Ha Szarajevóban jártok, mindenképpen látogassatok el abba a hatalmas és összetett épületegyüttesbe, amit Gázi Huszrev bég hagyott a városra! A 16. századi mecset, az iskola, a karavánszeráj, a bazársor és még sok más csodálatos létesítmény egy olyan korszakba visz minket vissza, aminek Magyarországon szinte alig maradt fent tárgyi emléke.

Kattintsatok a galériára, hogy lássátok, mi mindent épített a bég Szarajevóban:

Gázi Huszrev bég Görögországban, mégpedig Serezben született, aminek kormányzója bosnyák származású édesapja volt. Édesanyja pedig nem más mint 2. Beyazid szultán lánya. Kisebb megszakításokkal húsz éven át volt Bosznia tartományának kormányzója és egyben I. Szulejmán szultán egyik fő bizalmi embere. Nevét ott azzal tette halhatatlanná, hogy Szarajevó városát korábban sosem látott mértékben virágoztatta fel.

A bég nálunk közel sem annyira ismert, mint Boszniában, de ha tudnánk, ki ő, valószínűleg nem lenne népszerű. Knin, Skradin és Ostrovica erődjeinek meghódítása után számos sikeres hódító hadjáratot vezetett a régióban, és kulcsszerepet játszott a mohácsi csata kimenetelében is. Az akkori katonai stratégia szerint gyalogsága látszatból visszavonulást hajtott végre, ő pedig törökökből, bosnyákokból és krími tatárokból álló könnyűlovasságával bekerítette és legyőzte a keresztény seregeket.

Boszniában azonban egészen másról ismerik a nevét, hiszen az általa alapított vakuf mind a mai napig működik, is turisták tízezreit vonzza a bosnyák fővárosba. Hogy mi az a vakuf, azt tegnap itt megbeszéltük... nézzétek meg!

A béget végül Mornóban gyilkolták meg, amikor a keresztény felkelők ellen harcolt. A legenda szerint hatalmas termete miatt nem tudták a holttestét szállítani, és így belső szerveit Hodžina glavica hegyén temették el, testét pedig visszaszállították Szarajevóba, ahol mint a mai napig az általa alapított mecset udvarán nyugszik egy türbében. Valószínűbb azonban, hogy a holttest sikeres mumifikálása érdekében távolították el a gyorsan romló testrészeket, hiszen hasonlóan jártak el a jóval később elhunyt Szulejmán szultán esetében is.

"Ibn Umar szerint Umar ibn Al-Khattab földet kapott Kajbárban, és megkérdezte a Prófétát, hogy mit tegyen vele. A Próféta azt javasolta, hogy ha neki is úgy tetszik, tegye azt elidegeníthetetlen tulajdonná, és a belőle származó hasznot fordítsa jótékony célra." A történet folytatása szerint Umar a földet alamizsnának ajánlotta azzal a feltétellel, hogy az nem eladható, örökölhető vagy adományozható. A hasznát pedig a szegényeknek, a rokonoknak, a rabszolgáknak, a dzsihád céljaira, illetve az utazóknak és a vendégeknek ajánlotta fel. 

Ezt a szót magyarul még sosem láttam leírva, de tőlünk délre, Boszniában, ahol ma is több vakuf működik aktívan, a fonetikus írásmód honosodott meg. Maga az arab szó waqf وَقْف‎; [ˈwɑqf]) elidegeníthetetlen adományt jelent, ennek szinonimája a hubous (حُبوس), amiből a francia houbus szó származik.

De mi is az a vakuf? A vakuf adomány, illetve az adományból megszülető olyan intézmény és szervezet, amit az iszlám törvényei szerint, jótékonysági szándékkal hoztak létre, azt a vakif - az adományozó - nem kérheti vissza, véglegesen a közösség szabályozása alá kerül. Általában ingatlanról vagy földterületről van szó, de egyes iskolák szerint a vakuf alapját képezheti értéktárgy, például ékszerek vagy ezüst is. Maga a szó pedig fogságot vagy tiltott, illetve nyugalomban álló területet jelent.

Bahaeddin Yediyildiz szerint a vakufnak három eleme van. Hayrat: ez az arab szó a hayr szó többesszáma, jóságot jelent, és az intézmény alapítási szándékára utal. Akarat: ez a szó magát az ingatlant jelenti, és a tényleges waqf: ami a megalapított intézményt jelenti, ami lehet mecset, iskola, karavánszeráj, stb.

A vakuf egyszerre istenszolgálat és érvényes jogi szerződés, utóbbi miatt az adományozónak mindenképpen tiszta elmével rendelkező felnőttnek kell lennie, aki nem áll csődeljárás vagy bírósági ítélet alatt. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem feltétlenül kell muszlimnak lennie. Szintén kevéssé ismert tény, hogy a vakifok nemcsak férfiak lehetnek, számos nő is volt közöttük a történelem folyamán, különösen az ottomán birodalom területén.

Muszlim szerint Mohamed próféta azt tanította, hogy mikor Ádám fia meghal, minden jótette véget ér, kivéve három dolgot: a fenntartható jótékonyságot, az olyan tudást, ami mások hasznára válik, mikor ő már nem él, és az olyan gyermeket, aki imádkozik érte.

 Mustafa Ahmad al-Zarqa tudós családban született 1904-ben Aleppóban. Édesapja, Sheikh Ahmad al-Zarqa neves vallástudós, volt, nagyapja, Sheikh Mohammad al-Zarqát pedig a 19. század legnevesebb fiqh-tudósai között tartották számon. Így nem csoda, ha a fiatal Zarqa már ifjú korában különös tehetséget mutatott az iszlám tudományok terén. Később őt a 20. század tíz legnevesebb tudósa között tartották számon.

Fiatal korában vegyes oktatást kapott, mivel francia és hagyományos iszlám iskolába is járt. A damaszkuszi egyetemen jogtudományból és irodalomból szerzett diplomát. Tíz évig ügyvédként dolgozott, így közel került az emberek mindennapi problémáihoz. 1944-től ugyanezen az egyetemen oktatott polgárjogot és hadísztudományt egészen 1966-os nyugdíjazásáig.