Kik voltak a bogumilok? Miben hittek, és miért váltak tanításaik Európa-szerte népszerűvé a középkorban? Hogyan kerültek a Balkánra, mit hagytak hátra és miért tekinti őket ma sok bosnyák spirituális őseinek? - erről írtam a Műértő tavaszi számában...

Hiába UNESCO-világörökségi terület, nem özönlenek oda a turisták, és ezeknek a hatalmas sírköveknek a képei nem árasztják el az utazási magazinok borítóját. Pedig az egyiptomi piramisoktól a kínai agyaghadseregig számos példát látunk arra, hogy különböző temetkezési szokások tárgyi emlékei milyen karriert képesek befutni mind a művészettörténetben, mind a nemzetközi turizmusban.Azt hinnénk, hogy mintegy 70 ezer hatalmas, ráadásul művészien faragott, illetve vésett kőtömböt - ami négy ország területét borítja be a Balkánon mintegy 3300 helyszínen szétszórva - észre lehet venni. Az európai politikusok, művészeti és turisztikai szakemberek, valamint a nyaralni vágyó turisták azonban együttesen bebizonyítják, hogy ez nem feltétlenül így van.

Magát a monolitot a helyiek stećaknak hívják (ejtsd: sztecsak), ami valószínűsíthetően a délszláv stajati (állni) igéből ered, de nevezik alvó- vagy tanúköveknek is. A különböző méretű stećci (a stećak többesszáma, ejtsd: sztecsci) megjelenése meglepően antropomorf. Némelyik azt az illúziót kelti, hogy az elhunyt benne nyugszik - de valójában nem szarkofágok, hanem tömör sziklatömbök, amiket sírok fölé emeltek. Mellettük pedig megjelennek álló oszlopok is, sőt, kő-emberfigurák is, mintha a békében nyugvó nép néhány tagja éppen most támadna fel az utolsó ítéletre. És vannak köztük hatalmas kőfeszületek, amik egyértelművé teszik az itt nyugvók vallását. A kereszt egyben a leggyakoribb díszítőmotívum is a sírokon...

 A folytatáshoz vegyétek meg a lapot!

​Az Hagia Sophia mecsetté alakítását jóval kisebb nemzetközi visszhang kísérte, mint mikor Isztambulban bő egy évvel korábban átadták Törökország valaha épült legnagyobb mecsetét. A Çamlıca-hegy tetejére épített, 63 000 hívőt befogadó épületet sokan Európa legnagyobb mecsetének tartják – annak ellenére, hogy az ázsiai kontinensen fekszik. A megaprojektet azzal harangozták be, hogy ott „pozitív diszkriminációban” részesítik az odalátogató nőket. Lássuk, mi valósult meg ebből.

Nyugati szemszögből nézve eredeti kezdeményezésnek hangzik, hogy az imahely hatalmas földalatti parkolóval, konferenciateremmel, könyvtárral, valamint múzeummal és műtermekkel egészült ki. Valójában a történelmi mecseteknek is természetes része az összetett kulturális-oktatási-kereskedelmi infrastruktúra. Ami már meglepőbb, hogy a Çamlıca-mecsetben a kétszintes, hatalmas női galériára automata liften lehet feljutni, és nem megszokott a mecsetben működő gyermekmegőrző sem.

Az elmúlt években a Recep Tayyip Erdoğan vezette AK Parti kormánya egyértelművé tette, hogy tovább kívánja erősíteni a vallási befolyást a szekuláris államban. A múzeumként működő, történelmi keleti keresztény templomok – a Khora és az Hagia Sophia – mecsetté alakítása nemzetközi hírré is vált. Az aktuális kultúrpolitika pedig sok más gesztussal is felidézi a dicsőséges oszmán birodalom időszakát, amikor az uralkodó szultán egy személyben volt állami és vallási vezető...

A cikk további része itt olvasható







IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!

Lénárd Anna                                
www.setamuhely.hu
anna@setamuhely.hu
+36203383350

Bő egy hónappal a Hagia Sophia mecsetté alakítása után egy másik egykori ortodox keresztény templom is hasonló sorsra jutott Isztambulban. A Szent Megváltó Temploma - közismert nevén Khôra - ezután a Karye mecset nevet fogja viselni. Az átalakításról szóló bírósági határozat egyébként már tavaly megszületett, még a Hagia Sophia átalakítása előtt, és mintegy precedensként szolgált ez utóbbihoz.

A Khôra név “városon kívülit” jelent, és a 4. századi épület valóban csak a városfal áthelyezésekor került Konstantinápolyon belülre. A templomot a 13. század elején nyugati keresztények dúlták fel. Később újjáépítették, kibővítették, és a 14. században ismeretlen művész különleges programot valósított meg a belső terében: freskók és nedves falra applikált mozaikok sorozatát Giotto padovai Aréna kápolnájához hasonlatos minőségben.

A művész neve a legenda szerint szándékosan merült feledésbe bizonyos magánéleti botrányai miatt. E főműve kapcsán azonban néha “Bizánc Giottójaként” emlegetik...

A cikk folytatása a Műértő 2020. téli tripla számában olvasható.

Három hónap kihagyás után megjelent újra a Műértő, a HVG művészeti és kereskedelmi melléklete. A vezércikket én írtam a maszkviselés kultúrájáról. A cikk kapott egy szép vírusjelet, és az amerikai és európai művészeti elit mellett végre lehetett írni afrikai maszkokról, szaúdi kortárs művészekről és marseille-i bevándorlókról is:

A cikk így kezdődik:

A maszkok a karneválokat juttatják eszünkbe, az afrikai törzsek rituáléit, a halotti maszkokat, a színházat, filmet és divatot, csakúgy mint a szerepjátékot, az álruhát és a védelmet. A maszkok ősi, gyakran ellentmondásos tárgyai az emberi kultúrtörténetnek. A maszkoknak régi hagyománya van a vizuális művészetekben. De vajon hogy jelenik meg a kortárs művészetben? - olvashatjuk az Aargauer Kunsthausban (Svájc) tavaly megrendezett csoportos kiállítás bevezetőjében...

És így végződik:

A digitális azonosítás és az internetes közösségi média korában pedig még a hagyományos arctakarás is más megvilágítást kap. “Vajon az a maszk, ami az internet nyitott kultúrájában építünk magunknak, ugyanaz, mint a szaúdi társadalom burkája? Miért tűnik úgy, hogy a burka az integráció és a kommunikáció útjába áll, mikor naponta emberek milliói kreálnak maszkot maguknak az interneten világszerte?” - teszi fel a kérdést Ahaad Al Amoudi szaúdi-arábiai kortárs művész 2014-es Open Culture című installációja kapcsán. Európában a nikábbal kapcsolatos ellenérzések és sztereotípiák a járvány ellenére sem változtak. Al Amoudi azonban Rijádban székelve készítette el lézervágással az arab kalligráfia és a digitális chipek ihlette rajzolatú akrilmaszkjait. A fiatal művész London és Rijád között ingázva gondolja újra az arctakarás és az intim szféra fogalmát a hagyományőrző szaúdi társadalom és az internetes közösségi média világában...

Ami a kettő között van, azt olvassátok el a lapban!

A koronavírus-járványnak köszönhetően egyre-másra jelennek meg maszkot viselő emberek az európai városok utcáin. Olyan helyeken is, ahol az arctakarás nemcsak társadalmilag elfogadhatatlan, de törvényellenes is. Franciaország a világon elsőként 2011. április 11-étől tiltotta be az arcot fedő fátyol viseletét köztereken. A rendelet biztonsági szempontokra hivatkozott, arra, hogy minden személynek felismerhetőnek kell lennie a térfigyelő kamerák és egymás előtt.

Az intézkedés elsősorban a muszlimokat érintette érzékenyen. Bár a mintegy 5 milliós vallási kisebbségnek csak elenyésző hányada – körülbelül kétezer fő – takarja az arcát, sokan iszlamofób lépésként értelmezték a törvényt. A törvény életbe lépése után néhány órával pedig már őrizetbe is vettek két muszlim nőt, akik az arcot fedő, csak a szemet szabadon hagyó nikábban demonstráltak a Notre Dame előtt a mindennapjaikat ellehetetlenítő szabályozás ellen....

Így kezdődik a cikk, amit az Azonnali.hu-nak írtam. Van benne párizsi divathét, modellek és divattervezők, valamint árendőrök, akik szájmaszkos kínai turistákat büntetnek Párizs utcáin. A folytatásért kattints ide:

https://azonnali.hu/cikk/20200325_franciaorszag-betiltotta-az-arctakarast-most-pedig-divattrendet-csinal-belole

Ungváry Krisztián történész cikkében nehezményezi, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) döntése értelmében nem pedofilozhatja le következmények nélkül Mohamed prófétát. De vajon a magánembernek vagy a történésznek fontos ennyire, hogy megvonják tőle ezt a lehetőséget?

Ungváry Krisztián cikkére jogi szempontból az Azonnalin az ítélettel kapcsolatos vitát elindító Techet Péter válaszolt, azt pedig Káldos János szociológus és történész fejti ki magánblogjában, amit Mohamed próféta és Ajsa házasságáról történészként tudni illik. Természetesen a kérdéskört szociológiai szempontból lenne legérdekesebb körüljárni, de Ungváry és Káldos vitájában csupán a németországi muszlim közösségekkel kapcsolatban futja néhány megállapításra, ami nem is csoda, hiszen olyan vallásról van szó, amit az emberiség több mint negyede követ.

A cikk folytatása itt olvasható:

https://azonnali.hu/cikk/20181115_az-europai-kulturaban-a-keresztenyek-es-a-muszlimok-is-kisebbsegben-vannak

A hadzs teljes tere kizárólag fogalmi úton fogadható be. Bármilyen képi megjelenítés szegényebb a valóságnál, egyszerűen azért, mert a zarándoklat útja csak a Kába terével együtt értelmezhető, az pedig nem választható el a körülötte imádkozó egy-másfél milliárd muszlim öt kontinensen átívelő koncentrikus köreitől és a nap mozgása által meghatározott imaidőktől, amelyek e köröket mozgatják.

Akiben tudatosul az iszlám alaprendszere térben és időben, illetve a hozzá tartozó elképesztő számadatok, többé nem fogja érteni, hogy az úgynevezett nyugati világ értelmisége hogyan képes ennyire nem tudomást venni a valaha létezett legnagyobb konceptről.

A cikk folytatása itt olvasható:

https://hvg.hu/hvgmuerto/20161128_A_mekkai_zarandoklat_tere__Kaba_kubus_koncepcio