Bár a lényeges elemek ugyanazok, a bosnyák mecset felosztása és szerkezete sokban eltér az arab mecsetekétől.
Az arab nők a legtöbb helyen megszokták, hogy az ő részük külön bejárattal rendelkező kis szoba, ahonnan általában sem látni, sem hallani nem lehet, mi történik a központi részen. A tényleges mecset valójában csak a férfiaké. Ott van a szószék (minbár), ahonnan a pénteki beszédet mondják, és az imafülke (mithráb) is, ami előtt az imádságot vezetik. Arab országokban ez a tér a nők számára láthatatlan, elérhetetlen. És sok helyen ez a szokás honosodik meg nálunk is az olyan mecsetekben, amiknek a vezetősége nem veszi figyelembe az eltérő európai társadalmi normákat.
A modern technikának köszönhetően ma már sok helyen kihangosítók és néha vetítések biztosítják, hogy a nők ne maradjanak teljes bizonytalanságban, ha a közösségi imát követni akarják. Ennek ellenére ritkán szoktam azzal az érzéssel távozni egy arab mecsetből, hogy ténylegesen része voltam az ummának. (Ennek nem feltétlenül nemi diszkrimináció az oka, mielőtt valaki ujjal kezdeni mutogatni. Hogy szerintem mi, azt megírom a következő posztban.)
Boszniában viszont egészen mást tapasztaltam, nemcsak kellemes meglepetés volt mecsetekben imádkozni, de kifejezetten felszabadító érzés is. Szarajevóban mindenütt csak alacsony fakorlát választja el a férfi és női részt egymástól. A női részből ugyanúgy lehet látni és átérezni a teljes szakrális teret, mint a férfiak részéről, ami ténylegesen azt az érzetet adja, hogy nők és férfiak egy közösséget alkotnak.
A nők teljes természetességgel járnak mecsetbe, nem merül fel, hogy otthon maradni jobb lenne nekik. (Ugyanilyen természetességgel járnak egyébként dolgozni és kávéházakba is.)
A legtöbb mecset előtt van szabadtéri imahely a férfiak és nők számára is. A napi öt ima soron következőjét gyakran gyorsan kell végezni munka után, bevásárlás előtt, úton a gyerekért az oviba. Sokan nem bajlódnak azzal, hogy megkeressék a bejáratot. Nők és férfiak egyaránt jártukban-keltükben megállnak egy mecset előtt, és az udvaron végzik el a soron következő imát a leterített szőnyegeken. Ilyenkor nem zavarja a nőket, hogy esetleg mások láthatják őket. Láttam olyat is, hogy a benti részen ima után egy anyuka meg is szoptatta a csecsemőjét a közös térben.
Persze rákérdeztem bosnyák barátaimtól, hogy is van ez. Amir, aki körbevezetett Szarajevóban, nem értette a kérdést. Muszlim hívőként és újságíróként pontosan tudta, mi az arab szokás, viszont bosnyákként sosem jutott eszébe, hogy vallásos cselekedet lenne a nőket szeparálni. "Dehát a férfiak úgysem néznek oda" - mondta. És úgy tűnik, ez az elvárás itt a közösségi norma is egyben.
