számítottunk. Mnt kiderült, az imahely itt van az épületben, mégpedig a második emeleten. Fel is mentünk lifttel, és egy üres teremben találtuk magunkat, ahol az egyik szekrény ajtajára valóban fel volt írva: "Downtown Muslim Association". Kiderült, hogy egyéb ingatlan híján már 15 éve itt tartják a környékbeli muszlimok a pénteki imájukat és egyéb alkalmi összejöveteleiket.

Nem először láttam olyat, hogy egy vallásos közösség otthont ad hányattatottabb sorsú vallási kisebbségnek, például itthon a progresszív Szim Salóm zsidó közösség egy ideig Iványi Gábor egyházában imádkozott. A muszlimok befogadásához azonban még nagyobb bátorság kell, és erre itthon nemigen találtam még példát. 

Seattle-ben viszont sok minden lehetséges, ami nálunk nem. Mint kiderült, ez a közösség nem is kifejezetten új, sőt, a liberális hagyományaira büszke városnak az egyik legrégebbi gyülekezetébe tévedtünk. A Plymouth Church 1869-ben alakult meg, mégpedig a Pioneer Square-en, ami ma a város legrégebbi terének számít. Jelenlegi vezetője Rev. Kelle Brown pedig nemcsak lelkész, de tehetséges szoprán is, aki itt éppen egy jótékonysági koncerten énekel. Emellett író, aki az első kiadott gyerekkönyvét lányának, Indigónak dedikálta. Az írást és a művészeteket fontos eszköznek tekinti a lelkészi tevékenységében. Jelenleg pedig éppen doktori disszertációját írja "Szolidaritás és tanítványság" címmel a hajléktalanság legkülönbözőbb útjairól. A társadalmi megkülönböztetések elkötelezett szószólója.

A gyülekezet ma a United Church of Christ nevű egyházhoz tartozik, akik 2016-ban a honlapjukon szólították fel a gyülekezetet arra, hogy ramadán idején fokozottan figyeljenek muszlim szomszédaikra, helyezzenek ki támogató molinókat, látogassák meg a legközelebbi mecsetet és tanuljanak az iszlámról. A 2018-as trumpi "muszlim tilalom" életbe lépésekor pedig a muszlimokkal együtt vonultak ki az utcára, hogy tiltakozzanak. 

Így esett, hogy utazókként megettük a szendvicsünket, megpihentünk, ráadásul még nyugodtan tudtuk a rituális mosdást is elvégezni, mert a gyülekezetben a szokásos férfi és női wc-k mellett számos családbarát és gendersemleges wc-t is elhelyeztek. Hogy a muszlimoknak pedig ezért miért jön jól, az legyen a következő fejezet tárgya....

Templom Seattle-ben: muszlimok, indiánok és melegek számára is nyitva Tovább
Karácsonyi dizájncenter Kairóban

Karácsonyi dizájncenter Kairóban

Fábry Sándor különkiadást szentelne neki, ha látná, hogyan néz ki Kairó belvárosában a karácsony. A dizájncentert megszégyenítő karácsonyi giccshalmaz a kirakatokban: felfújható fenyőfa, piros sapkás nagymellű próbababák, szilveszteri maszknak használt télapó-fejek helyenként már keveredve a Valentin-napi dekorációval. Mert, úgy-e, az is mindjárt itt van...

Karácsonyi dizájncenter Kairóban Tovább
Rasszista ENSZ-graffitik a népirtás idejéből

Rasszista ENSZ-graffitik a népirtás idejéből

A Srebrenica-kiállítás legmegdöbbentőbb kiállított tárgyai azok a fotók, amik a rendfenntartó holland ENSZ-katonák helyszínen hagyott graffitijeiről készültek.

A Szarajevó óvárosában nyílt Galerija11/07/95 annak a napnak állít emléket, amikor szerb katonai erők több mint 8000 bosnyák muszlim civil férfit és fiút gyilkoltak meg Srebrenica falujában. 

Srebrenica egy kicsi kelet-boszniai falu az ENSZ által kijelölt úgynevezett safe zone része volt, aminek a területén a tragédia előestéjén már mintegy 40000 bosnyák keresett menedéket. Nagy részük a több éve ostrom alatt álló Szarajevóból és környékéről menekültek ide. Az ENSZ-bázisról azonban - ahol az egyre feszültebb helyzet miatt katonai támadástól tartottak - elhajtották őket. Itt a mintegy 400 holland katonából álló DUTCHBAT állomásozott, akik azt a parancsot kapták, hogy ne lőjenek, hacsak őket nem lövik. Mikor Ratko Mladić, a Boszniai Szerb Hadsereg főparancsnoka megszállta a területet, a holland csapatok szó nélkül távoztak hátrahagyva azokat, akiknek a védelmére kirendelték őket, és ezzel gyakorlatilag ellenállás nélkül engedték át a terepet a szabad gyilkolásra. 

Mladić parancsot adott a civil menekülő tömegek bekerítésére, majd a nők és férfiak különválasztására, katonái pedig 1995. július 11-én a fegyvertelen muszlim férfiakat és kisfiúkat tömegsírokba lőtték. Ez volt a 2. világháború óta Európa történetének legvéresebb atrocitása. A sírok és a bűntett helyszínének feltárása mind a mai napig tart. Ezeket a graffitiket pedig az elhagyott katonai bázison találták:

img_20191116_150045_1.jpg

A hátrahagyott rajzok és feliratok ékesen beszélnek arról, valójában milyen érzelmekkel viseltettek a holland katonák azok iránt, akiknek a védelmére kirendelték őket. A múzeumban kiállított néhány kép mellett még számos gyűlölködő, szexista és sok más módon megdöbbentő dokumentumot lehet találni a Vice tudósításában itt, illetve Giacomo Cosua olasz fotóművész "Bongiorno Bosnia" című kiállításának anyagában.

A holland kormány végül 2002-ben ismerte el, hogy "többet is tehetett volna" a vérengzések elkerülése érdekében, és a tanulságokat levonva lemondott. A következő holland kormány azonban kitüntette az akciókban részt vevő veteránokat. A hágai nemzetközi bíróság végül 2017-ben mondta ki a holland békefenntartó katonák bűnrészességét a srebrenicai népirtásban.

img_20191116_150045.jpg

Rasszista ENSZ-graffitik a népirtás idejéből Tovább
Madáretető sírkövek

Madáretető sírkövek

Szarajevóban a sírok szabadon állnak a házak között és a mecsetek körül. De vajon miért van az egyiknek ilyen különös, homorú vájata a tetején?

Sok sírkő még az ottomán időszakból származik, név sincsen rajtuk, nem lehet tudni, kik nyugszanak alatta. Más sírok pedig újak - az ostrom idején, 1992-95 között pedig egész hegyoldalak teltek meg a jellegzetes bosnyák fejfa alakú kövekkel. Ez a kő nagyon réginek tűnik, valószínűleg a 16-17. századból származik. Az elhunyt végakarata szerint olyan formájú sírkövet kapott, aminek a mélyedése összegyűjti az esővizet a szomjas madarak számára.

img-20191204-wa0029.jpg

Idegenvezetőnk, Amir magyarázata szerint a muszlim hívő halála után is tud szadakát (adományt) adni. Ha valakinek ilyen sírköve van, akkor még a sírban is gyűjtögeti a jótettekért járó jutalmat, ami jól jöhet neki az utolsó ítéletkor. A szadaka azonban elsősorban anyagi természetű, pénz- vagy ételadományt jelent, a bosnyákok a jócselekedetet - mint ez is - inkább szevapnak nevezik.

Madáretető sírkövek Tovább
A Hét Testvér Mecset és a Szent Antal Templom

A Hét Testvér Mecset és a Szent Antal Templom

 

A Szarajevóba egyre nagyobb számban érkező közel-keleti turisták igencsak elcsodálkoznak, hogy errefelé a mecseteket nem mindig homok borítja, de néha hó is. Ennél már csak az lehet sokak számára érdekesebb, hogy a városban mindenütt egymás közvetlen közelségében állnak a minaretek, illetve a templomok és a zsinagógák tornyai.

img-20191203-wa0000.jpg

Fotó: Amir Telibecsirovics

Ez a fotó a csodálatos Hét Testvér Mecsetet (bosnyákul Seddam Brace Dzami) minaretjét mutatja a hó alatt, háttérben a Padovai Szent Antal templom tornyával. 

De ki volt a hét testvér? Nem vérségi kötelékről van szó. A mecset közvetlen közelében hét muszlim, egyesek szerint hét szúfi dervis testvér sírját fedezhetjük fel, akik nem egy időben hunytak el. A legenda szerint olyan bűnökért végeztek ki őket valamikor a 17. században, amiket el sem követtek. Ráadásul nem is egy időben. Hogy mik voltak pontosan ezek a bűnök, arról többféle legenda kering. Az egyik szerint kettejüket pénzlopással vádolták ártatlanul, négy kapitányt pedig azért végeztek ki 1697-ben, mert nem jelezték időben Savoyai Jenő hadseregének érkezését.

Maga a mecset egyébként 1538-ban épült és hivatalosan Cakadzi hadzsi Szulejmán nevét viseli. Magát a síremléket pedig (türbét) Szulejmán Szkopljak pasa építtette 1805-ben a már ott lévő sírok köré - egy, a mecsethez kapcsolódó hét ablaknyílással rendelkező épületet, amiben a sír őrzőjének is jutott egy kis szoba. A sírokat felkeresni, és az ablakokon adományokat (szadakát), elsősorban pénzérméket  bedobálni helyi szokás.

Egy másik szarajevói hiedelem, hogy ima után a mecsetet elhagyva érdemes odafigyelni, mit beszélnek körülöttünk az emberek. Az első elkapott szavak a megoldást jelenthetik a problémánkra, amivel kapcsolatban fohászkodtunk. Az pedig már végképp babonaszámba megy, de sokan ügyelnek rá, hogy másik úton térjenek haza a mecsetből, ne onnan, ahonnan érkeztek.

20150626132757.jpg

 Fotó: az ismeretlen turista

A mecset mellett közvetlenül pedig Szarajevó legrégebbi jelenleg is álló katolikus templomának, a Szent Antal templomnak a tornyát láthatjuk. A jelenlegi épületet az a Josip Vancas tervezte, akit a blog olvasói már ismerhetnek. Itt korábban két imahely is állt. Az épület elődjét 1853-ban húzták fel, akkor a helyi katolikusoknak már másfél évszázada nem volt saját temploma a városban. Az utolsót, a Szűz Mária templomot 1697-ben felégette Savoyai Jenő herceg, mikor elfoglalta Szarajevót.

saint_anthony_of_padua_s_church_in_sarajevo.jpg

Fotó: Wikipédia

Az első Szent Antal templom aztán egy hatalmas tűzvészben leégett 1879-ben, és az utódját - mivel a közösség igencsak szegény volt - fából és vályogtéglából, kis méretben tudták csak újraépíteni. Végül is 1912-ben, a Monarchia fénykorában tettek akkora befolyásra szert a kisebbségben itt élő katolikusok, hogy ezt a szerény épületet lebontsák, és a város első számú építésze tervezze meg számukra a jelenlegi gyönyörű imahelyet neogótikus stílusban.

A Hét Testvér Mecset és a Szent Antal Templom Tovább
Forradalmi afterparty

Forradalmi afterparty

Családom és közeli ismerőseim heves tiltakozása ellenére a múlt hétvégén megvalósítottam régen dédelgetett álmom, és elutaztam a Közel-Kelet puskaporral töltött Svájcába – Libanonba.  

 img_20191129_140733.jpg

Már az országba belépés is érdekesen alakult, mert útitársamat névazonosság okán összekeverték egy Interpol által körözött személlyel, így a kaland majdnem meghiúsult. Végül egyéjszakás idegőrlő várakozás után egy szír és egy marokkói kitoloncolásra váró utazó társaságában reggel utunkra engedtek. Megpróbáltunk a taxissal egyezséget kötni a tarifát illetően, de a kérésünket a taxiórára hivatkozva elhárította. Nos, a taxaméter őrülten pörgött, mi pedig kétségbeesve konstatáltuk, hogy a sofőr majd úgy vág át, ahogy sok arab helyen szokás. Természetesen bevált a sötét jóslat, a sok-számjegyű libanoni font a driver szerint igen sok dollárt kóstált.  
 

img_20191129_115008.jpg

Később már persze kiokosodtunk az árfolyamot illetően és a kisboltban egész jól sikerült pénzt cserélnünk. Azt azért furcsa volt megtapasztalni, hogy ez az ország még nálunk is rosszabb fizetőeszközzel rendelkezik, hiszen egy forintért öt fontot kell számolni.

Mivel a reptér fogdájában elvesztegettük az alvásra szánt időt, kicsit kótyagosan, de annál nagyobb lelkesedéssel elindultunk Bejrút felfedezésére. A Hamra negyed kávézókkal, butikokkal, éttermekkel övezett három és fél kilométeres főutcáján a belváros felé haladva végigsétáltunk a történelmen. Az 1948-as arab-izraeli háború, az 1975-ben kirobbant 15 éven át tartó polgárháború, a kétezres évek merényleteinek tanúként szolgáló nyomai az egykor szebb napokat látott, romjaikban is gyönyörű lakóépületek. A mementóként meghagyott házak golyónyomai, a beszakadt háztetőkön kisarjadó növények valahol egy új élet reményét is kifejezik.


img_20191129_165139.jpg

Mert a remény nem veszett el a bombázások fülsiketítő zajában, a rengeteg kifolyt vérből a romokon is új élet kelt. A háború törmelékéből feltöltött partszakaszon Dubajra hajazó marina épült. A luxusszállodák vendégei akár pezsgőspohárral a kezükben is szemlélhetik a Földközi-tenger öblében ringatózó jacht-rengeteget. A hajók tulajdonosai dúsgazdag libanoni állampolgárok mellett elsősorban az öböl-menti országok mágnásai, és az egykori gyarmattartó franciák leszármazottai. Bejrút kedvelt úticél a szigorúbb vallási előírásokkal rendelkező közel-keleti országok aranyifjai számára. Itt hódolhatnak otthon kordába zárt szenvedélyeiknek, fogyaszthatnak alkoholt, bulizhatnak a kihívó ruhában magukat kellető, egyébként feltűnően csinos lányokkal. Jelenlétüket a számtalan dubai és egyéb öböl-menti rendszámmal megjelölt luxusterepjáró ottléte sejteti.

img_20191129_155749.jpg

 

 A helyi fiatalok az utóbbi hónapokban inkább egy igen sajátos formáját választották a gőz kiengedésének. Az október közepén kirobbant tüntetéssorozat az erősen eladósodott országban politikai változásokat, a kormány leváltását tűzte ki célul. Ennek érdekében emberek tömegei, fiatalok, idősek, gyerekek vonulnak estéről-estére Bejrút különböző tereire, hogy tiltakozásukkal hangot adjanak követeléseiknek. Az első napokban útlezárásokkal, autógumi-égetésekkel, kirakatbetörésekkel tarkított forrongás mára szinte utcabállá szelídült. A tüntetők kisebb csoportokba verődve az útjukat biztosító rendőri kíséret mellett vonulnak a demonstráció fő helyszínére, a Mártírok terére. Itt a mobilszínpadokon dj-k diktálják a tempót, az ő vezényletükkel skandálja a nép a jelszavakat, a himnuszt vagy valamelyik aktuális libanoni pop slágert. Az árusok gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez, a zavargások kezdődátumával feliratozott pólók, Libanon vagy a forradalom jelképeivel díszített karkötők, kitűzők tömkelegét, mindenféle méretű zászlót, forradalmi hűtőmágnest szinte kétméterenként lehet kapni.  

 

img_20191129_145854.jpg

 

Természetesen mi is beszereztünk egy kollekcióra való szuvenírt és felvéve a ritmust, átvéve a szabadság mámorító hangulatát vidáman lengettük zászlóinkat a fegyveres katonáktól, ugrásra kész tévéstáboktól övezett tömegben.A forradalom helyszíne több módon is jelképes, hiszen a teret az isztambuli Kék Mecset mintájára épült Mohammad Al-Amin Mecset és közvetlen mellette, a Parlamenthez vezető úton a maronita Szent György katedrális vigyázza. A tüntetők igyekeznek hangsúlyozni a vallások közötti békés egyetértést, amelyben a cél érdekében félreteszik a több száz éves múltban gyökerező ellentéteket a maronita keresztények, a sííták és a szunniták között. „Libanon_Kelj fel” hastaggal ellátott logójukon a félhold és a kereszt között vöröslő szív hirdeti az egyetértést. Egyébként ezt az egységet a kormány is igyekszik bátorítani. A politikai elitben maronita keresztény államelnök, szunnita miniszterelnök és sííta parlamenti elnök vigyázza a kényes egyensúlyt.  ​

 

img_20191204_152223.jpg

 

 Az akár tízezres tömegben összegyűlő forradalmárokat pedig komoly létszámban katonák és rendőrök vigyázzák, akik őrködnek a virágokkal felékesített pártok sátraira, a forradalmi eufóriában bulizó tömegre, a különböző politikai vezetők óriásplakátjaira, ugyanakkor szemet hunynak a szobrok talapzatát, az épületek falát firkákkal festő fiatalok felett. Még a más időkben skandalumnak számító fényképfelvételek készítése sem hozta ki a sodrából a rendfenntartó erőket. Készítettünk is fotókat bőven, hiszen 2019 őszén Bejrútban részesei voltunk az élő történelemnek.  

 img_20191129_152735.jpg

Az útikalandok sora a fővárosban nem merült ki, mert meglátogattuk a Közel-Kelet legnagyobb keresztény zarándokhelyét Harissát, csónakáztunk Jeita cseppkőbarlangjában, felfedeztük a világ legrégebben lakott települését Byblost, megcsodáltuk Baalback és Anjar lenyűgöző romjait, bejártuk Ksara borospincéit és vásároltunk pólót a Hezbollahtól. Na de ez már egy másik történet...  

 

Forradalmi afterparty Tovább
Mégis, hol a nők helye 2.

Mégis, hol a nők helye 2.

2019. március 15-én a 28 éves ausztráliai Brenton Tarrant két mecsetet támadott meg az új-zélandi Christchurchben gépfegyverrel. A homlokára rögzített kamerával élőben közvetítette, hogyan gyilkol meg 51 embert és sebesít meg másik 49-et. A merénylet világszerte megrázta a muszlim közösségeket, a tragédiáról  részletesen beszámolt a sajtó, az áldozatok névsora és portréi pedig sokáig keringtek az interneten.

Így többek között azt is megtudhattuk, hogy az 51 halálos áldozat között összesen csupán négy nő volt, és ennek egyszerűen az volt az oka, hogy a merénylő nem találta meg a mecsetek női szobáinak bejáratát. A képen az egyik helyszín, az Al-Noor Mosque férfiak által használt főbejárata látható. Ahhoz viszont, hogy a női rész kapujához jussunk, meg kell kerülni az egész épületet:

800.jpeg

Új-Zélandot a Föld egyik legbiztonságosabb országaként tartják számon rendkívül alacsony gyilkossági rátával. A helyi építkezési szokások alakulásában szemmel láthatóan nem az épületet használók fizikai védelme az elsődleges. A közteret férfiak és nők egyaránt az európai normákhoz hasonlóan használják, a nők részt vesznek a munkaerőpiacon és a közéletben egyaránt. Ha itt adott kisebbség olyan épületet működtet, ahol a nők csak a mellékbejáraratot használhatják, azt a többségi társadalom nem is tudja másként dekódolni, mint a nők elnyomásának és kirekesztésének jeleként. 

 A megtámadott mecseteket valószínűsíthetően olyanok építették, akik messzi földrészekről érkeztek, és idegen társadalmak építészeti hagyományait hozták magukkal. Lehet, hogy ahonnan érkeztek, ott a közbiztonság hiánya még ma is indokolja, hogy egy épület női részét, ahol gyerekek is vannak, elrejtve tartsák a férfiak. A szokásaikat pedig természetesen viszik magukkal, és olyan helyeken is vallási előírásként élik meg, ahol annak betartása nem indokolt.

Új-Zélandon elenyészően ritkák a terrortámadások. (Utoljára 1997-ben rázta meg a közvéleményt a hat halálos áldozatot követelő Raurimu merénylet). A christchurchi tragédia drámaian megmutatta a helyieknek, amit soha nem tapasztaltak - mennyire jól jöhet, ha egy épület alkalmas a védelemre. Egyetlen elszigetelt eset azonban nem fogja átformálni a társadalmat és a köztér használatát. Nem fog megváltozni az emberek érzete a közbiztonsággal kapcsolatban, és nem kezdik kétségbe vonni a nők közéletben való részvételének fontosságát. Azok a vallási hagyományok, amik a nőket elkülönítik a közösség terétől, ebben a társadalomban továbbra is idegenek maradnak. És habár adott esetben életmentő volt, de sokak számára továbbra sem megszokható, hogy a nőknek keresgélniük kell az eldugott oldalbejáratot, amin keresztül olyan kis térbe jutnak, aminek semmilyen összeköttetése nincsen a fő mecsetrésszel. 

Pedig Európában is csupán mintegy kétszáz éves múltra tekint vissza a közterek kultúrájának átalakulása, és ezzel összefüggésben a női és férfi terek összekeveredése. Középkori épületek esetében nem ritka, hogy a női szoba a közös térrel összeköttetésben nem álló, intim területként funkcionál.

Elég, ha rövid kirándulást teszünk Visegrádra, és megkeressük a magyar Anjou-uralkodók és Mátyás király idején épült reneszánsz palotát. A főkapun belépve és a királyi kápolna mellett elhaladva jutunk az épület főbejáratához, ami a királyi lakosztályakhoz vezet (kék nyíl). Utóbbiak ablakai mind a főhomlokzat előtt folyó Dunára néznek. Ezzel szemben a királyné lakosztályának bejárata oldalról, a kertből nyílik (piros nyíl), és ugyanide néznek az ablakok is.

inkedc0862lap1712_li.jpg

Ez a térfelosztás azonban az elmúlt kétszáz évben kikopott az európai kultúrából. Annyira, hogy szinte nincs is intézményünk, ahol lehetőség lenne a nemek szerinti elkülönülésre. A mifelénk egzotikusnak számító mecsetekbe vendégként ellátogató férfiak és nők számára kifejezetten szokatlan élménynek számít megtapasztalni, milyen érzetekkel és élményekkel jár, ha csak a saját nemük társaságában töltik az időt. Az, hogy ez szükséges-e és ha igen, miért, összetett kérdés. A biztonság és a "gyengébb nem" védelme csak egy - Európában valószínűleg elenyésző fontosságú - szempont a sok közül.

Egyelőre ritka az olyan európai mecset, ami teljesen az európai kultúra terméke lenne, bár az iszlám a kontinens második legnépesebb vallása. Így folyamatos a kísérletezés: milyen mecseteket építsünk ma Európában? Mi az, ami a hozzánk érkező iszlámból vallási előírás és mi az, ami egy másik társadalom kulturális értelmezése? Utóbbit hogyan fogjuk európai mértékre szabni? És mennyire szükséges alkalmazkodni, ha adott esetben ez az eltérő kultúra életmentő lehet, mint a christchurchi merénylet esetében? Vagy ez az elszigetelt eset nem meghatározó, és mégiscsak van esély a teljes társadalmi elfogadottságra akkor is, ha egy közösség a többségitől eltérő alapértékeket is megfogalmaz magának?

Mégis, hol a nők helye 2. Tovább
Azizah Al-Hibri - jogászprofesszor az emberi jogokért

Azizah Al-Hibri - jogászprofesszor az emberi jogokért

al-hibri.jpg

Nagyapja az a Sheik Toufik El Hibri volt, aki az arab világban először kezdeményezett cserkészmozgalmat. A bejrúti Amerikai Egyetemen végzett alapképzést, majd a Pennsylvaniai Egyetemen védte meg doktori disszertációját filozófiából, később 1985-ben egy másikat jogtudományból. Sokáig a Wall Streeten dolgozott vállalati ügyvédként, mielőtt érdeklődése az emberi jogok és az iszlám jogalkotás felé fordult volna.
1992-ben ő lett az Egyesült Államok első női muszlim jogászprofesszora, jelenleg pedig a richmondi egyetem érdemes professzora. Fő kutatási területe: iszlám és demokrácia, a muszlim nők jogai, emberi jogok az iszlámban. Folyamatosan publikál női kérdésekről, illetve a demokrácia és a jog kérdéseiről az iszlám szemszögéből. Írásai számos rangos szakmai folyóiratban illetve könyvben helyet kaptak.
A "Hipathya: a femnista filozófia magazinja" újság alapító szerkesztője.
Tanácsadóként dolgozott a PBS "Mohamed: a próféta hagyatéka" (2002) dokumentumfilm forgatása alatt.
A "KARAMAH: muszlim ügyvédnők az emberi jogokért" szervezet alapítója és elnöke. A szervezet mint muszlim vezetők és jogászok hálózata világszerte segíti a muszlim nők jogainak védelmét innovatív oktatási programokkal, ösztöndíjakkal és eredeti kutatásokkal. Ezzel tudást és eszközt ad a muszlim nők kezébe, hogy reformokat kezdeményezhessenek a saját közösségükön belül.
Al-Hibri több szervezet tanácsadó testületének tagja. Számos rangos díjat és kitüntetést kapott egyetemektől, civil és iszlám szervezetektől, többek között Fulbright professzori ösztöndíjat is.
Számos intézmény - köztük az amerikai külügyminisztérium, az ENSZ, különböző egyetemek és iszlám központok - felkérésére osztotta meg a gondolatat előadások formájában Európában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában, Délkelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban. 2011-ben Barack Obama amerikai elnök az amerikai nemzetközi vallásszabadság bizottsága tagjainak sorába választotta be két éves terminusra.
Azizah Al-Hibri - jogászprofesszor az emberi jogokért Tovább
Magyar építette fel Szarajevót?

Magyar építette fel Szarajevót?

Vagy nem? A magyar családnevű Josip Vancaš Sopronban született 1859-ben. Horvát származású családjával azonban hamar visszaköltözött Zágrábba, mikor apja ott kapott postai tisztviselőként állást, így oda járt középiskolába, és feltehetően anyanyelvén, horvátul tanult. Élete nagy részét aztán Boszniában töltötte, de utolsó éveiben megint csak Horvátországban és Szlovéniában alkotott. A szarajevói iskolákban mégis úgy tanítják, hogy magyar volt, valójában pedig olyan világpolgár, aki nemcsak a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia, de a később megszülető Jugoszlávia tagállamaiban is otthon érezte magát.

Vancaš a bécsi akadémián tanult építészetet. Itt Friedrich von Schmidt lett a mestere, a középkori építészet szakértője, aki nagy hatással volt rá eklektikus-historizáló stílusának alakításában.

1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia elfoglalta Bosznia-Hercegovinát, és mikor főépítészt kerestek az új szarajevói katedrális építésére, Schmidt őt ajánlotta Kállay Béni pénzügyminiszternek, aki az annektálás után Bosznia új kormányzója lett.

Így került Vancaš Szarajevóba 1884-ben, és egészen 1921-ig itt él. Ezalatt nemcsak fő építészeti tekintéllyé vált, de bekerült az új boszniai parlamentbe és polgármesterré is választották. 37 év alatt összesen 102 lakóházat, 70 templomot, 12 iskolát, 10 banképületet, 10 önkormányzati épületet, 6 hotelt és vendéglőt épített, valamint újratervezett egy sor meglévő épületet is. A technikai vívmányok korában jelentős újításokat is bevezetett a villanyvilágítástól kezdve a korszerű fűtési rendszereken keresztül. Neve nálunk teljesen ismeretlen, Szarajevóban sétálva azonban felfedezhetjük, hogy utcát is elneveztek róla.

img_20191116_113356_2.jpg

Hosszú alkotói karrierje alatt Vancaš folyamatosan lépést tartott a legújabb bécsi építészeti trendekkel. Megvalósult tervein azonban nemcsak mechanikusan utánozta a Monarchia fővárosának stílusát, hanem sikeresen alkalmazta azokat boszniai viszonyokra. Terveit a historizáló és eklektikus stílus dominálta, de azt sikeresen vegyítette a bécsi szecesszió legújabb elemeivel, valamint romantikus és keleties motívumokkal. Teljesen egyedi és autentikus boszniai stílust alakított ki, amit akár a skandináv nemzeti romantika stílusához is lehet hasonlítani.

A nevével fémjelzett úgynevezett bosnyák stílust átvette a szlovén Rudolf Tönnies, a cseh Josip Pospošil és az osztrák Ernst Lichtblau. Valamennyien a bécsi akadémián tanultak Otto Wagnerrel és Karl von Hasenauerrel együtt.

Vancaš meghatározta Szarajevó modern arculatát. Mikor arra jártam, kollégám, Amir, a helyi sétavezető mesélt részletesen az épületekről. Lapozzátok végig a képgalériát...:

 

 

Magyar építette fel Szarajevót? Tovább
Mégis, hol a nők helye 1.

Mégis, hol a nők helye 1.

Bár a lényeges elemek ugyanazok, a bosnyák mecset felosztása és szerkezete sokban eltér az arab mecsetekétől.

Az arab nők a legtöbb helyen megszokták, hogy az ő részük külön bejárattal rendelkező kis szoba, ahonnan általában sem látni, sem hallani nem lehet, mi történik a központi részen. A tényleges mecset valójában csak a férfiaké. Ott van a szószék (minbár), ahonnan a pénteki beszédet mondják, és az imafülke (mithráb) is, ami előtt az imádságot vezetik. Arab országokban ez a tér a nők számára láthatatlan, elérhetetlen. És sok helyen ez a szokás honosodik meg nálunk is az olyan mecsetekben, amiknek a vezetősége nem veszi figyelembe az eltérő európai társadalmi normákat.

A modern technikának köszönhetően ma már sok helyen kihangosítók és néha vetítések biztosítják, hogy a nők ne maradjanak teljes bizonytalanságban, ha a közösségi imát követni akarják. Ennek ellenére ritkán szoktam azzal az érzéssel távozni egy arab mecsetből, hogy ténylegesen része voltam az ummának. (Ennek nem feltétlenül nemi diszkrimináció az oka, mielőtt valaki ujjal kezdeni mutogatni. Hogy szerintem mi, azt megírom a következő posztban.)

Boszniában viszont egészen mást tapasztaltam, nemcsak kellemes meglepetés volt mecsetekben imádkozni, de kifejezetten felszabadító érzés is. Szarajevóban mindenütt csak alacsony fakorlát választja el a férfi és női részt egymástól. A női részből ugyanúgy lehet látni és átérezni a teljes szakrális teret, mint a férfiak részéről, ami ténylegesen azt az érzetet adja, hogy nők és férfiak egy közösséget alkotnak. 

img_20191116_140736.jpg

A nők teljes természetességgel járnak mecsetbe, nem merül fel, hogy otthon maradni jobb lenne nekik. (Ugyanilyen természetességgel járnak egyébként dolgozni és kávéházakba is.)

A legtöbb mecset előtt van szabadtéri imahely a férfiak és nők számára is. A napi öt ima soron következőjét gyakran gyorsan kell végezni munka után, bevásárlás előtt, úton a gyerekért az oviba. Sokan nem bajlódnak azzal, hogy megkeressék a bejáratot. Nők és férfiak egyaránt jártukban-keltükben megállnak egy mecset előtt, és az udvaron végzik el a soron következő imát a leterített szőnyegeken. Ilyenkor nem zavarja a nőket, hogy esetleg mások láthatják őket. Láttam olyat is, hogy a benti részen ima után egy anyuka meg is szoptatta a csecsemőjét a közös térben.

muslim-prayer-anadolu-640-better_1.jpgPersze rákérdeztem bosnyák barátaimtól, hogy is van ez. Amir, aki körbevezetett Szarajevóban, nem értette a kérdést. Muszlim hívőként és újságíróként pontosan tudta, mi az arab szokás, viszont bosnyákként sosem jutott eszébe, hogy vallásos cselekedet lenne a nőket szeparálni. "Dehát a férfiak úgysem néznek oda" - mondta. És úgy tűnik, ez az elvárás itt a közösségi norma is egyben.

 

Mégis, hol a nők helye 1. Tovább
dr. Ingrid Mattson - az ISNA első női elnöke

dr. Ingrid Mattson - az ISNA első női elnöke

Muszlim vallási vezető, az iszlám tudományok professzora és vallásközi aktivista. Az Észak-Amerikai Iszlám Társaság (ISNA) elnöke volt két terminuson keresztül. Ő lett az első női és az első revert elnök. A New York Times 2010-ben Így beszélt róla: "talán ő a legismertebb amerikai muszlim nő".

im-600x450.jpg

1963-ban született a kanadai Ontarióban, hétgyermekes katolikus családban. A Waterloo egyetemen tanult filozófiát és művészeteket, majd ösztöndíjasként Párizsba került, ahol nyugat-afrikai szunni muszlimokkal ismerkedett meg, és így került először kapcsolatba az iszlámmal. Hazatérve 1987-ben vette fel a vallást.
1999-ben védte meg a PhD-jét a Chicagói Egyetemen keleti nyelvek és kultúra szakterületen. Kutatási területe a keresztény-muszlim kapcsolatok. Majd Connecticutban dolgozott az iszlám tudományok professzoraként. Számos muszlim közösség vezetője volt. Az ISNA alelnökeként majd elnökeként folyamatosan konzultált a mindenkori amerikai kormánnyal elsősorban a szélsőségességről, a muszlimok katonai szolgálatáról és a muszlimok emberi jogainak védelméről. A CIA elnöke Barack Obama elnöksége alatt nyílt előadásban köszönte meg a munkásságát.
Aktivitásának fókuszában a vallásközi párbeszéd áll. Számos keresztény múlttal rendelkező intézményben tanított iszlám tudományokat és muszlim-keresztény kapcsolatokat. Az ISNA elnökeként megalakította a vallásközi kapcsolatok irodáját Washingtonban. Zsidó vallási vezetőkkel is tárgyalt, és többször lépett fel közösen a Dalai Lámával.
Kiáll amellett, hogy a nők nagyobb szerepet kapjanak a közéletben és a vallási vezetésben is. Felemeli a szavát az ellen, hogy kormányok beleszóljanak a nők öltözködésébe akár a fejkendő betiltásával, akár kötelezővé tételével. A "Békés Családok" aktivista csoporttal a muszlim közösségekben elkövetett családi erőszak ellen harcol, különösen az ellen, hogy mindezt a Korán tanításaival magyarázzák.
Különösen sokat emeli fel a szavát az iszlám fundamentalizmus ellen. Szeptember 11-e után az amerikai muszlimok felelősségéről publikált cikkében elítéli az öngyillkos merénylőket, a Talibánt, és mindazokat, akik a Koránnal igazolják a bűntetteiket. Több közszereplést vállalt, ahol arról beszélt, hogy az iszlámmal nem összeegyeztethető az erőszak.
A második kiadást megérő könyvét (The Story of The Qur'an: its history and place in Muslim Life) 2012-ben beválasztották a Building Bridges programba.
dr. Ingrid Mattson - az ISNA első női elnöke Tovább
Téglagyári űrmecset

Téglagyári űrmecset

A Téglagyárnak nevezett lakónegyed ma mintegy 5000 lakónak ad otthont Szarajevóban. A hely egyébként nem túl elegáns nevét a Monarchia idején itt működő rendkívül sikeres téglagyárról kapta. (August Braun üzeme évente több mint 2 millió téglát gyártott a birodalomnak.) De korántsem munkásnegyedről van szó: a háború előtt a jugoszláv hadsereg tisztjei és kegyelt pártfunkcionáriusok laktak ezekben a kockalakásokban, amiket közvetlenül az 1984-es téli olimpia előtt adtak át, és ahol - ahogy ma is - a sokadik emeletre már akkoriban is kábellift vitte fel a párthű elvtársakat. A látvány szokatlan, hiszen mi nem hegyoldalban képzeljük el a lakótelepet, legyen az bármennyire is elit, de hát Szarajevóban csak hegyoldal van... Mindenesetre ez ma a város egyik legelőkelőbb negyede, ahol azóta különféle színes muráliákkal próbálják élhetőbbé tenni a monoton betonfalak látványát.

img_20191116_122816_2.jpg

Van itt bank, piac és nemcsak általános, de középiskola is. Ráadásul egyetemistákkal is mindig tele az utca, hiszen többek között mérnöki, fogorvosi és orvosi képzés is folyik a közelben. Üzletek, kormányzati épületek és nagykövetségek egymás után, egyszóval, a Téglagyár Negyedben élni menő dolognak számít. 

Csak éppen mecset nem volt sokáig, sőt, semmilyen vallási épület sem leszámítva a közeli temető kis keresztény kápolnáját. Az itt élő bosnyákok nemcsak muszlimok, de számos katolikus és ortodox keresztény is található közöttük. A munkahelyek, oktatási intézmények és üzletek pedig még több potenciális hívőt vonzanak ide. Mecsetet azonban nem építettek Tito idejében, az ostromnak kellett elkövetkeznie, hogy a lakóközösség saját kezébe vegye a kérdést.

img_20191116_123220.jpg

Igen, a kilencvenes években kezdődött az ex-jugoszláv országokban is a vallási feléledés, bár ők ezt az időszakot nem úgy jelölik, ahogy mi: "a rendszerváltás után". Számukra ez már mindig is a "háború utáni" időszak lesz. Szarajevó embertelenül hosszú, négyéves ostroma alatt gyűlt össze a helyi vallásos gyülekezet, hogy egy üzlethelyiségben1994 februárjában megkezdjék a mecsethez tartozó közösség megalapítását.

Egymást követték a hétköznapi és ünnepi imák, a ramadán estéi és a Korán-órák - a közösség hamar kinőtte az átmeneti helyet. Végül 2003-ban adták be hivatalosan kérelmüket az önkormányzathoz, és hamarosan meg is kezdődött az űrállomásra emlékeztető futurisztikus mecset építése.

img_20191116_122543.jpg

Az épület alapkövét végül 2008. március 28-án helyezték el. A Téglagyári Mecset semmilyen formában nem hasonlít az óváros történelmi szakrális helyeire, és nem találjuk meg benne az oszmán korra jellemző ornamentikát és kalligráfiát. Ha valamire emlékeztet, az az egykori kommunista rendszer lakótelepeinek falansztere némi 21. századi sci-fi hangulattal kiegészítve. Még a minaret tetején lévő félhold és csillag is mintha az egykori sarlót és kalapácsot idézné...

img_20191116_114726_2.jpg

A hívők azonban ugyanúgy használják az épületet, ahogy öt kontinensen mindenütt, mutatva, hogy nem feltétlenül a keleti kultúrához tartozik ez a vallás. Egy posztkommunista kelet-európai országban is tud a közösség saját hagyományai szerint tervezni mecsetet - akár henger alakút is. Ahol az sima szőnyegen egyszerű vonalak jelölik a mekkai irányt és a minbár nem más mint egy alacsony pulpitus szögletes fémkorláttal. A sima fehér falakat pedig csak kör alakú perforációk struktúrája bontja meg és egy óra, ami római számokkal mutatja az időt.

img_20191116_120229.jpg

 

Téglagyári űrmecset Tovább
Korán-kéziratok 1.

Korán-kéziratok 1.

2012-ben nyílt meg Gázi Huszrev bég vakufjának múzeuma. A múzeumban négy Korán-kézirat van kiállítva, köztük ez a gyönyörű 1784-ből származó kötet, a bulgáriai Plovdilból származó Muhamed Filibevi munkája.

Hogy mi az a vakuf, arról ebben a posztban esett szó. A múzeumról pedig írok később, nemcsak a gyűjteményről, de magáról az épületről is, ami nem más, mint a bég által 1537-ben alapított Kursumli medresze.

Korán-kéziratok 1. Tovább
Melyik a legiszlámabb ország?

Melyik a legiszlámabb ország?

Nem feltétlenül az az ország él leginkább az iszlám szerint, aminek sok muszlim polgára van, sőt....

world_muslim_population_map.png

2018-ban Új-Zéland végzett az első helyen, legalábbis abban a felmérésben, amit hosszú évek óta Hossein Askari és csapata vezet az Egyesület Államok-beli George Washington egyetemen. A politológusokból és közgazdászokból álló kutatócsapat több mint egy évtizede követi és pontozza a világ országainak gazdasági állapotát, jogrendszerét, politikai berendezkedését és nemzetközi kapcsolatait aszerint, hogy mennyire valósítják meg az iszlám alapelvei. Az értékelést végeredményét pedig - azaz a választ arra a kérdésre, melyik a "legiszlámabb" ország -, minden évben közzéteszik.

hossein_askari_speaker_1.jpg

Ez az az Islamocity Indices program, amit Hossein Askari  indította útjára 2007-ben. Askari, a George Washington egyetem iráni születésű professzora. Egyetemi karrierje mellett a szaúdi gazdasági minisztérium különleges tanácsadójaként is dolgozott, illetve tagja volt a Nemzetközi Valutaalap igazgatótanácsának. 1990-91-ben Irán és Szaúd-Arábia diplomáciai kapcsolatainak helyreállítása érdekében mediált. 1992-ben pedig a kuwaiti emír kérte fel, hogy közbenjárjon Irán és az országa között.

Maga az Islamocity Indices célja, hogy az úgynevezett muszlim országok békés reformját segítse hatékony intézmények felállításával. A program mögött álló alapítvány népszerűsítő videókban ismerteti a program célját, és  azt, hogy miért valósítják meg ezeket a célokat könnyebben a nyugati országok. A projektet kiadványok és előadások sorozata kíséri, valamint két megjelent kötet is (Islamocity Indices: the Seed for changes, 2015) és (Reformation and Development in the Muslim World: Islamicity Indices as Benchmark, 2017).

A kutatás lényegében azt számszerűsíti, hogy egyes közösségek hogyan valósítják meg az iszlám értékeit a környezetükben gyakran függetlenül attól, hogy ezek a közösségek muszlim többségűek-e vagy nem. Askari érvelése szerint az iszlám alapvető tanításait már közvetlenül Mohamed próféta halála után eltérítették és kisajátították politikusok és uralkodók a saját céljaikra, akik a hatalomhoz lojális vallástudósokat juttattak tanító poziícióba. A jelen korban pedig ezek az úgynevezett muszlim uralkodók egyben gyakran külföldi hatalmak játékszerévé is válnak. Ezért a muszlimok gyakran eltorzítva ismerik meg a vallást, mechanikusan alkalmazzák a tanításokat és az öt pillért. Gyakran anélkül élik meg az iszlámot, hogy valóban megértenék a tanítások lényegét.

Az Islamocity Indices eredményei szerint olyan országok mint Új-Zéland, Írország vagy a skandináv országok jobban képviselik az iszlám alapvető értékeit mint sok muszlim többségű ország. Általában elmondható, hogy az európai országok jobb helyezést érnek el a skálán, sőt, a legjobb helyezést elérő Egyesült Arab Emírségek is csupán a 45. helyet érte el tavaly. Őket követi Albánia, Malájzia és Qatar a 46-48. helyen.

Melyik a legiszlámabb ország? Tovább
Portré: Mouhanad Khorchide

Portré: Mouhanad Khorchide

topmeldung-uni-muenster-peter-grewer.jpg

Ausztriai szociológus és iszlám vallástudós. Palesztin szülők gyermekeként Szaúd-Arábiában nőtt fel, és a szülei innen vándoroltak Ausztriába, amikor 18 éves volt. Hamar állampolgárságot kapott, Bécsben szociológiát tanult, Bejrútban iszlám tudományt. Majd a bécsi egyetemen kezdett tanítani, és ezzel párhuzamos egy mecset imámja is lett ugyanitt. 2010-ben nevezték ki a münsteri egyetem professzorává az Iszlám Tudományok Központjában.
Tanításainak központi alapelve szerint az iszlám alapja a könyörületesség, és nem a vak engedelmesség vagy a hagyományok követése, még kevésbé az erőszak. Megközelítésében a valódi iszlám nem áll ellentmondásban az európai humanizmus értékeivel.
"Az iszlám könyörületesség" című könyve arabul és németül jelent meg, de e-book formájában angolul is elérhető. Isten viszonyát az emberekhez alapvetően szerető viszonyként állítja be, amivel sokkolta azokat a hívőket, akik számára ennek a viszonynak az alapja az istenfélelem.
Véleménye szerint a Koránt 7. századi szövegként kell értelmezni, és nem lehet az erkölcsi tanításait mechanikusan ráhúzni a 21. századi viszonyokra. A Koránhoz és a hadíszokhoz a történelmi-kritikai tudomány módszereivel lehet közelíteni. Mindez az iszlám jobb megértését segíti, és nem kompromittálja az eredeti üzenetet.
Ez a megközelítése a nemzetközi figyelem középpontjába állította. Írt róla a New York Times, és muszlim országokból számos delegáció utazott Münsterbe, hogy teológiai értelmezéséből okuljanak. "Nem neked van szükséged ránk, hanem nekünk rád. Mert új kérdéseket teszel fel, és új válaszokat találsz rá" - mondták kairói vallástudósok a látogatás alkalmával. Felkereste őt a német kancellár is, valamint 2016-ban Münsterben Ahmed Al-Thayeb, az egyiptomi al-Azhar egyetem imámja - akit sokan a szunni muszlimok első számú tekintélyeként tartanak számon -, hogy konzultáljon vele.
A nagy németországi muszlim közösségek elutasítják a tanításait, illetve sokszor konfliktusba kerülnek vele. Mivel fundamentalista közösségektől halálfenyegetést is kapott, rendőri védelem alatt áll.
Korchide a liberális muszlimok és nem muszlimok németországi Muszlim Fórumának egyik alapítója.
Portré: Mouhanad Khorchide Tovább
Gázi Huszrev bég ajándéka

Gázi Huszrev bég ajándéka

 

Ha Szarajevóban jártok, mindenképpen látogassatok el abba a hatalmas és összetett épületegyüttesbe, amit Gázi Huszrev bég hagyott a városra! A 16. századi mecset, az iskola, a karavánszeráj, a bazársor és még sok más csodálatos létesítmény egy olyan korszakba visz minket vissza, aminek Magyarországon szinte alig maradt fent tárgyi emléke.

Kattintsatok a galériára, hogy lássátok, mi mindent épített a bég Szarajevóban:

 

Gázi Huszrev bég Görögországban, mégpedig Serezben született, aminek kormányzója bosnyák származású édesapja volt. Édesanyja pedig nem más mint 2. Beyazid szultán lánya. Kisebb megszakításokkal húsz éven át volt Bosznia tartományának kormányzója és egyben I. Szulejmán szultán egyik fő bizalmi embere. Nevét ott azzal tette halhatatlanná, hogy Szarajevó városát korábban sosem látott mértékben virágoztatta fel.

A bég nálunk közel sem annyira ismert, mint Boszniában, de ha tudnánk, ki ő, valószínűleg nem lenne népszerű. Knin, Skradin és Ostrovica erődjeinek meghódítása után számos sikeres hódító hadjáratot vezetett a régióban, és kulcsszerepet játszott a mohácsi csata kimenetelében is. Az akkori katonai stratégia szerint gyalogsága látszatból visszavonulást hajtott végre, ő pedig törökökből, bosnyákokból és krími tatárokból álló könnyűlovasságával bekerítette és legyőzte a keresztény seregeket.

Boszniában azonban egészen másról ismerik a nevét, hiszen az általa alapított vakuf mind a mai napig működik, is turisták tízezreit vonzza a bosnyák fővárosba. Hogy mi az a vakuf, azt tegnap itt megbeszéltük... nézzétek meg!

A béget végül Mornóban gyilkolták meg, amikor a keresztény felkelők ellen harcolt. A legenda szerint hatalmas termete miatt nem tudták a holttestét szállítani, és így belső szerveit Hodžina glavica hegyén temették el, testét pedig visszaszállították Szarajevóba, ahol mint a mai napig az általa alapított mecset udvarán nyugszik egy türbében. Valószínűbb azonban, hogy a holttest sikeres mumifikálása érdekében távolították el a gyorsan romló testrészeket, hiszen hasonlóan jártak el a jóval később elhunyt Szulejmán szultán esetében is.

Gázi Huszrev bég ajándéka Tovább
De mi az a vakuf?

De mi az a vakuf?

 800px-sarajevo_begova_mosque_1900.jpg

"Ibn Umar szerint Umar ibn Al-Khattab földet kapott Kajbárban, és megkérdezte a Prófétát, hogy mit tegyen vele. A Próféta azt javasolta, hogy ha neki is úgy tetszik, tegye azt elidegeníthetetlen tulajdonná, és a belőle származó hasznot fordítsa jótékony célra." A történet folytatása szerint Umar a földet alamizsnának ajánlotta azzal a feltétellel, hogy az nem eladható, örökölhető vagy adományozható. A hasznát pedig a szegényeknek, a rokonoknak, a rabszolgáknak, a dzsihád céljaira, illetve az utazóknak és a vendégeknek ajánlotta fel. 

Ezt a szót magyarul még sosem láttam leírva, de tőlünk délre, Boszniában, ahol ma is több vakuf működik aktívan, a fonetikus írásmód honosodott meg. Maga az arab szó waqf وَقْف‎; [ˈwɑqf]) elidegeníthetetlen adományt jelent, ennek szinonimája a hubous (حُبوس), amiből a francia houbus szó származik.

De mi is az a vakuf? A vakuf adomány, illetve az adományból megszülető olyan intézmény és szervezet, amit az iszlám törvényei szerint, jótékonysági szándékkal hoztak létre, azt a vakif - az adományozó - nem kérheti vissza, véglegesen a közösség szabályozása alá kerül. Általában ingatlanról vagy földterületről van szó, de egyes iskolák szerint a vakuf alapját képezheti értéktárgy, például ékszerek vagy ezüst is. Maga a szó pedig fogságot vagy tiltott, illetve nyugalomban álló területet jelent.

Bahaeddin Yediyildiz szerint a vakufnak három eleme van. Hayrat: ez az arab szó a hayr szó többesszáma, jóságot jelent, és az intézmény alapítási szándékára utal. Akarat: ez a szó magát az ingatlant jelenti, és a tényleges waqf: ami a megalapított intézményt jelenti, ami lehet mecset, iskola, karavánszeráj, stb.

A vakuf egyszerre istenszolgálat és érvényes jogi szerződés, utóbbi miatt az adományozónak mindenképpen tiszta elmével rendelkező felnőttnek kell lennie, aki nem áll csődeljárás vagy bírósági ítélet alatt. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem feltétlenül kell muszlimnak lennie. Szintén kevéssé ismert tény, hogy a vakifok nemcsak férfiak lehetnek, számos nő is volt közöttük a történelem folyamán, különösen az ottomán birodalom területén.

Muszlim szerint Mohamed próféta azt tanította, hogy mikor Ádám fia meghal, minden jótette véget ér, kivéve három dolgot: a fenntartható jótékonyságot, az olyan tudást, ami mások hasznára válik, mikor ő már nem él, és az olyan gyermeket, aki imádkozik érte.

De mi az a vakuf? Tovább
Portré: Mustafa al-Zarqa

Portré: Mustafa al-Zarqa

shaykh_mustafa_al-zarqa_1.jpg

 Mustafa Ahmad al-Zarqa tudós családban született 1904-ben Aleppóban. Édesapja, Sheikh Ahmad al-Zarqa neves vallástudós, volt, nagyapja, Sheikh Mohammad al-Zarqát pedig a 19. század legnevesebb fiqh-tudósai között tartották számon. Így nem csoda, ha a fiatal Zarqa már ifjú korában különös tehetséget mutatott az iszlám tudományok terén. Később őt a 20. század tíz legnevesebb tudósa között tartották számon.

Fiatal korában vegyes oktatást kapott, mivel francia és hagyományos iszlám iskolába is járt. A damaszkuszi egyetemen jogtudományból és irodalomból szerzett diplomát. Tíz évig ügyvédként dolgozott, így közel került az emberek mindennapi problémáihoz. 1944-től ugyanezen az egyetemen oktatott polgárjogot és hadísztudományt egészen 1966-os nyugdíjazásáig.

Al-Madkhal Al-Fiqhi Al-Aam című nagy háromkötetes műve (Összehasonlító bevezetés az iszlám jogba) az egyetemi oktatás alapjává vált, és hidat vert a modern tudományok és a hagyományos iszlám tudomány között.
Mindezzel párhuzamosan részt vett a Szíria függetlenségéért és a gyarmatosítás végéért folyó poltikai mozgalmakban. Tagja volt a Hazafias Blokknak, majd az abból kiváló Hazafias pártnak, egészen 1958-ig, amikor is Egyiptom és Szíria egyesülése kapcsán Nasser betiltatta a politikai pártokat. Mindvégig olyan csoportokban politizált, amik az iszlám értékeit vallották magukénak, és arra törekedett, hogy ilyen módon a kormányhatalmak is közel maradjanak ehhez.
1947 és 61 között valahányszor választások voltak, ő a parlamentbe került. Többször volt kormányon mint vallásügyi és igazságügyminiszter. fontos szerepet játszott Szíria polgárjogi és családjogi irányelveinek formálásában, és arra törekedett, hogy az utóbbi teljesen az iszlám szerinti legyen, és az előbbi is, amennyire lehetséges.
A professzor munkásságát a teljes iszlám világ elismerte. Évekig volt tagja az Iszlám Fiqh Tanácsnak Mekkában, és a medinai egyetem tanácsának. King Faisal Nemzetközi Díjat kapott, majd az ugyanezt a díjat kiosztó bizottság tagja lett.
Gondos és független gondolkodásmódjának köszönhetően korának úttörő tudósává vált, aki rengeteg fatvát és szabályt alkotott, és közben gyakran nézeteltérése támadt a mekkai Iszlám Fiqh Tanács többi tagjával, sőt, sokszor kisebbségben is maradt. De az érvelése alapjául mindig a Korán és a Szunna szolgált, és minden kérdést a legkörültekintőbb részletekkel, gondosan és aprólékosan vizsgált meg. Más tudósok gyakran csak jóval később ébredtek rá a tanításai igazságára.
Az egyik legelső tudós volt, aki azt tanította, hogy ha muszlimok kamatot kapnak a bankban tartott pénzükre, akkor azt nem szabad a bankban hagyni, hanem a közösség javára kell fordítani. Érvelése szerint a másik három lehetőséget - a bankban hagyni, megsemmisíteni vagy saját javunkra fordítani - az iszlám nem igazolja. Mára ez a tanítása széles körben elterjedt az iszlám világban.
Al-Zarqa az egyik első, ha nem a legelső olyan tudós volt, aki kimondta, hogy a biztosítás megengedett az iszlámban. Emiatt kezdetben konfliktusba keveredett az Iszlám Fiqh Tanáccsal, de később egyre több tudós követte a nézeteit. Egy másik kérdés is mutatta, menniyre függetlenül gondolkodik: kimondta, hogy az ihram állapota Dzseddában kezdődik azok számára, akik levegőben vagy vízen keresztül utaznak umrára vagy zarándoklatra.
A nagy tudós és sikeres politikus a hétköznapi emberekhez is közel állt. Mecsetekben tanított, és a emberek mindennapi problémáira próbált választ találni a fikq, a közgazdasági és poltikai tudományok segítségével.
Mustafa Al-Zarqa 1999. július 3-án halt meg Riyadhban. Két felesége és két fia korábban hunyt el. Anas nevű fia élte túl, aki neves közgazdász és a jeddai egyetem közgazdász professzora volt.
Portré: Mustafa al-Zarqa Tovább
Bosnyák menekült nő az Anna Frank ház előtt

Bosnyák menekült nő az Anna Frank ház előtt

Szarajevóból menekült asszony az Anna Frank ház plakátját nézi Amszterdamban - Tarik Samarah fotója

Tarik Samarah boszniai fotóművész 1965-ben született Zágrábban bosnyák és szudáni szülők gyermekeként. Több mint harminc éve él Szarajevóban. Hosszú éveken át dolgozott főművén, a Srebrenica - népirtás Európa szívében című fotósorozaton, amit világszerte rengeteg helyen kiállítottak, többek között a washingtoni Holokauszt Múzeumban és a new yorki ENSZ-székházban. Egyik legismertebb kampánya keretében ezeket a fotóit kereskedelmi óriásplakátokon is terjesztette Szerbiában, hogy felhívja a figyelmet 1995. július 11-ének tragédiájára

Számos kitüntetést és díjat kapott. A sorozat fotóinak egy része pedig a szarajevói 11/07/95 Emlékgaléria állandó kiállításán látható.

 

 

 

 

Bosnyák menekült nő az Anna Frank ház előtt Tovább
Miss Ostromlott Szarajevó

Miss Ostromlott Szarajevó

1993 májusában tartották a szépségversenyt az ostromlott város egyik pincéjében. A fellépő tinédzserek némelyikén karcolások látszottak ott, ahol az orvlövészek golyói súrolták őket.

A versenyt a muszlim családból származó 17 éves Inela Nogic nyerte meg, aki édesanyja unszolására nevezett be. Ahelyett, hogy beszédében világbékét kívántak volna, a versenyzők egy hosszú molinót feszítettek ki a színpadon: Ne engedjétek, hogy megöljenek minket!

 Az eseményről amatőr felvétel készült, amit később Bill Carter használt fel Miss Sarajevo című dokumentumfilméjben. A filmkockák megjelennek a U2 azonos című dalának videóklipjében is.

 

Miss Ostromlott Szarajevó Tovább
Weiss Leopold - a Monarchia oroszlánja

Weiss Leopold - a Monarchia oroszlánja

Muhammad Asadról röviden

muhammed_esed_bir_koca_kari_imani_uzerine_olmek_isterim_h30783_b9ffc.png

Újságíró, utazó, nyelvész, író, politológus, diplomata és iszlám tudós. A 20. század egyik legbefolyásosabb muszlimjaként tartják számon Európában.
Weiss a galíciai Lembergben született lengyel zsidó családban, az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Családja sok generáción át rabbikból állt, csak apja lett ügyvéd. Vallásos nevelést kapott, kiskorától tanulmányozta a zsidó Bibliát, a Talmudot, a Mishnát és a Gemarát. 13 éves korára a német és a lengyel mellett folyékonyan beszélte a héber és az arám nyelvet is. Huszonéves korára beszélt angolul, franciául, perzsául és arabul.
14 éves korában elszökött otthonról, és álnév alatt beállt az osztrák hadseregbe. Apja egy hét után találta meg rendőri segítséggel, és vitette haza, ezúttal már Bécsbe.Arról álmodott, hogy a fia doktorátust szerez. Azonban pár hétre rá, hogy az ifjú Leopold művészet- és filozófiatörténetet kezdett tanulni, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlott. Ő otthagyta a bécsi egyetemet, és Németországban kezdett csavargni. Rövid ideig az expresszionista filmrendezőnek, Fritz Langnak dolgozott, majd egy amerikai hírügynökségnél volt telefonos operátor. Itt interjút készített Makszim Gorkij feleségével úgy, hogy egyszerűen felhívta a hotelszobájában.
1922-ben Palesztínába utazott, és Jeruzsálemben nagybátyjánál, Dorian Feigenbaumnál vendégeskedett, aki pszichoanalitikus volt és Freud tanítványa. Itt eszmecserébe keveredett cionista vezetőkkel, például Chaim Weizmannal, akinek kifejezte a cionista mozgalommal kapcsolatos fenntartásait. A neves Frankfurter Zeitung újságírójaként számos cikket publikált a cionista mozgalomról, és 1924-ben egy kis könyvet is kiadott a témában. Ez annyira inspirálta a neves német újságot, hogy további két éves utazókörútját finanszírozták, hogy elég anyagot gyűjthessen egy nagyobb kötethez.
Arábiai utazásai során elmélyült az iszlám tanulmányozásában, és 1926-ban fel is vette a vallást Berlinben, nevét pedig Muhammad Asadra változtatta (Asad arabul oroszlánt jelent, mint nevének első tagja). Sok időt töltött Szaúdi Arábiában a beduinok között, teveháton bejárta az arab sivatagot, és hat évet töltött Mekkában, ahol öt zarándoklatot teljesített. Ezzel párhuzamosan a svájci Neue Zürcher Zeitung számára írt esszéket egészen 1934-ig. Találkozott Faysal herceggel és Abdulaziz királlyal, a modern Szaúdi Arábia megalapítójával. Mivel a király megkedvelte Asadot a tudásáért, a találkozók napi rendszerességűek lettek, és a királlyal még az idegenek számára tiltott Najd régiót is meglátogathatta.
A magas körökkel való kapcsolata miatt különböző politikai intrikákba és akciókba keveredett. Egy iraki feljelentette és azzal vádolta, hogy bolsevista ügynök. Ibn Szaúd (Abdulaziz) király pedig az ellene lázadó Ikhwan-vezetők pénzügyi és katonai forrásai után küldte nyomozni. Ő arra jutott, hogy a lázadókat a britek pénzelik abból a célból, hogy a király hatalmát gyengítsék.
1932-ben Arábiából Brit-Indiába vándorolt, ahol összebarátkozott a muszlim költő-filozófussal, Muhammad Iqballal. Iqbal kezdeményezte a független muszlim állam megalakulását Indiában, azaz Pakisztán megszületését, amiben Asad is segédkezett.
1939-ben Asad szüleit letartóztatták, és valószínűleg megölték a nácik. Asad már a háború előtt visszaadta német állampolgárságát, ennek ellenére egy nappal a háború kitörése után a britek letartóztatták mint veszélyes idegent, és három évet ült börtönben. Csak a háború után találkozott újra a családjával.
Mivel mindvégig támogatta Pakisztán megszületését 1947-ben állampolgárságot kapott az új országban, és fontos diplomáciai pozíciót töltött be többek között a pakisztáni Külügyminisztériumban.
Nyugaton írásaival vált ismertté, többek között "Az út Mekkába" című önéletrajzával. Tizenhét év kutatómunka utána publikálta főművét "A Korán üzenete" című angol nyelvű Korán-fordítást és magyarázatokat, amit a modern kor egyik legjelentősebb Korán-értelmezéseként tartanak számon. A könyvet azoknak ajánlotta, "akik gondolkodnak".
Élete vége felé a spanyolországi Granadába költözött harmadik feleségével, Polával. 91 éves korában itt hunyt el, és a granadai muszlim temetőben nyugszik.
2008-ban Bécsben az ENSZ hivatala előtti teret Muhammad Asad térnek nevezték el, hogy megemlékezzenek a vallások között hidat építő életművéről. Életrajzírói így beszélnek róla: "Európa ajándéka az iszlám számára" és "az iszlám és a nyugat közötti mediátor". Szülővárosának iszlám központját szintén róla nevezték el. A pakisztáni posta bélyeget adott ki a tiszteletére.
2008-ban Bécsben az ENSZ hivatala előtti teret Muhammad Asad térnek nevezték el, hogy megemlékezzenek a vallások között hidat építő életművéről. Életrajzírói így beszélnek róla: "Európa ajándéka az iszlám számára" és "az iszlám és a nyugat közötti mediátor". Szülővárosának iszlám központját szintén róla nevezték el. A pakisztáni posta bélyeget adott ki a tiszteletére.
Weiss Leopold - a Monarchia oroszlánja Tovább
Az európai kultúrában a keresztények és a muszlimok is kisebbségben vannak

Az európai kultúrában a keresztények és a muszlimok is kisebbségben vannak

válasz Ungváry Krisztián történésznek

Ungváry Krisztián történész cikkében nehezményezi, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) döntése értelmében nem pedofilozhatja le következmények nélkül Mohamed prófétát. De vajon a magánembernek vagy a történésznek fontos ennyire, hogy megvonják tőle ezt a lehetőséget?

iszlam_es_keresztenyseg_nitsch.jpg
Ungváry Krisztián cikkére jogi szempontból az Azonnalin az ítélettel kapcsolatos vitát elindító Techet Péter válaszolt, azt pedig Káldos János szociológus és történész fejti ki magánblogjában, amit Mohamed próféta és Ajsa házasságáról történészként tudni illik. Természetesen a kérdéskört szociológiai szempontból lenne legérdekesebb körüljárni, de Ungváry és Káldos vitájában csupán a németországi muszlim közösségekkel kapcsolatban futja néhány megállapításra, ami nem is csoda, hiszen olyan vallásról van szó, amit az emberiség több mint negyede követ.

A cikk folytatása itt olvasható:

https://azonnali.hu/cikk/20181115_az-europai-kulturaban-a-keresztenyek-es-a-muszlimok-is-kisebbsegben-vannak

Az európai kultúrában a keresztények és a muszlimok is kisebbségben vannak Tovább
süti beállítások módosítása