A Srebrenica-kiállítás legmegdöbbentőbb kiállított tárgyai azok a fotók, amik a rendfenntartó holland ENSZ-katonák helyszínen hagyott graffitijeiről készültek.

A Szarajevó óvárosában nyílt Galerija11/07/95 annak a napnak állít emléket, amikor szerb katonai erők több mint 8000 bosnyák muszlim civil férfit és fiút gyilkoltak meg Srebrenica falujában. 

Srebrenica egy kicsi kelet-boszniai falu az ENSZ által kijelölt úgynevezett safe zone része volt, aminek a területén a tragédia előestéjén már mintegy 40000 bosnyák keresett menedéket. Nagy részük a több éve ostrom alatt álló Szarajevóból és környékéről menekültek ide. Az ENSZ-bázisról azonban - ahol az egyre feszültebb helyzet miatt katonai támadástól tartottak - elhajtották őket. Itt a mintegy 400 holland katonából álló DUTCHBAT állomásozott, akik azt a parancsot kapták, hogy ne lőjenek, hacsak őket nem lövik. Mikor Ratko Mladić, a Boszniai Szerb Hadsereg főparancsnoka megszállta a területet, a holland csapatok szó nélkül távoztak hátrahagyva azokat, akiknek a védelmére kirendelték őket, és ezzel gyakorlatilag ellenállás nélkül engedték át a terepet a szabad gyilkolásra. 

Mladić parancsot adott a civil menekülő tömegek bekerítésére, majd a nők és férfiak különválasztására, katonái pedig 1995. július 11-én a fegyvertelen muszlim férfiakat és kisfiúkat tömegsírokba lőtték. Ez volt a 2. világháború óta Európa történetének legvéresebb atrocitása. A sírok és a bűntett helyszínének feltárása mind a mai napig tart. Ezeket a graffitiket pedig az elhagyott katonai bázison találták:

A hátrahagyott rajzok és feliratok ékesen beszélnek arról, valójában milyen érzelmekkel viseltettek a holland katonák azok iránt, akiknek a védelmére kirendelték őket. A múzeumban kiállított néhány kép mellett még számos gyűlölködő, szexista és sok más módon megdöbbentő dokumentumot lehet találni a Vice tudósításában itt, illetve Giacomo Cosua olasz fotóművész "Bongiorno Bosnia" című kiállításának anyagában.

A holland kormány végül 2002-ben ismerte el, hogy "többet is tehetett volna" a vérengzések elkerülése érdekében, és a tanulságokat levonva lemondott. A következő holland kormány azonban kitüntette az akciókban részt vevő veteránokat. A hágai nemzetközi bíróság végül 2017-ben mondta ki a holland békefenntartó katonák bűnrészességét a srebrenicai népirtásban.

Szarajevóban a sírok szabadon állnak a házak között és a mecsetek körül. De vajon miért van az egyiknek ilyen különös, homorú vájata a tetején?

Sok sírkő még az ottomán időszakból származik, név sincsen rajtuk, nem lehet tudni, kik nyugszanak alatta. Más sírok pedig újak - az ostrom idején, 1992-95 között pedig egész hegyoldalak teltek meg a jellegzetes bosnyák fejfa alakú kövekkel. Ez a kő nagyon réginek tűnik, valószínűleg a 16-17. századból származik. Az elhunyt végakarata szerint olyan formájú sírkövet kapott, aminek a mélyedése összegyűjti az esővizet a szomjas madarak számára.

Idegenvezetőnk, Amir magyarázata szerint a muszlim hívő halála után is tud szadakát (adományt) adni. Ha valakinek ilyen sírköve van, akkor még a sírban is gyűjtögeti a jótettekért járó jutalmat, ami jól jöhet neki az utolsó ítéletkor. A szadaka azonban elsősorban anyagi természetű, pénz- vagy ételadományt jelent, a bosnyákok a jócselekedetet - mint ez is - inkább szevapnak nevezik.

A Szarajevóba egyre nagyobb számban érkező közel-keleti turisták igencsak elcsodálkoznak, hogy errefelé a mecseteket nem mindig homok borítja, de néha hó is. Ennél már csak az lehet sokak számára érdekesebb, hogy a városban mindenütt egymás közvetlen közelségében állnak a minaretek, illetve a templomok és a zsinagógák tornyai.

Fotó: Amir Telibecsirovics

Ez a fotó a csodálatos Hét Testvér Mecsetet (bosnyákul Seddam Brace Dzami) minaretjét mutatja a hó alatt, háttérben a Padovai Szent Antal templom tornyával. 

De ki volt a hét testvér? Nem vérségi kötelékről van szó. A mecset közvetlen közelében hét muszlim, egyesek szerint hét szúfi dervis testvér sírját fedezhetjük fel, akik nem egy időben hunytak el. A legenda szerint olyan bűnökért végeztek ki őket valamikor a 17. században, amiket el sem követtek. Ráadásul nem is egy időben. Hogy mik voltak pontosan ezek a bűnök, arról többféle legenda kering. Az egyik szerint kettejüket pénzlopással vádolták ártatlanul, négy kapitányt pedig azért végeztek ki 1697-ben, mert nem jelezték időben Savoyai Jenő hadseregének érkezését.

Maga a mecset egyébként 1538-ban épült és hivatalosan Cakadzi hadzsi Szulejmán nevét viseli. Magát a síremléket pedig (türbét) Szulejmán Szkopljak pasa építtette 1805-ben a már ott lévő sírok köré - egy, a mecsethez kapcsolódó hét ablaknyílással rendelkező épületet, amiben a sír őrzőjének is jutott egy kis szoba. A sírokat felkeresni, és az ablakokon adományokat (szadakát), elsősorban pénzérméket  bedobálni helyi szokás.

Egy másik szarajevói hiedelem, hogy ima után a mecsetet elhagyva érdemes odafigyelni, mit beszélnek körülöttünk az emberek. Az első elkapott szavak a megoldást jelenthetik a problémánkra, amivel kapcsolatban fohászkodtunk. Az pedig már végképp babonaszámba megy, de sokan ügyelnek rá, hogy másik úton térjenek haza a mecsetből, ne onnan, ahonnan érkeztek.

 Fotó: az ismeretlen turista

A mecset mellett közvetlenül pedig Szarajevó legrégebbi jelenleg is álló katolikus templomának, a Szent Antal templomnak a tornyát láthatjuk. A jelenlegi épületet az a Josip Vancas tervezte, akit a blog olvasói már ismerhetnek. Itt korábban két imahely is állt. Az épület elődjét 1853-ban húzták fel, akkor a helyi katolikusoknak már másfél évszázada nem volt saját temploma a városban. Az utolsót, a Szűz Mária templomot 1697-ben felégette Savoyai Jenő herceg, mikor elfoglalta Szarajevót.

Fotó: Wikipédia

Az első Szent Antal templom aztán egy hatalmas tűzvészben leégett 1879-ben, és az utódját - mivel a közösség igencsak szegény volt - fából és vályogtéglából, kis méretben tudták csak újraépíteni. Végül is 1912-ben, a Monarchia fénykorában tettek akkora befolyásra szert a kisebbségben itt élő katolikusok, hogy ezt a szerény épületet lebontsák, és a város első számú építésze tervezze meg számukra a jelenlegi gyönyörű imahelyet neogótikus stílusban.