Újságíró, utazó, nyelvész, író, politológus, diplomata és iszlám tudós. A 20. század egyik legbefolyásosabb muszlimjaként tartják számon Európában.
Weiss a galíciai Lembergben született lengyel zsidó családban, az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Családja sok generáción át rabbikból állt, csak apja lett ügyvéd. Vallásos nevelést kapott, kiskorától tanulmányozta a zsidó Bibliát, a Talmudot, a Mishnát és a Gemarát. 13 éves korára a német és a lengyel mellett folyékonyan beszélte a héber és az arám nyelvet is. Huszonéves korára beszélt angolul, franciául, perzsául és arabul.
14 éves korában elszökött otthonról, és álnév alatt beállt az osztrák hadseregbe. Apja egy hét után találta meg rendőri segítséggel, és vitette haza, ezúttal már Bécsbe.Arról álmodott, hogy a fia doktorátust szerez. Azonban pár hétre rá, hogy az ifjú Leopold művészet- és filozófiatörténetet kezdett tanulni, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlott. Ő otthagyta a bécsi egyetemet, és Németországban kezdett csavargni. Rövid ideig az expresszionista filmrendezőnek, Fritz Langnak dolgozott, majd egy amerikai hírügynökségnél volt telefonos operátor. Itt interjút készített Makszim Gorkij feleségével úgy, hogy egyszerűen felhívta a hotelszobájában.
1922-ben Palesztínába utazott, és Jeruzsálemben nagybátyjánál, Dorian Feigenbaumnál vendégeskedett, aki pszichoanalitikus volt és Freud tanítványa. Itt eszmecserébe keveredett cionista vezetőkkel, például Chaim Weizmannal, akinek kifejezte a cionista mozgalommal kapcsolatos fenntartásait. A neves Frankfurter Zeitung újságírójaként számos cikket publikált a cionista mozgalomról, és 1924-ben egy kis könyvet is kiadott a témában. Ez annyira inspirálta a neves német újságot, hogy további két éves utazókörútját finanszírozták, hogy elég anyagot gyűjthessen egy nagyobb kötethez.
Arábiai utazásai során elmélyült az iszlám tanulmányozásában, és 1926-ban fel is vette a vallást Berlinben, nevét pedig Muhammad Asadra változtatta (Asad arabul oroszlánt jelent, mint nevének első tagja). Sok időt töltött Szaúdi Arábiában a beduinok között, teveháton bejárta az arab sivatagot, és hat évet töltött Mekkában, ahol öt zarándoklatot teljesített. Ezzel párhuzamosan a svájci Neue Zürcher Zeitung számára írt esszéket egészen 1934-ig. Találkozott Faysal herceggel és Abdulaziz királlyal, a modern Szaúdi Arábia megalapítójával. Mivel a király megkedvelte Asadot a tudásáért, a találkozók napi rendszerességűek lettek, és a királlyal még az idegenek számára tiltott Najd régiót is meglátogathatta.
A magas körökkel való kapcsolata miatt különböző politikai intrikákba és akciókba keveredett. Egy iraki feljelentette és azzal vádolta, hogy bolsevista ügynök. Ibn Szaúd (Abdulaziz) király pedig az ellene lázadó Ikhwan-vezetők pénzügyi és katonai forrásai után küldte nyomozni. Ő arra jutott, hogy a lázadókat a britek pénzelik abból a célból, hogy a király hatalmát gyengítsék.
1932-ben Arábiából Brit-Indiába vándorolt, ahol összebarátkozott a muszlim költő-filozófussal, Muhammad Iqballal. Iqbal kezdeményezte a független muszlim állam megalakulását Indiában, azaz Pakisztán megszületését, amiben Asad is segédkezett.
1939-ben Asad szüleit letartóztatták, és valószínűleg megölték a nácik. Asad már a háború előtt visszaadta német állampolgárságát, ennek ellenére egy nappal a háború kitörése után a britek letartóztatták mint veszélyes idegent, és három évet ült börtönben. Csak a háború után találkozott újra a családjával.
Mivel mindvégig támogatta Pakisztán megszületését 1947-ben állampolgárságot kapott az új országban, és fontos diplomáciai pozíciót töltött be többek között a pakisztáni Külügyminisztériumban.
Nyugaton írásaival vált ismertté, többek között "Az út Mekkába" című önéletrajzával. Tizenhét év kutatómunka utána publikálta főművét "A Korán üzenete" című angol nyelvű Korán-fordítást és magyarázatokat, amit a modern kor egyik legjelentősebb Korán-értelmezéseként tartanak számon. A könyvet azoknak ajánlotta, "akik gondolkodnak".
Élete vége felé a spanyolországi Granadába költözött harmadik feleségével, Polával. 91 éves korában itt hunyt el, és a granadai muszlim temetőben nyugszik.
2008-ban Bécsben az ENSZ hivatala előtti teret Muhammad Asad térnek nevezték el, hogy megemlékezzenek a vallások között hidat építő életművéről. Életrajzírói így beszélnek róla: "Európa ajándéka az iszlám számára" és "az iszlám és a nyugat közötti mediátor". Szülővárosának iszlám központját szintén róla nevezték el. A pakisztáni posta bélyeget adott ki a tiszteletére.
2008-ban Bécsben az ENSZ hivatala előtti teret Muhammad Asad térnek nevezték el, hogy megemlékezzenek a vallások között hidat építő életművéről. Életrajzírói így beszélnek róla: "Európa ajándéka az iszlám számára" és "az iszlám és a nyugat közötti mediátor". Szülővárosának iszlám központját szintén róla nevezték el. A pakisztáni posta bélyeget adott ki a tiszteletére.
