Kik voltak a bogumilok? Miben hittek, és miért váltak tanításaik Európa-szerte népszerűvé a középkorban? Hogyan kerültek a Balkánra, mit hagytak hátra és miért tekinti őket ma sok bosnyák spirituális őseinek? - erről írtam a Műértő tavaszi számában...
Hiába UNESCO-világörökségi terület, nem özönlenek oda a turisták, és ezeknek a hatalmas sírköveknek a képei nem árasztják el az utazási magazinok borítóját. Pedig az egyiptomi piramisoktól a kínai agyaghadseregig számos példát látunk arra, hogy különböző temetkezési szokások tárgyi emlékei milyen karriert képesek befutni mind a művészettörténetben, mind a nemzetközi turizmusban.Azt hinnénk, hogy mintegy 70 ezer hatalmas, ráadásul művészien faragott, illetve vésett kőtömböt - ami négy ország területét borítja be a Balkánon mintegy 3300 helyszínen szétszórva - észre lehet venni. Az európai politikusok, művészeti és turisztikai szakemberek, valamint a nyaralni vágyó turisták azonban együttesen bebizonyítják, hogy ez nem feltétlenül így van.
Magát a monolitot a helyiek stećaknak hívják (ejtsd: sztecsak), ami valószínűsíthetően a délszláv stajati (állni) igéből ered, de nevezik alvó- vagy tanúköveknek is. A különböző méretű stećci (a stećak többesszáma, ejtsd: sztecsci) megjelenése meglepően antropomorf. Némelyik azt az illúziót kelti, hogy az elhunyt benne nyugszik - de valójában nem szarkofágok, hanem tömör sziklatömbök, amiket sírok fölé emeltek. Mellettük pedig megjelennek álló oszlopok is, sőt, kő-emberfigurák is, mintha a békében nyugvó nép néhány tagja éppen most támadna fel az utolsó ítéletre. És vannak köztük hatalmas kőfeszületek, amik egyértelművé teszik az itt nyugvók vallását. A kereszt egyben a leggyakoribb díszítőmotívum is a sírokon...
A folytatáshoz vegyétek meg a lapot!