Még az Osztrák-Magyar Monarchia idején alapították az Iszlám Teológia és Vallásjog Iskoláját, amiből a későbbi egyetemi kar kifejlődött. Bár az osztrák-magyar birodalom túlnyomórészt katolikus volt, bizonyos vallási és kulturális autonómiát biztosított a boszniai muszlimoknak, az iskolát pedig az osztrák hatóságok jóváhagyták, sőt, részben finanszírozták. Az épületet a kor vezető osztrák építészei tervezték. Az eredmény mór stíluselemeket mutató, vonzó és színes épület lett.

Az első világháború után Bosznia a jugoszláv királyság részévé vált, és a kart átnevezték az Iszlám Teológia Iskolájává. A második világháború után Jugoszlávia a vallásokkal nem túl barátságos "kommunista köztársasággá" vált.  Az iskolát másik épületbe költöztették, az eredeti épületet pedig városi múzeummá alakították. Idővel azonban a kommunista Jugoszlávia konszolidálódott, és 1977-ben az iskolát Iszlám Teológiai Karrá nevezték át. 

A kommunizmus összeomlása és a boszniai háború után a Kar visszatért eredeti épületébe, ezúttal Iszlám Tudományok Kara néven. A háború alatt az épület károkat szenvedett, az eredeti állapotot nemzetközi adományokból állították helyre.

Az Kar mára a Szarajevói Egyetem többi karával egyenlő fontosságúvá, és az iszlám felsőoktatás legjelentősebb intézményévé vált Délkelet-Európában. Szarajevó több mint négy évszázadon át híres volt mint iszlám oktatására és tudására büszke város. Szarajevó a történelem bizonyos időszakaiban Bosznia 70 medreszéből tizenkettőnek, valamint több más iszlám oktatási intézménynek adott otthont. Ma az Iszlám Tudományok Kara biztosítja, hogy Szarajevó továbbra is fontos név az iszlám tudás és az akadémia nemzetközi térképén, különösen a Balkán régiójában.

Bosznia: kelet és nyugat kapuja

Az Iszlám tudományok Kara nemcsak a legidősebb ilyen intézmény Európában, de egyben a kontinens legfontosabb felsőfokú iszlám oktatási és kutatóintézete. A Kar teljesen megfelel az európai felsőoktatási normáknak, miközben hű marad a hagyományos iszlám oktatás eszméihez és céljaihoz. A karon végzettek felkészültek arra, hogy iszlám tudományokat oktassanak akár vallási, akár állami iskolában - miközben ők maguk egyszerre iszlám vallástudósok és európai értelmiségiek.

A boszniai muszlimok - akárcsak az albán muszlim közösség -. évszázadok óta hiteles, Európában élő muszlim nép, bár még nem váltak teljes mértékben híddá a nyugati és az iszlám érdekek között. A Kar éppen ezt a sokszínűséget és kihívást képviseli.

Alapfokú iszlám tanulmányok

Az Iszlám Tudományok Kara nemcsak Bosznia és a szomszédos országok hallgatóit vonzza, de egyre többen érkeznek ide a világ minden tájáról. A háború után a Kar iránt nem-muszlim látogatók is érdeklődni kezdtek, köztük amerikai nagykövetek, valamint diplomaták Törökországból, Iránból, Nagy-Britanniából, az EU-ból, Egyiptomból, Katarból, Oroszországból és más országokból. Az Iszlám Tudományok Kara kapcsolatot tart és együttműködik az Oxford Egyetemmel és a kairói Al-Azharral.

Ahogy az iszlamofóbia egyre nagyobb teret nyert az európai kontinensen, a Kar megnyitotta kapuit azok előtt, akik az alapfokú kurzus iránt érdeklődtek - benne olyan tárgyakkal, mint Az iszlám alapelvei vagy Oszmán kori történelem. Ezt a speciális tanfolyamot évente egyszer, három hónapig tartják. Ha van elég érdeklődő, a tanfolyamot bosnyák és angol nyelven is indítják. Szarajevóban egyre több külföldi él, köztük újságírók, külföldi hallgatók, turisták, nemzetközi diplomaták és családjaik, humanitárius dolgozók, az ENSZ civil szektorának munkatársai és békeaktivisták. Közülük is szeretnék sokan megismerni az iszlámot, nemcsak a helyi lakosok. Zbigniew Wojdyla lengyel állampolgár - aki a nemzetközi kapcsolatok terén végzett munkája miatt él Szarajevóban  - így magyarázza az alapfokú tanfolyam iránti érdeklődését: „Lengyelországban élnek tatár származású muszlimok, így bizonyos mértékig már ismertem az iszlám kultúrát. A Karon megismerhetem a szintén szláv háttérrel rendelkező itteni muszlimokat."

Vallásközi kapcsolatok és a megértés segítése

A kar jó kapcsolatot ápol a katolikus, keleti ortodox és zsidó középiskolákkal. Mivel Bosznia sok vallási hagyománynak ad otthont, a Kar fontosnak tartja a jó vallásközi kapcsolatok előmozdítását. Ahmed Alibašić a Kar rendes professzora, többek között az alap bevezető tanfolyam egyik oktatója. Szakterülete a nemzetközi politika, a diplomácia és az iszlám civilizáció története. Számos nyilvános vallásközi párbeszédben vett részt. Kijelentette: "Bár a boszniai muszlimok által gyakorolt megoldásokat nem lehet egyszerűen másolni máshol, a nyugat-európai muszlimoknak tanulmányozniuk kell intézményeinket és szellemi örökségünket, és le kell vonniuk a közelmúlt tanulságaiként, hogy az elszigeteltség egyenlő a pusztítással."

A boszniai muszlimok - valódi értelemben - hídnak számítanak Európa és az iszlám világa között. A Kar képviseli ezt a kapcsolatot, és továbbra is a jobb megértés elérésén fáradozik, nemcsak tudományos kurzusain keresztül, hanem a vallásközi párbeszéd iránti elkötelezettségével, valamint azzal, hogy örömmel lát minden vallású és nemzetiségű embert az iszlámról szóló bevezető tanfolyamon. Valamint továbbra is az iszlám tanulmányok elsőszámú felsőoktatási intézménye azok számára, akik ilyen irányú diplomát kívánnak szerezni.

A szerző: 

Amir Telibećirović Szarajevóban született és nevelkedett fel. Újságíró, a volt Jugoszlávok államok számos nyomtatott és online médiumának szerzője. Emellett idegenvezetőként dolgozik a Balkán régióban. A Szarajevó ostroma, 1992-1996 című könyv szerzője. 

Szarajevóban a sírok szabadon állnak a házak között és a mecsetek körül. De vajon miért van az egyiknek ilyen különös, homorú vájata a tetején?

Sok sírkő még az ottomán időszakból származik, név sincsen rajtuk, nem lehet tudni, kik nyugszanak alatta. Más sírok pedig újak - az ostrom idején, 1992-95 között pedig egész hegyoldalak teltek meg a jellegzetes bosnyák fejfa alakú kövekkel. Ez a kő nagyon réginek tűnik, valószínűleg a 16-17. századból származik. Az elhunyt végakarata szerint olyan formájú sírkövet kapott, aminek a mélyedése összegyűjti az esővizet a szomjas madarak számára.

Idegenvezetőnk, Amir magyarázata szerint a muszlim hívő halála után is tud szadakát (adományt) adni. Ha valakinek ilyen sírköve van, akkor még a sírban is gyűjtögeti a jótettekért járó jutalmat, ami jól jöhet neki az utolsó ítéletkor. A szadaka azonban elsősorban anyagi természetű, pénz- vagy ételadományt jelent, a bosnyákok a jócselekedetet - mint ez is - inkább szevapnak nevezik.

A Szarajevóba egyre nagyobb számban érkező közel-keleti turisták igencsak elcsodálkoznak, hogy errefelé a mecseteket nem mindig homok borítja, de néha hó is. Ennél már csak az lehet sokak számára érdekesebb, hogy a városban mindenütt egymás közvetlen közelségében állnak a minaretek, illetve a templomok és a zsinagógák tornyai.

Fotó: Amir Telibecsirovics

Ez a fotó a csodálatos Hét Testvér Mecsetet (bosnyákul Seddam Brace Dzami) minaretjét mutatja a hó alatt, háttérben a Padovai Szent Antal templom tornyával. 

De ki volt a hét testvér? Nem vérségi kötelékről van szó. A mecset közvetlen közelében hét muszlim, egyesek szerint hét szúfi dervis testvér sírját fedezhetjük fel, akik nem egy időben hunytak el. A legenda szerint olyan bűnökért végeztek ki őket valamikor a 17. században, amiket el sem követtek. Ráadásul nem is egy időben. Hogy mik voltak pontosan ezek a bűnök, arról többféle legenda kering. Az egyik szerint kettejüket pénzlopással vádolták ártatlanul, négy kapitányt pedig azért végeztek ki 1697-ben, mert nem jelezték időben Savoyai Jenő hadseregének érkezését.

Maga a mecset egyébként 1538-ban épült és hivatalosan Cakadzi hadzsi Szulejmán nevét viseli. Magát a síremléket pedig (türbét) Szulejmán Szkopljak pasa építtette 1805-ben a már ott lévő sírok köré - egy, a mecsethez kapcsolódó hét ablaknyílással rendelkező épületet, amiben a sír őrzőjének is jutott egy kis szoba. A sírokat felkeresni, és az ablakokon adományokat (szadakát), elsősorban pénzérméket  bedobálni helyi szokás.

Egy másik szarajevói hiedelem, hogy ima után a mecsetet elhagyva érdemes odafigyelni, mit beszélnek körülöttünk az emberek. Az első elkapott szavak a megoldást jelenthetik a problémánkra, amivel kapcsolatban fohászkodtunk. Az pedig már végképp babonaszámba megy, de sokan ügyelnek rá, hogy másik úton térjenek haza a mecsetből, ne onnan, ahonnan érkeztek.

 Fotó: az ismeretlen turista

A mecset mellett közvetlenül pedig Szarajevó legrégebbi jelenleg is álló katolikus templomának, a Szent Antal templomnak a tornyát láthatjuk. A jelenlegi épületet az a Josip Vancas tervezte, akit a blog olvasói már ismerhetnek. Itt korábban két imahely is állt. Az épület elődjét 1853-ban húzták fel, akkor a helyi katolikusoknak már másfél évszázada nem volt saját temploma a városban. Az utolsót, a Szűz Mária templomot 1697-ben felégette Savoyai Jenő herceg, mikor elfoglalta Szarajevót.

Fotó: Wikipédia

Az első Szent Antal templom aztán egy hatalmas tűzvészben leégett 1879-ben, és az utódját - mivel a közösség igencsak szegény volt - fából és vályogtéglából, kis méretben tudták csak újraépíteni. Végül is 1912-ben, a Monarchia fénykorában tettek akkora befolyásra szert a kisebbségben itt élő katolikusok, hogy ezt a szerény épületet lebontsák, és a város első számú építésze tervezze meg számukra a jelenlegi gyönyörű imahelyet neogótikus stílusban.

Vagy nem? A magyar családnevű Josip Vancaš Sopronban született 1859-ben. Horvát származású családjával azonban hamar visszaköltözött Zágrábba, mikor apja ott kapott postai tisztviselőként állást, így oda járt középiskolába, és feltehetően anyanyelvén, horvátul tanult. Élete nagy részét aztán Boszniában töltötte, de utolsó éveiben megint csak Horvátországban és Szlovéniában alkotott. A szarajevói iskolákban mégis úgy tanítják, hogy magyar volt, valójában pedig olyan világpolgár, aki nemcsak a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia, de a később megszülető Jugoszlávia tagállamaiban is otthon érezte magát.

Vancaš a bécsi akadémián tanult építészetet. Itt Friedrich von Schmidt lett a mestere, a középkori építészet szakértője, aki nagy hatással volt rá eklektikus-historizáló stílusának alakításában.

1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia elfoglalta Bosznia-Hercegovinát, és mikor főépítészt kerestek az új szarajevói katedrális építésére, Schmidt őt ajánlotta Kállay Béni pénzügyminiszternek, aki az annektálás után Bosznia új kormányzója lett.

Így került Vancaš Szarajevóba 1884-ben, és egészen 1921-ig itt él. Ezalatt nemcsak fő építészeti tekintéllyé vált, de bekerült az új boszniai parlamentbe és polgármesterré is választották. 37 év alatt összesen 102 lakóházat, 70 templomot, 12 iskolát, 10 banképületet, 10 önkormányzati épületet, 6 hotelt és vendéglőt épített, valamint újratervezett egy sor meglévő épületet is. A technikai vívmányok korában jelentős újításokat is bevezetett a villanyvilágítástól kezdve a korszerű fűtési rendszereken keresztül. Neve nálunk teljesen ismeretlen, Szarajevóban sétálva azonban felfedezhetjük, hogy utcát is elneveztek róla.

Hosszú alkotói karrierje alatt Vancaš folyamatosan lépést tartott a legújabb bécsi építészeti trendekkel. Megvalósult tervein azonban nemcsak mechanikusan utánozta a Monarchia fővárosának stílusát, hanem sikeresen alkalmazta azokat boszniai viszonyokra. Terveit a historizáló és eklektikus stílus dominálta, de azt sikeresen vegyítette a bécsi szecesszió legújabb elemeivel, valamint romantikus és keleties motívumokkal. Teljesen egyedi és autentikus boszniai stílust alakított ki, amit akár a skandináv nemzeti romantika stílusához is lehet hasonlítani.

A nevével fémjelzett úgynevezett bosnyák stílust átvette a szlovén Rudolf Tönnies, a cseh Josip Pospošil és az osztrák Ernst Lichtblau. Valamennyien a bécsi akadémián tanultak Otto Wagnerrel és Karl von Hasenauerrel együtt.

Vancaš meghatározta Szarajevó modern arculatát. Mikor arra jártam, kollégám, Amir, a helyi sétavezető mesélt részletesen az épületekről. Lapozzátok végig a képgalériát...:

A Téglagyárnak nevezett lakónegyed ma mintegy 5000 lakónak ad otthont Szarajevóban. A hely egyébként nem túl elegáns nevét a Monarchia idején itt működő rendkívül sikeres téglagyárról kapta. (August Braun üzeme évente több mint 2 millió téglát gyártott a birodalomnak.) De korántsem munkásnegyedről van szó: a háború előtt a jugoszláv hadsereg tisztjei és kegyelt pártfunkcionáriusok laktak ezekben a kockalakásokban, amiket közvetlenül az 1984-es téli olimpia előtt adtak át, és ahol - ahogy ma is - a sokadik emeletre már akkoriban is kábellift vitte fel a párthű elvtársakat. A látvány szokatlan, hiszen mi nem hegyoldalban képzeljük el a lakótelepet, legyen az bármennyire is elit, de hát Szarajevóban csak hegyoldal van... Mindenesetre ez ma a város egyik legelőkelőbb negyede, ahol azóta különféle színes muráliákkal próbálják élhetőbbé tenni a monoton betonfalak látványát.

Van itt bank, piac és nemcsak általános, de középiskola is. Ráadásul egyetemistákkal is mindig tele az utca, hiszen többek között mérnöki, fogorvosi és orvosi képzés is folyik a közelben. Üzletek, kormányzati épületek és nagykövetségek egymás után, egyszóval, a Téglagyár Negyedben élni menő dolognak számít. 

Csak éppen mecset nem volt sokáig, sőt, semmilyen vallási épület sem leszámítva a közeli temető kis keresztény kápolnáját. Az itt élő bosnyákok nemcsak muszlimok, de számos katolikus és ortodox keresztény is található közöttük. A munkahelyek, oktatási intézmények és üzletek pedig még több potenciális hívőt vonzanak ide. Mecsetet azonban nem építettek Tito idejében, az ostromnak kellett elkövetkeznie, hogy a lakóközösség saját kezébe vegye a kérdést.

Igen, a kilencvenes években kezdődött az ex-jugoszláv országokban is a vallási feléledés, bár ők ezt az időszakot nem úgy jelölik, ahogy mi: "a rendszerváltás után". Számukra ez már mindig is a "háború utáni" időszak lesz. Szarajevó embertelenül hosszú, négyéves ostroma alatt gyűlt össze a helyi vallásos gyülekezet, hogy egy üzlethelyiségben1994 februárjában megkezdjék a mecsethez tartozó közösség megalapítását.

Egymást követték a hétköznapi és ünnepi imák, a ramadán estéi és a Korán-órák - a közösség hamar kinőtte az átmeneti helyet. Végül 2003-ban adták be hivatalosan kérelmüket az önkormányzathoz, és hamarosan meg is kezdődött az űrállomásra emlékeztető futurisztikus mecset építése.

Az épület alapkövét végül 2008. március 28-án helyezték el. A Téglagyári Mecset semmilyen formában nem hasonlít az óváros történelmi szakrális helyeire, és nem találjuk meg benne az oszmán korra jellemző ornamentikát és kalligráfiát. Ha valamire emlékeztet, az az egykori kommunista rendszer lakótelepeinek falansztere némi 21. századi sci-fi hangulattal kiegészítve. Még a minaret tetején lévő félhold és csillag is mintha az egykori sarlót és kalapácsot idézné...

A hívők azonban ugyanúgy használják az épületet, ahogy öt kontinensen mindenütt, mutatva, hogy nem feltétlenül a keleti kultúrához tartozik ez a vallás. Egy posztkommunista kelet-európai országban is tud a közösség saját hagyományai szerint tervezni mecsetet - akár henger alakút is. Ahol az sima szőnyegen egyszerű vonalak jelölik a mekkai irányt és a minbár nem más mint egy alacsony pulpitus szögletes fémkorláttal. A sima fehér falakat pedig csak kör alakú perforációk struktúrája bontja meg és egy óra, ami római számokkal mutatja az időt.

Ha Szarajevóban jártok, mindenképpen látogassatok el abba a hatalmas és összetett épületegyüttesbe, amit Gázi Huszrev bég hagyott a városra! A 16. századi mecset, az iskola, a karavánszeráj, a bazársor és még sok más csodálatos létesítmény egy olyan korszakba visz minket vissza, aminek Magyarországon szinte alig maradt fent tárgyi emléke.

Kattintsatok a galériára, hogy lássátok, mi mindent épített a bég Szarajevóban:

Gázi Huszrev bég Görögországban, mégpedig Serezben született, aminek kormányzója bosnyák származású édesapja volt. Édesanyja pedig nem más mint 2. Beyazid szultán lánya. Kisebb megszakításokkal húsz éven át volt Bosznia tartományának kormányzója és egyben I. Szulejmán szultán egyik fő bizalmi embere. Nevét ott azzal tette halhatatlanná, hogy Szarajevó városát korábban sosem látott mértékben virágoztatta fel.

A bég nálunk közel sem annyira ismert, mint Boszniában, de ha tudnánk, ki ő, valószínűleg nem lenne népszerű. Knin, Skradin és Ostrovica erődjeinek meghódítása után számos sikeres hódító hadjáratot vezetett a régióban, és kulcsszerepet játszott a mohácsi csata kimenetelében is. Az akkori katonai stratégia szerint gyalogsága látszatból visszavonulást hajtott végre, ő pedig törökökből, bosnyákokból és krími tatárokból álló könnyűlovasságával bekerítette és legyőzte a keresztény seregeket.

Boszniában azonban egészen másról ismerik a nevét, hiszen az általa alapított vakuf mind a mai napig működik, is turisták tízezreit vonzza a bosnyák fővárosba. Hogy mi az a vakuf, azt tegnap itt megbeszéltük... nézzétek meg!

A béget végül Mornóban gyilkolták meg, amikor a keresztény felkelők ellen harcolt. A legenda szerint hatalmas termete miatt nem tudták a holttestét szállítani, és így belső szerveit Hodžina glavica hegyén temették el, testét pedig visszaszállították Szarajevóba, ahol mint a mai napig az általa alapított mecset udvarán nyugszik egy türbében. Valószínűbb azonban, hogy a holttest sikeres mumifikálása érdekében távolították el a gyorsan romló testrészeket, hiszen hasonlóan jártak el a jóval később elhunyt Szulejmán szultán esetében is.

1993 májusában tartották a szépségversenyt az ostromlott város egyik pincéjében. A fellépő tinédzserek némelyikén karcolások látszottak ott, ahol az orvlövészek golyói súrolták őket.

A versenyt a muszlim családból származó 17 éves Inela Nogic nyerte meg, aki édesanyja unszolására nevezett be. Ahelyett, hogy beszédében világbékét kívántak volna, a versenyzők egy hosszú molinót feszítettek ki a színpadon: Ne engedjétek, hogy megöljenek minket!

 Az eseményről amatőr felvétel készült, amit később Bill Carter használt fel Miss Sarajevo című dokumentumfilméjben. A filmkockák megjelennek a U2 azonos című dalának videóklipjében is.