Pap Henrik beszámolója szerint "a Rue de Nations a Szajna partján, az idegen hatalmak pavilonjai, tizenöt egész, húsz többé kevésbé sikerült palota sora, a part felé egy összefüggő terasszal egyesítve, a paloták pincéiben nemzeti vendéglőkkel".

Az osztrákok reprezentatív épületét Ludwig Baumann tervezte, aki Fischer von Erlach stílusát idézve az osztrák uralom fénykorát elevenítette fel. A magyar pavilon a négy évvel korábbi Millenniumi Világkiállítás Történelmi Főcsoportjának szellemiségét folytatta. (Ennek újra felépített verziója ma is látható, ez a Vajdahunyad Vára).

A Városligetben hatalmas sikert aratott a magyarok ezeréves történelmét, európai jelenlétét tematizáló műemlékek és történelmi alakok felidézése. A párizsi kiállítás megkötései azonban ezt a historizáló megközelítést hivatalosan meg sem engedték.

Bosznia-Hercegovina pavilonja mindkét szomszédjánál frissebbnek hatott. Itt ugyanis a szláv nemzeti és a helyi iszlámra jellemző építészeti motívumokat modern elemekkel egészítették ki. Az épületbelső dekorálására pedig a szecesszió egyik úttörőjét, az akkor már nemzetközi ismertségre szert tett Alphonse Muchát kérték fel. A Monarchia hivatalos megbízottjaként kiemelt honoráriumot kapott azért, hogy a párizsi világkiállítás mintegy 48 millió látogatójának méltóképpen mutassa be a birodalom példaértékű tartományát, Bosznia-Hercegovinát.