Boszniában járva sok helyen látjuk megjelenni ezt a fehér tizenegy szirmú virágot. Legtöbbször vékony fehér fonalból horgolják, a közepe zöld. A horgolt virágot aztán lehet kitűzőként vagy hajdíszként használni. A nyomott verzióját láttam T-shirtön, kulacson, táskán, könyv borítóján, és természetesen az utóbbi egy évben megjelent szájmaszkon is.
Az utcán is gyakran szembejön velünk. A főváros Tito marsallról elnevezett fő sugárútján egy egész túzfalat beborító legális graffiti hirdeti angolul, hogy az itt élők nem felejtik el Srebrenicát.
De megjelenik sok helyen spontán falfestésként, kovácsoltvas rács motívumaként, magánházak ablakkereteibe tűzve, de néha még baklavákból is kirakják a formáját a cukrászda kirakatában. A külföldiek gyakran nem is tudják mit jelent, a helybéliek számára azonban az éppen ma 26 évvel ezelőtt elkezdődött népirtás fájdalmas emléke.
És hogy miért tizenegy szirma van ennek a fehér virágnak? A legtöbben azzal magyarázzák, hogy július 11-én kezdődtek a mészárlások. Mások utalnak arra, hogy korábban is voltak népirtások a Balkánon, és néhányan azt állítják, hogy éppen tizenegyszer. Maga a fehér szín az áldozatok ártatlanságára utal, míg a virág zöld közepe egyszerre az iszlám és a remény hagyományos színe.
1995. július 11-én kezdődött a srebrenciai vérengzés, melynek során több mint 8700 férfit, köztük számos idős embert és kisfiút mészároltak le a Ratko Mladić vezette boszniai szerb nacionalista csapatok. Addigra az ország számos pontjáról menekültek ide családok azt remélve, hogy az ENSZ békefenntartói által "biztonságos zónává" nyilvánított faluban menedéket találnak.
A békefenntartók azonban átengedték a Szerb Köztársasági Hadsereg katonáit, akik a kiszolgáltatott civileket ölni, kínozni és erőszakolni kezdték. Átvéve a kontrollt, a tisztek különválogatták a férfiakat és a nőket azt igérve, hogy busszal fogják őket bosnyákok által felügyelt területre szállítani. A nőkkel valóban ezt tették, a férfiakat azonban a falun kívüli üres területekre vitték, ahol kivégezték és tömegsírokba temették őket.
Később a tömegsírokat többször megbolygatták, és a holttestek más helyekre újratemették, hogy a nyomokat eltüntessék a merénylők. Emiatt ma egyes eltűnt áldozatok megtalálása rendkívüli nehézségekbe ütközik.
Minden évben új és új áldozatokat azonosítanak be, és helyeznek végső nyugalomra a Potočari temetőben és emlékhelyen. 2020-ban 33 holttestet temettek újra. Jelenleg összesen 8372 sírhelyet tartanak itt számon. Az egyszerű sírkövek ugyanúgy fehérlenek a zöld mezőben, ahogy a horgolt virágok színei illeszkednek egymáshoz.
Gyakran azonosítják a virág színeit a koporsók hagyományos zöld színével, ami körül általában nők siratják az áldozatot, a gyász hagyományos fehér színébe öltözve. A legyilkolt férfiak hozzátartozói fájdalmasan magukra maradnak a gyászban még évtizedekkel később is hurcolva életükben a merénylet következményeit
És valóban magukra maradnak, hiszen Srebrenica a daytoni békeszerződés megkötése után a boszniai Szerb Köztársaság területére került, és ma már szerb többségű település. 2016 óta pedig a szerb nacionalista politikus, Mladen Grujičić a polgármestere. A helybéli születésű Grujičić szerint a hágai Nemzetközi Bíróság nem bizonyította be, hogy népirtás történt 26 évvel ezelőtt, ezért a megemlékezéseket is szükségtelennek tartja
A helybéli imám pedig szintén itt született, még gyerekként szállították el a többiekkel együtt Srebrenicából, de felnőttként visszatért, ahogy sokan mások, és ma ő vezeti az egyre kisebb létszámú iszlámot követő közösséget. Gyerekeivel gyakran kimegy a temetőbe, hogy apjával beszélgessen, aki szintén az áldozatok között nyugszik.
A gyász és a feldolgozás nagy része azonban a nőkre marad. A virág alkotója, Jasmina Čamdžić egyéves volt a tragédia idején. Felnőttkorában sok helybéli nőhöz hasonlóan ő is kézimunkával tartotta fent magát, és egy gračanicai egyesülettel együttműködésben tervezte meg a népirtás emlékjelét. Számos verzió elkészítése után a tervezők olyan motívum mellett döntöttek, ami békét ad az áldozatoknak, vigasztalást a családoknak, figyelmeztetést jelent az elkövetőknek, és tükrözi a reményt, hogy ez soha nem fog újra megtörténni.
