1992. április 6-tól kezdődően a bosnyák fővárost négy évig tartották folyamatosan ostrom alatt a szerbek. Hogyan vészelték át Szarajevó lakói a mindennapokat, az izoláltságot, az élelmiszerhiányt és a különböző járványokat? És mi a helyzet most, hogy a koronavírus miatt újra kijárási tilalom van?
"1990-ben a kommunista párt elvesztette a választásokat Jugoszlávia mindegyik, egyre inkább függetlenségre törekvő utódállamában, kivéve Szerbia-Montenegróban, ahol Slobodan Milošević sikeresen hangolta át a kommunizmus híveit a szerb nacionalista eszmékre. Boszniában abból a célból indított háborút, hogy az ország nagy részét a születőfélben lévő Szerb Köztársasághoz csatolhassa, és ezzel Szerbia-Montenegró területét és politikai hatalmát növelje. Fő politikai szövetségese ehhez a vegyes etnikumú Bosznia-Hercegovinában a boszniai szerbek vezetője, Radovan Karadžić volt, vele szervezte meg Szarajevó ostromát. Mindehhez Európa egyik legjobban szervezett hadereje állt a rendelkezésére: a volt kommunista Jugoszlávia hadserege. Ahhoz, hogy a várost és a területet Szerbiához csatolhassák, etnikai tisztogatással kellett megszabadulniuk a nem szerb lakosságtól.
Az Európa Jeruzsálemének is nevezett Szarajevó részben azért vált célponttá, mert Mostarral és Tuzlával együtt a multikulturalitás szimbóluma volt a régióban. Ezekben a városokban ma is együtt állnak a katolikus és ortodox keresztény templomok a mecsetekkel és zsinagógákkal."
A cikk teljes egészében az azonnali.hu-n olvasható: https://azonnali.hu/cikk/20200406_28-eve-kezdodott-szarajevo-ostroma-a-koronavirus-jarvany-pedig-ujra-elhozta-a-kijarasi-tilalmat
