Ezek a hatalmas középkori faragott kőtömbök – úgynevezett stećakok – 2016 óta a UNESCO világörökség részét képezik. Alattuk egykor azok a bogumilok nyugodtak, akik bár egyistenhívő keresztények voltak, sem a pápa, sem az ortodox pátriárkák fennhatóságát nem fogadták el, és többségük tagadta a szentháromságot is. Emiatt aztán mind a nyugati, mind a keleti keresztény egyház üldözte őket, és bár az oszmán birodalom terjeszkedése idején sokan közülük muszlimmá váltak, más csoportjaik a török uralomnak és az iszlám felvételének is ellenálltak. A későbbi keresztény protestáns mozgalmakban sem találtak pártfogóra, hiszen az újonnan születő egyházak ugyanúgy eretnekséggel vádolták őket.
Boszniában közel 60 ezer hatalmas síremlék áll szabadon a meredek hegyoldalakkal egészen egyedülálló tájképet alkotva. A kőtömbök rendkívüli változatosságot mutatnak. A bogumilok többsége elutasította a szoborábrázolást, és a keresztek és kegytárgyak használatát bálványimádásnak tekintették. De mivel ebben a kérdésben - ahogy sok másban - nem voltak egységesek, a sírok között elvétve hatalmas kőkereszteket is találunk. Illetve sok helyen látunk kifaragott emberalakokat is. Legtöbbjükön azonban pusztán geometrikus díszítés és sírfeliratok vannak.
A bogumilokról kevés írásos emlék maradt fent. Leginkább a tiltott könyvek listájából tudunk következni a hittételeikre, illetve azokból a levélváltásokból, amik a különböző országok utalkodói és egyházi elöljárók között zajlottak. Személyes gondolataikat leginkább ezek a sírfeliratok őrzik:
Itt nyugszik Borko Mitos, az ő nemes földjén.
Ha át szeretnéd fordítani a sírkövemet, csak rajta, de ügyelj a lábaidra és a karodra. Egyedül nehéz megfordítani ezt a követ. A súlya nyomja a csontjaimat.
Ha be is akarsz jutni a csontjaimba, csak csináld, mert Isten és én megbocsátunk neked. Csak ne csókold meg Bakula lányát. Ő volt az, aki összetörte a szívemet.
De ha megcsókolod, akkor Isten is csókoljon meg téged, és legyen ugyanaz a végzeted, mint az enyém.
Ez Trtis sírköve.
Békében éltem, Istenhez imádkoztam, nem gondoltam rosszat.
Itt, ahol a sírkövem fekszik, vihar sújtott le.
Miért, ó, Úr?
Legyen átkozott az a kéz, ami megfordítja a sírkövemet, mielőtt választ kapok.
Az Úr 1174. évében
Itt nyugszik Hval Radohtic Tanorovnából.
Régen feküdtem le ide, és még sokáig itt fogok feküdni. Könyörgöm nektek, fivéreim és nővéreim, ne tapodjatok rám a lábatokkal. Ne tapodjatok rám, és ne rázzátok fel a csontjaimat.
Egész életemet másoknak adtam, Istenemnek, Nespin úrnak, Vukava úrnőmnek és a birtokomnak. Most egyedül akarok lenni a földemen, csak magamban.
Legyetek átkozottak mind, ha meg akartok mozdítani engem.
1183 szeptember harmadik hetének második napja.
Itt nyugszik Ceprnja Dobrogost Hotjanából, Zuno unokája.
Amit tudok, te holnap meg fogod tudni.
Ezért nem kellene a holnap felé sietned. Vándorolj az égen keresztül a holdhoz és a csillagokhoz.
Sokáig fogunk együtt gyalogolni a földön és a föld alatt.
És ha te nem mész a csillagokhoz, akkor megyünk az örökkévalóságba miközben együtt beszélgetünk. És ne kérdezd magadtól, hogy meg tudod-e ezt tenni.
Tudod, menj... vándorolj.
Azok, akik megfordítják a kövemet és a csontjaimra lépnek, Isten lépjen rájuk és az apáik és fiaik csontjaira.
Urunk 1328. évében a decemberi vihar ideje alatt
