Kérdés: 

Mit tehetnek azok a muszlim nők, akiket molesztáltak, és az erőszak után teherbe estek? Megengedett nekik, hogy elvetessék a magzatukat vagy nem?

Válasz:

Dicsőség Allahnak.

Mivel a muszlimok annyira meggyengültek és annyiszor megalázták őket a földjükkel és a becsületükkel kapcsolatban is, bárki játékszerévé váltak. A nemzetek egymást hívják, hogy minden oldalról támadják őket. Sok muszlim nő vált az emberiség ilyen söpredék farkasainak a játékszerévé, akik nem félik sem Istent, sem mást. Ahogy ez történt Bosznia-Hercegovinában, a Fülöp-szigeteken, Csecsniában vagy Eritreában, és az arab világ több elviselhetetlen rendszerének börtöneiben is.

Vegyük sorra a megerőszakolt asszonyt illető pontokat:

1. A megerőszakolt nő és sorstársai, akik mindent megtettek, hogy ellenálljanak, nem követtek el bűnt, mert erőszakkal kerültek a helyzetbe. És azok, akik erőszakot szenvednek el, még az istentagadás bűnében sem vétkesek, ami súlyosabb bűn, mint a zina (törvénytelen szexuális kapcsolat). Allah azt mondja: “...kivéve azt, akit kényszerítenek, de a szíve elégedett a hittel” [A méh szúra:106]. A Próféta (Isten békéje legyen vele) azt mondta: “Allah megbocsátott a népemnek a hibáiért, azért, amiket elfelejtettek, és amikbe kényszerítették őket.” (Ibn Madzsah, A válás könyve, 2043.). A megerőszakolt muszlim nő jutalmat fog kapni azért, hogy a csapást türelemmel viseli, ha Istennél keresi a jutalmat az őt ért kár miatt. “Nem éri a muszlimot sem nehézség, sem kimerültség, aggodalom vagy bánat, még egy tövisszúrás sem érheti, ami hibát Allah ne engesztelne majd ki.” (al-Bukhaari és Muszlim).
2. A muszlim fiatalemberek igyekezzenek az ilyen nőket feleségül venni, hogy megvigasztalják őket és csökkentsék a fájdalmukat, és hogy kárpótolják őket az értékes szüzességük elvesztéséért.
3. Ami az abortuszt illleti: az abortusszal kapcsolatos fő elv az, hogy haram (bűn) és ezért nem megengedett a megfoganás pillanatától, mikortól új élet keletkezik, “és aztán azt egy biztonságos helyre helyeztük” [Küldöttek szúra: 21], értsd, a méhbe. 
4. Vannak tudósok, akik szerint megengedett az abortusz a terhesség első negyven napjában. Néhány tudós egészen addig engedi, amíg a lelket az embrióba lehelik (azaz a terhesség első 120 napja alatt). Minél erősebb a kifogás, minél tisztább az abortusz szándékának az oka, és minél hamarabb történik meg, lehetőleg 40 napon belül, annál helyénvalóbb ez az engedmény.
5. Kétségkívül, ha gonosz ellenség tesz erőszakot, az erős ok arra, hogy a muszlim nő és a családja abortuszt kérjen. Hiszen ő gyűlölni fogja a magzatot, ennek a támadásnak az eredményét, és meg akar majd tőle szabadulni. Tehát szükségszerű, hogy engedményt kapjon, különösen a terhesség korai szakaszában.
6. Mindazonáltal semmi rossz nincs abban, ha a muszlim nő, aki ezt a katasztrófát elszenvedte, meg akarja tartani a magzatot, és nem kényszerítik arra, hogy elvetesse. Ha úgy rendeltetett, hogy a méhében maradjon a szokásos ideig, és megszüli, akkor a gyermek muszlim lesz, és a Próféta azt mondta, hogy minden újszülött a fitra állapotában (az ember természetes állapota) van (al-Bukhari). A fitra a tauhid (egyistenhit) állapota, azaz az iszlám. A vallásjog kimondja, hogy ha a szülők különböző vallásúak, akkor a gyerek a jobb vallást kövesse. Ez akkor érvényes, ha ismerjük az apát, de mi a helyzet akkor, ha az apa ismeretlen? A gyermek kétségkívül muszlim, így a muszlim társadalom kötelessége gondoskodni róla és felnevelni, költeni rá és jól tartani. Nem hagyhatják ezt a terhet a szegény szenvedő anyára.
7. Az iszlám egyik alapvető elve, hogy a stresszt és a nehézségeket el kell kerülni, tehát ha a muszlim lány, aki szeretne tiszta maradni, brutális agressziót szenvedett el, és fél annak következményeitől - a becsülete és a tekintélye elvesztésétől, hogy kiközösítik vagy egyéb kár éri, esetleg megölik, vagy fél a lelki és idegi betegségektől, esetleg attól, hogy elveszíti a józan eszét, vagy esetleg attól, hogy a családjára szégyent hoz egy olyan üggyel, amiben nem is bűnös, vagy hogy a gyerek nem talál biztonságos helyre -, én azt mondom, hogy ebben az esetben semmi rossz nincs abban, ha elveteti a magzatot, mielőtt a lelket belélehelik, különösen manapság, mikor könnyű a terhességet megállapítani. A fejlett orvosi eszközökkel a terhesség már az első héten kimutatható. Minél hamarabb kivitelezik az abortuszt, annál helyénvalóbb ez az engedmény.

És Allah tudja legjobban.

A fatva eredetije: https://islamqa.info/en/answers/13317/abortion-of-pregnancy-resulting-from-rape

Rövidített fordítás.

A világ legnépszerűbb szalafi weboldalán találtam az alábbi vallási állásfoglalást. Azért kaptam fel rá a fejemet, mert a világ legkonzervatívabb irányzatát követő szemlélet is foglalkozik az interszexuális emberekkel, miközben a hazai mecsetekben ez a téma teljes tabu. A szerző Szaúdi-Arábiában él:

KÉRDÉS:

Algériai lány vagyok. Egész életemben nőként éltem, bár egyáltalán nem érzem magamat annak. Fiúkkal játszottam, úgy viselkedtem, ahogy ők, és egész fiatal koromtól a lányok vonzottak szexuálisan, de amennyire lehet, ellenálltam a késztetésnek, különösen az egyetemen, és a barátaim között. Nem értem meg úgy, ahogy más lányok, nem kezdtem menstruálni. A testem olyan, mint más lányé, és a családom nem vette észre a problémámat, mikor megszülettem. A nemiszervem rendellenes: heréim vannak, és nincs hüvelyem. Attól féltem, esetleg homoszexuális vagyok (leszbikus), amit Allah tilt, ezért haboztam orvoshoz fordulni. Végül kivizsgáltattam magamat. Csináltak sok tesztet, ami kimutatta, hogy nincs méhem és petefészkeim, és a genotípusom 46xy, azaz férfi vagyok, és minden férfias jellegzetességem és vonásom teljesen normális. Az egyetlen probléma fizikai szinten, hogy a testem nem reagál tesztoszteronra, ami a testnek és a hangnak férfias jelleget adna. A vizsgálatok után reménytelenül érzem magamat, és nem tudom, mit tegyek. Nagyon kényelmetlenül érzem magamat vallási szempontból. Mit tegyek, hiszen a barátnőimmel keveredem, a bátyáim feleségeivel, látom az awrájukat, ahogy a kolléganőimét is a munkahelyemen?

VÁLASZ:

Dicsőség Allahnak! Azt tanácsoljuk neked ebben a helyzetben, hogy mutasd meg a teszteredményeidet megbízható orvosoknak. Ha ezt teszed, és az orvosok úgy találják, hogy a férfi jelleg dominál nálad, akkor semmi rossz nincs abban, ha aláveted magadat a szükséges műtéteknek, ami javít a helyzeteden, és kiemeli a valódi nemedet. A Muszlim Világligához tartozó Iszlám Fikh Tanács által 1989-ben, a 11. ülésükön kiadott 6. határozat kimondja:

"Abban az esetben ha valakinek a testi felépítésében mind női, mind férfi jelleg megtalálható, meg kell vizsgálnunk, melyik a domináns. Ha a férfi jelleg dominál, akkor megengedett, hogy orvosilag kezeljék, hogy az ellentmondásosság megszűnjön a férfiasságával kapcsolatban. Ha a női jelleg dominál, akkor megengedett az orvosi kezelés, hogy az ellentmondásosság megszűnjön a nőiességével kapcsolatban. Mindez megtehető, akár sebészi, akár hormonális beavatkozásról van szó, mert ez betegség, és a beavatkozás célja a betegség meggyógyítása, és nem Allah teremtésének megváltoztatása, dicsőség Allahnak."

Amit tenned kell: minél sürgősebben megoldani a helyzetedet és a családoddal megértetni az ügy súlyosságát. Különösen azt, hogy nem mahram nőkkel keveredsz, miközben férfi vágyaid vannak. Nem megengedett számodra, hogy lásd a nők awráját, vagy hogy egyedül maradj velük. De nem maradhatsz egyedül a nem mahram férfiakkal sem, hiszen kísértést jelenthetsz számukra, amíg a kezelésed nem ér véget, és orvosilag nem határozzák meg a valódi természeted.

In al-Iqnaa‘ fi Hill Alfaaz Abi Shujaa‘ (2/407) szerint az interszexuális embert - akinek az esete ellentmondásos vagy nem tiszta - különös óvatossággal kell kezelni, és a nők szempontjából férfinak kell tekinteni, a férfiak szempontjából pedig nőnek. Tehát semmilyen nem mahram nővel vagy férfival nem maradhat kettesben.

És Allahu alem.

Forrás: https://islamqa.info/en/answers/193236/her-outward-appearance-is-like-other-girls-but-she-does-not-have-female-organs-she-has-male-organs-what-should-she-do

islamqa.info - a világ legolvasottabb iszlám tanításokat összefoglaló weboldala. Semmiféle progresszivitást ne keressünk itt, a legszigorúbb szalafi irányzat egyik neves képviselője szerkeszti a csapatával. Az Aleppóban palesztin menekültek családba született és Szaúd-Arábiában nevelkedett Muhammad al-Munajjid azonban rendkívül széles látókörű és olvasott. Iszlám tanulmányai befejeztével ő volt az első, aki 1996-ban weboldalt indított iszlám kérdésekkel kapcsolatban. 

Ma az oldalon több 10ezer fatva található, köztük rengeteg problémás is, de összességében az oldal nagyon jól használható, hogy megmutassa: még a legkonzervatívabb iszlám irányzat is jóval árnyaltabb, megengedőbb tanításokat tartalmaz, mint amivel ma Európában, és elsősorban Magyarországon találkozhatunk. 

A 2. vatikáni zsinat szelleme alapjaiban megváltoztatta a 20. század katolikus egyházának képét, a nyugati keresztények vallásgyakorlatát és hitéletét. A magyar hívők nagy része nagy része azonban nem értesült erről, az 1962 és 1965 között ülésező zsinat eredményei ugyanis csak töredékesen jutottak el a vasfüggöny mögé. És a hiányosságok pótlására a rendszerváltás után sem került sor, mivel a katolikus hit hamarabb vált újra politikai játszmák áldozatává, mint hogy megtisztult volna mindattól, amivel az előző rendszer korrumpálta. 

Az államszocialista rendszer ateista ideológiája nem engedte meg, hogy a vallásos élet megújítását célzó reformokat megismerjék a hívők. Természetesen néhány formai kérdés közülük nálunk is megvalósult, bár sokszor évtizedes késéssel. Míg viszonylag hamar, már 1966-ban elkezdtek a papok magyar nyelven misézni, viszont húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kézbeáldozást 1986-ban engedélyezze a Magyar Katolikus Püspöki Kar.

Ami azonban leglényegesebb lett volna - például az egyház új, befogadóbb szellemiségének gyakorlása, nyitás a többi keresztény felekezet és a más vallásokat követők iránt -, nem jutott el hozzánk. Nem is csoda, hiszen néhány évvel az 56-os forradalom után a Kádár-korszak átpolitizált ateizmusa legkevésbé sem kedvezett a kereszténység spirituális megújulásának, és általában a liberális nyitottságot hirdető gondolatoknak.

A 2. vatikáni zsinat összehívását XXIII. János pápa jelentette be 1959. január 8-án sokak megrökönyödésére, hiszen elődje, XII. Piusz szinte egy személyben irányította az egyházat a világ többezer püspökének bevonása nélkül. A pápai tévedhetetlenség dogmájának elfogadása után ez akár általános gyakorlattá is válhatott volna. Az új pápa azonban nem így gondolkodott. „A zsinattól azt várom, hogy friss levegő áradjon be az egyházba. Le kell végre rázni a császári idők porát, ami Szt. Péter trónjára Nagy Konstantin óta lerakódott.” - nyilatkozta.

XXIII. János pápának már az első pillanatoktól meg kellett küzdenie a teológusok konzervatív, reformokat ellenző csoportjával. Mikor a zsinat megnyitása után nyolc hónappal elhunyt, utódjának, VI. Pál pápának lehetősége lett volna arra, hogy a zsinatot megszüntesse, ám sokak meglepetésére ehelyett ő is hivatása legfontosabb kötelességeként jelölte meg annak folytatását.

Öt kontinensről több mint 2500 püspök érkezett a világtörténelem legnagyobb egyházi döntéshozó gyűlésére. A pápa mindvégig kitartott a hármas cél mellett: a zsinat legfőbb küldetése az egyház belső lelki életének megújítása és szorosabb kapcsolat építése a modern világgal, valamint az egyháztól elszakadt keresztény testvérek megszólítása és visszahívása.

A zsinat hároméves munkáját a főpapok 3 határozatban, 9 rendelkezésben és  3 nyilatkozatban foglalták össze. Utóbbiak egyike a híres Nostra Aetate, ami a katolikus egyháznak más vallásokhoz - többek között a hinduizmushoz és a buddhizmushoz - való viszonyát határozza meg. 

Nyilatkozik arról is, hogyan látják az iszlám hitrendszerét, és hogyan kell ahhoz a hívő katolikusoknak viszonyulniuk.

...Az Egyház megbecsüléssel tekint az iszlám követőire is, akik az egy élő és önmagában létező, irgalmas és mindenható Istent imádják, ki a mennynek és a földnek Teremtője, ki szólt az emberekhez, s kinek még rejtett határozatait is teljes szívből engedelmeskedve akarják követni, miként Ábrahám -- kinek hitére az iszlám szívesen hivatkozik -- engedelmeskedett Istennek. Jézus istenségét ugyan nem ismerik el, de prófétaként tisztelik, szűz anyjaként becsülik Máriát, s olykor áhítattal segítségül is hívják. Várják az ítélet napját, amikor Isten minden embert föltámaszt és megfizet mindenkinek. Ezért értékelik az erkölcsi életet és Istent leginkább imádsággal, alamizsnával és böjtöléssel tisztelik.

Bár a századok folyamán a keresztények és a muszlimok között nem kevés nézeteltérés és ellenségeskedés támadt, a Szentséges Zsinat mindenkit arra buzdít, hogy a múltat feledvén, őszintén törekedjen a kölcsönös megértésre és mindenki számára közösen gyarapítsák és óvják a társadalmi igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot.

A Nostra Aetate leszámol számos antiszemita tanítással és vallásgyakorlattal, és felhívja a figyelmet az ábrahámi kötelékre, ami a zsidósággal összeköti a keresztényeket. Kölcsönös megértésre és elismerésre szólít fel a zsidókkal, és a következő cikkelyben minden emberrel. Arra hívja a keresztényeket, hogy minden embert tekintsenek testvérnek megkülönböztetés nélkül. Elítéli a rasszizmust és a megkülönböztetés más formáját is.

Nincs tehát alapja semmiféle elméletnek vagy gyakorlatnak, mely ember és ember, nép és nép között diszkriminál az emberi méltóság és a belőle fakadó jogok tekintetében.

Ezért az Egyház -- mint Krisztus lelkületétől idegen dolgot -- elítéli az emberek faj, bőrszín, társadalmi helyzet vagy vallás alapján történő bármilyen diszkriminációját.

Hazánkban azonban mindezek a gondolatok nem váltak közismertté, és csak elvétve idézik a Nostra Aetate vonatkozó bekezdéseit. Pedig az elmúlt években igencsak sokszor nyilatkoztak a keresztények és muszlimok közötti viszonyról politikusok, közéleti személyiségekk és egyházi vezetők is, de közel sem a zsinat szellemében. 2016-ban Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester hivatkozott ezekre a Nostra Aetate soraira, mikor az ásotthalmi botrányra reagált, 2012-ben pedig az azóta elhunyt pálos szerzetes, Zsongor atya. "Nem azt keressük, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt!" - idézi prédikációjában Jézust. A hívők nagy része azonban nem ismer rá ezekre a szavakra, és még kevésbé tudja, hogy a zsinaton született dokumentumok tartalma kötelező érvényű minden katolikus hívő számára